2012. szeptember 28., péntek

"Mandrie si beton". Migráció és visszahatás

Kiss Dénes


A külföldi munkavállalással járó kettős életforma nehézségeiről, a külföldön szerzett pénz visszahatásáról az itthoni életkörülményekre, több elemzés is született az elmúlt húsz évben. Amit azonban e témában Petrut Calinescu és Ioana Hodoiu nemrég megvalósított, az nem csak a tartalma, hanem a formája miatt is figyelemre érdemes. A profi fényképész és az antropológus társulásának eredményét facebook-tanulmánynak nevezhetnénk, amelyet sok fotó, ezekhez társított szövegek (interjúrészletek és a szerzők magyarázatai), valamint a közönség nagy mennyiségű visszajelzése együtt alkot.

A két szerző híres migráns falvak külföldön dolgozó munkásait keresi fel nyugaton és szülőfalujukban, szembeállítva a külföldi megfeszítő életvitelt a kibocsátó környezettel. A fotók és beszámolók többsége azonban inkább a falvakkal foglalkozik. Az ezekről kirajzolódó kép eléggé döbbenetes, a nem kis mennyiségű hazaáramló pénz nagy része luxusfogyasztásba  torkollik: villák építésébe, luxusautókba és reprezentációs célú ünnepek szervezésébe, mindenekelőtt lagzikba. Az avassági Certeza-n az egész nyár lagzikkal telik, a „osánok” ugyanis bármennyit is dolgozzanak külföldön, házasságot kötni hazajárnak. A lagzik szó szerint hetedhét országra szólóak, külföldről hazasereglett több ezer meghívottal. A hazalátogatók nyaranta akár 15-20 lagzi-meghívásnak is eleget kell tegyenek, ha a falu száját el akarják kerülni.

A luxus-fogyasztás egyik leglátványosabb megynyilvánulása a menyasszonyi ruha, amely a viselhetőség határát több mint súrolja. Az egykori hagyományos menyasszonyi viseletet alaposan átalakult, a 25 kilós ünnepi felszerelés 2500-8000 euro közötti összegbe kerül, a felhasznált Swarowski kristályok számától függően. A menyasszony hajfonata két napon át készül, a fonáshoz hozzá margarint használnak.

A lagzik mellett a vakolatlan beton – azaz a megkezdett, de csak ritkán befejezett luxus-építkezés a másik jellemző vonása a szóban forgó falvaknak. Villák, amelyekben minden nyugaton látott divatos elem feltétlenül megtalálható, de amelyben senki sem lakik – az itthon ülő öregek a villák árnyékában meghúzódó kis parasztházakban várják életük múlását. A grandiózusra tervezett építkezések azonban időben nagyon elhúzódnak, a falvak így évtizedek óta inkább építőtelepek, mint villanegyedek. Ésszerűtlenség?  Korlátoltság? A facebook-kommentelők szerint nagyrészt igen. De talán kár volna nekünk is ennyivel letudni. 

Egy interjú a fotós Petrut Calinescu-val szerzővel ITT olvasható.



1 megjegyzés:

  1. "Campbell szerint tehát megtörtént egy kulturális változás, s nyomában a fogyasztás kiteljesedése, de a magyarázatot nem egy értékrend elavulásában kell keresnünk, hanem egy összetett kulturális tradíció belső átrendeződésében."
    A cikked eszembe juttatta Zentai Violettának egy a fogyasztói társadalom, a szimbolikus fogyasztás elméleteit összegző tanulmányát, amelyet még anno olvastam. Ilyen jó minőségű empirikus anyagra alapoza újraolvastam. Érdemes a kettőt (facbook oldal és a tanulmány) összekacsolva elmélkedni.
    A tanulmány címe "A fogyasztás kultúrája és a történelem. Méltányos érdeklődés
    http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/2122/zentai.htm

    VálaszTörlés