Örök visszatérő motívum az egyetemi oktatással kapcsolatban, hogy az egyetemen "elmléleteket" tanítanak, amelyekkel aztán a való világba pottyanva semmit sem tud kezdeni a frissen végzett, munkát kereső fiatal. Meglehet, hogy sok esetben nem alaptalan ez a vád, karunkon mindenesetre évek óta erősíteni igyekszünk a gyakorlati képzést, évenként egy szakmai gyakorlat beiktatásával a tantervbe. E szakmai gyakorlatok keretében "élesben" alkalmazzuk a módszertanórákon tanultakat, egy félévben a kvalitatívakat, egy másikban pedig a kvantitatív módszereket. E hosszabb távú elképzelésnek megfelelően idén az elsőéves szociológus, antropológus és humánerőforrás-menedzsment szakos hallgatók feladata a kvalitatív módszerek gyakorlati alkalmazása volt, a sokféle kvalitatív technika közül az oral history interjú készítése és feldolgozása. Erre a terepmunkára került sor az elmúlt héten a Kalotszeg peremén található Magyarlétán.
A terepmunka megvalósításában nagy segítségünkre volt Máté István, a falu református lelkipásztora, aki néhány éve maga is elvégezte karunk kulturális antropológia szakát, így nem kellett sokat magyarázkondunk céljainkat illetően. Ő volt a szállásadónk is, az éjszakát a református parókia imatermében leterített martacokon töltöttük. (A matracokat a tordaszentlászlói művelődési háztól kaptuk kölcsön - köszönet érte Laczi Enikő művház-igazgatónak). A szakmai program a terep rövid bemutatásával és a tennivalók megbeszélésével kezdődött, valamint egy közösen készített interjúval. Interjúalanynak házigazdánk a 85 éves Marci bácsit szervezte be, aki kora miatt ugyan nehezen értette már a feltett kérdéseket, de annál érdekesebb emlékeket tudott mesélni, különösen miután egy kis pálinkával megolajozta memóriáját :). Ezután a terepmunka résztvevői párosan keresték fel a falu idős lakóit, akikkel maguk készítettek interjúkat.
A munka természetesen nem tarthatott késő estig, hisz nem vagyunk sztahanovisták, no meg azért sem, mert estefele meglátogattuk a vidék legnagyobb nevezetességét, a létai (avagy Ghéczy) várat. A három órás kirándulás után házigazdánk és családja bográcsgulyással várta a kiéhezett csapatot, előtte a kötelező étvágygerjesztő szilvapálinkával. Így nem csoda, hogy az öreg diófa alatt a vacsora késő ejszakába nyúlott.
Másnap folytatódott a terepmunka, további interjúk készültek, aztán a déli busszal a csapat visszautazott Kolozsvárra.
A szakmai gyakoralt egy fontos része, az interjúk elemzése még hátra van, de abban máris egyet értettünk, hogy a terepmunka a célját elérte, sikerült az interjúkészítés mellett egy kalotaszegi falu lakóinak az életébe is bepillantani, a csoporttársaknak pedig egymást jobban megismerni.
 |
| Érkezés utáni csoportkép |
 |
| Megérkezett Marci bácsi, a beszervezett interjúalany |
 |
| Marci bácsira szegeződő tekintetek |
 |
| Az emlékezet olajozása |
 |
| Marci bácsit hallgatva. Különösen az elhangzott helyi személynevek váltottak ki nagy derültséget, Tutyó Minya nevének hallatán már nem is bírtuk nevetés nélkül |
 |
| Máté István idegenvezetése a falu felújított templomában |
 |
| Levente és Tamás interjúalany-vadászat közben |
 |
| A tetőn, ahol kinyílik a látóhatár a létai vár irányába |
 |
| És a látvány |
 |
| Tamás telefonon jelent a csúcsról... |
 |
| ... Levente pedig egy lankásabb dombról |
 |
| A bográcsgulyás elkészülte előtt egy tál pánkóval is megleptek a vendéglátóink |
 |
| És immár a vacsora után |
 |
| Reggeli megbeszélés |
