Letenyei László: Kulturális antropológia.
Elmélettörténet című
könyvéről
Blénesi Enikő
A szerző a bevezetésben egy olyan
gondolattal indít, amellyel én is gyakran találkoztam, amikor a „Milyen szakon
tanulsz?” kérdésre a „kulturális antropológia” csodálatos és érthetetlen
kifejezéssel válaszoltam. Letenyi László szerint egzotikus népek jutnak erről
az emberek eszébe, és mostmár csak ritkán asszociálnak csontokra. Saját
környezetemben viszont azt tapasztaltam, hogy a „csontok”-at sokkal gyakrabban
társítják az antropológiához, mint a távoli népeket.
Az antropológia meglehetősen
rövid időre visszanyúló történetét követhetjük nyomon ebben a kötetben, amelyet
a szerző a jövőben két másikkal is kiegészíteni kíván. A tankönyvben a
legjelentősebb antropológiát művelő személyiségek munkásságán keresztül ismerhetjük meg az antropológiai gondolkodás
történetét, a különböző paradigmák világszemléletét és kritikájukat az előző
gondolkodókkal szemben. Érthetővé válik, hogy Franz Boas milyen érvekkel ásta
alá az evolucionizmus szemléletét, vagy hogy miért hagytak fel a posztmodern
antropológiában az objektív megfigyelés elvárásával.
Más antropológia tankönyvekre nem
jellemző módon a mű betekintést enged a néprajz elmélettörténetébe is, mivel ez
a tudomány magyarországi viszonylatban mélyebben gyökerezik, mint az
antroplológia. Hasznosnak tartom a különböző fogalmak eredetének tisztázását,
mint az összehasonlító néprajz és a nemzeti néprajz közti különbségek, vagy a
szociálantropológia és kulturális antropológia eredetének ismertetése. Ezek az
adalékok hozzásegítenek ahhoz, hogy
tájékozódhassunk a diszciplína jelenlegi viszonyai között.
A könyv szerkezetére jellemző,
hogy meglehetősen sok eredeti szöveget idéz, amelyekhez néhol csak rövidebb
magyarázatokat fűz hozzá. Ez számomra – és gondolom többeknek – érdekes volt,
mivel az egyetemi évek során sokkal inkább a szövegek parafrazálásohoz szoktunk
hozzá, és a szó szerinti idézés nem volt jellemző a tankönyveinkben sem.
Emellett a diszciplínában alkotott személyiségekről készült grafikák is
felkeltik a sok tanulásban elfásult diákok érdeklődését.
A könyvben minden fejezetet
függelék egészít ki, amely megkönnyíti az olvasottak ismétlését,
rendszerezését; illetve új információkat is tartalmaz. Ez a melléklet ellenőrző
kérdéseket, fogalommagyarázatot, a személyek életrajzi adatait, ajánlott
irodalmat illetve hasznos honlapok címét tartalmazza. Szintén a tananyagot
egészítik ki a keretes írások, amelyek esettanulmányként, érdekességként lettek
beválogatva. Figyelemreméltó, hogy a szerző itt diákjai házi feladatként írt
munkáit is felhasználja.
Úgy gondolom, hogy a könyvre
összességében két dolog jellemző igazán: az egyik a kreativitás, a másik pedig
a közérthetősége; és szerintem elmondható, hogy nem csak a szerző írására
igazak ezek a jelzők, hanem az általa tartott előadásokra, szemináriumokra is. A
kreativitás abban a módban rejlik, ahogyan különféle eszközöket felhasználva
(mint pl. vers, ábrák) érzékelteti mondanivalója
lényegét; valmint a kérdések megfogalmazása is bizonyos széles látószöget
mutat. A kevésbé tudományos stílus pedig lehetővé teszi, hogy a könyvet ne csak
azok vegyék kezükbe, akik járatosak az antropológiai irodalomban, hanem
mindenki, aki kíváncsi, hogy tulajdonképpen mit is takar a diszciplína
elnevezése.
Na és akkor mi is a kulturális
antropológia? Úgy gondolom, hogy a könyv engem is hozzásegített ahhoz, hogy
jobban megértsem a tudományág mibenlétét. A mű bemutatja annak a
szemléletmódnak a változását, amelyre az antropológia mai alapelvei
visszanyúlnak.
Mivel a dolgok több szemszögből is
megközelíthetőek (lásd a könyv hátoldalának illusztrációját alább),
itt
találtok egy másik írást ugyanezen könyvről Buda Béla tollából.