2014. május 4., vasárnap

Szakmai gyakorlat Magyarlétán

Örök visszatérő motívum az egyetemi oktatással kapcsolatban, hogy az egyetemen "elmléleteket" tanítanak, amelyekkel aztán a való világba pottyanva semmit sem tud kezdeni a frissen végzett, munkát kereső fiatal. Meglehet, hogy sok esetben nem alaptalan ez a vád, karunkon mindenesetre évek óta erősíteni igyekszünk a gyakorlati képzést, évenként egy szakmai gyakorlat beiktatásával a tantervbe. E szakmai gyakorlatok keretében "élesben" alkalmazzuk a módszertanórákon tanultakat, egy félévben a kvalitatívakat, egy másikban pedig a kvantitatív módszereket. E hosszabb távú elképzelésnek megfelelően idén az elsőéves szociológus, antropológus és humánerőforrás-menedzsment szakos hallgatók feladata a kvalitatív módszerek gyakorlati alkalmazása volt, a sokféle kvalitatív technika közül az oral history interjú készítése és feldolgozása. Erre a terepmunkára került sor az elmúlt héten a Kalotszeg peremén található Magyarlétán.



A terepmunka megvalósításában nagy segítségünkre volt Máté István, a falu református lelkipásztora, aki néhány éve maga is elvégezte karunk kulturális antropológia szakát, így nem kellett sokat magyarázkondunk céljainkat illetően. Ő volt a szállásadónk is, az éjszakát a református parókia imatermében leterített martacokon töltöttük. (A matracokat a tordaszentlászlói művelődési háztól kaptuk kölcsön - köszönet érte Laczi Enikő művház-igazgatónak). A szakmai program a terep rövid bemutatásával és a tennivalók megbeszélésével kezdődött, valamint egy közösen készített interjúval. Interjúalanynak házigazdánk a 85 éves Marci bácsit szervezte be, aki kora miatt ugyan nehezen értette már a feltett kérdéseket, de annál érdekesebb emlékeket tudott mesélni, különösen miután egy kis pálinkával megolajozta memóriáját :). Ezután a terepmunka résztvevői párosan keresték fel a falu idős lakóit, akikkel maguk készítettek interjúkat.

A munka természetesen nem tarthatott késő estig, hisz nem vagyunk sztahanovisták, no meg azért sem, mert estefele meglátogattuk a vidék legnagyobb nevezetességét, a létai (avagy Ghéczy) várat. A három órás kirándulás után házigazdánk és családja bográcsgulyással várta a kiéhezett csapatot, előtte a kötelező étvágygerjesztő szilvapálinkával. Így nem csoda, hogy az öreg diófa alatt a vacsora késő ejszakába nyúlott.
Másnap folytatódott a terepmunka, további interjúk készültek, aztán a déli busszal a csapat visszautazott Kolozsvárra.

A szakmai gyakoralt egy fontos része, az interjúk elemzése még hátra van, de abban máris egyet értettünk, hogy a terepmunka a célját elérte, sikerült az interjúkészítés mellett egy kalotaszegi falu lakóinak az életébe is bepillantani, a csoporttársaknak pedig egymást jobban megismerni.

Érkezés utáni csoportkép

Megérkezett Marci bácsi, a beszervezett interjúalany

Marci bácsira szegeződő tekintetek


Az emlékezet olajozása


Marci bácsit hallgatva. Különösen az elhangzott helyi személynevek váltottak ki nagy derültséget, Tutyó Minya nevének hallatán már nem is bírtuk nevetés nélkül



Máté István idegenvezetése a falu felújított templomában



Levente és Tamás interjúalany-vadászat közben



A tetőn, ahol kinyílik a látóhatár a létai vár irányába


És a látvány

Tamás telefonon jelent a csúcsról...


... Levente pedig egy lankásabb dombról





A bográcsgulyás elkészülte előtt egy tál pánkóval is megleptek a vendéglátóink


És immár a vacsora után


Reggeli megbeszélés






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése