2014. december 13., szombat

Az erdélyi magyar civil szféra

Az erdélyi magyar civil szféra címmel tartott előadást Kiss Dénes szociológus nemrég Az erdélyi magyar civil szféra helyzete és felelőssége címet viselő műhelybeszélgetésen, Kolozsváron. Oborocea Mónika összefoglalója az előadásról a maszol.ro-n jelent meg, "Mennyire erősek a magyar civil szervezetek?" címmel.


Kiss Dénes előadásában az erdélyi magyar civil szervezetekre vonatkozó 2009-2010-es kutatásának eredményeit ismertette: 907 civil szervezetet érintett a felmérés, az adatokat telefonos lekérdezéssel gyűjtötték össze, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet megrendelésére. Az így megkapott információkat egy 2006-os felméréssel vetette egybe, melyet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével közösen végzett.

A szociológus első körben tisztázta, mit ért civil szervezetek alatt. A szakirodalom a civil szervezetek körét, az intézményi, szervezeti szférát inkább non-profit szektorként emlegeti, utalva ezzel arra, hogy a civil jelleg nem feltétlenül erős az érintett szervezetek jelentős részében. Egy közös van bennük: non-profit módon működnek. Előadása tehát a romániai magyarként meghatározott non-profit szervezetek köréről szólt, a továbbiakban civil szervezetekként emlegetve ezeket a szervezeteket.

A szociológus arra is kitért, mely szervezeteket határozta meg magyarként kutatásában. Azok kerültek ebbe a kategóriába, amelyek nevükben vagy céljaik megfogalmazásában magukat a magyar közösséget szolgáló szervezetek sorába sorolják, illetve amelyek magyarul, magyar közegben működnek.

A székely megyék nem jeleskednek?


Ami a szervezetsűrűségi mutatókat illeti, a listát Erdélyben Kolozs megye vezeti. A látványosan kiugró megyék közé tartoznak a szórvány megyék is (Beszterce-Naszód, Hunyad, Fehér, Temes). A nem szórvány területeken működő civil szervezetek sűrűsége Hargita megyében sem alacsony, a listán viszont Kovászna és Maros megye igencsak hátul kullog. Kiss Dénes szerint ez a jelenség viszonylag könnyen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szórványra sokkal inkább odafigyelnek azok, akik rendszerint a civil szervezeteket létrehozzák. 

Az erdélyi magyar szervezeteket ugyanis általában a kisebbségi elit tagjai hozzák létre. A rangsor alakulásába a finanszírozás is szerepet játszik: a szórványterületek magyarsága számára nagyobb mértékben érhetők el a források, és ez oda vezet, hogy több szervezetet működtetnek. A szociológus megjegyezte, ezek a szervezetek olyan értelemben civilek, hogy civil minőségben hozzák létre őket. 

Ami az erdélyi magyar szervezetek tevékenységeit illeti, ezek közül látványosan kugrik a kultúra, a közművelődés. Második helyen az oktatás és a kutatás áll, a szociális segélynyújtás az ötödik, a jogvédelem a hatodik a sorban (az utolsó kettőt nagyon kevés szervezet vállalja fel). A szociológus megjegyezte, a képet valamelyest árnyalja, hogy a legtöbb szervezet több területen is tevékenykedik, bár sokat elárul, hogy a két kutatás közben eltelt három évben nőtt a kultúra és a közművelődéssel foglalkozó szervezetek száma.

"A kisebbségi diskurzusban elég erősen jelen van, hogy identitásmegőrző, ápoló céllal illik kulturális, művelődési tevékenységet folytatni, és egy komplex, összetett tevékenységet folytató szervezet hajlamos ezt kiemelni. Meg hát amellett sem mehetünk el, hogy a támogató rendszerek előszeretettel finanszíroznak kulturális tevékenységeket hasonló megfontolásból", jegyezte meg a szociológus.
Az erdélyi szervezetek az országos (romániai) és a magyarországi palettából is kiemelkednek, ha a leggyakoribb tevékenységet nézzük. Már Románia és Magyarország között is jelentős a különbség e tekintetben: Romániában általában véve kisebb mértékű a művelődési jellegű támogatás, mint Magyarországon. Ha ellenben például a szociális és egészségügyi profilú szervezeteket tartjuk szem előtt, az erdélyi arány az országos és a magyarországi adatokhoz képest már sokkal kisebb.


Hol állunk az európai palettán?


Kiss Dénes szerint ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázzuk, érdemes összevonnunk a sokféle szervezetet az expresszív-képviseleti illetve a szolgáltató szervezetek kategóriáiba. Az expresszív szervezeteket valamilyen értékrend jegyében hozzák létre. A skandináv államokra ez a típus jellemző, de ott a szervezetek alulról építkeznek, nagymértékben önfenntartóak, és nem az állami finanszírozáson múlik a működésük. A szolgáltató szervezetek professzionálisak, az a rendeltetésük, hogy a korábban az állam által nyújtott szolgáltatások szerepét átvegyék, így leginkább a szociális szférában, az oktatásban, az egészségügyben tevékenykednek. Nyugat-Európában leginkább a szolgáltató szervezetek dominálnak, ezeket elsősorban az állam finanszírozza. A román nonprofit szférában szintén a szolgáltató szervezetek a gyakoribbak. Az erdélyi magyar területen az expresszív-képviseleti szervezetek dominálnak, ám nem mindig alulról hozzák létre őket, és gyakran nem is önfenntartóak. Ám számarányukat tekintve még Kelet-Európában is kiemelkednek, ahol jóval kevesebb a civil szervezet mint Nyugat-Európában.


Sok szervezetünk van, mégsem vagyunk erősek?


A szociológus szerint a román és az erdélyi magyar civil szervezetek között látványos különbség van. Mint már említődött, a magyar szervezetek körében túlsúlyban vannak a kulturális, művelődési profilú szervezetek, míg a román civil szférában úgy tűnik, sokkal inkább a szolgáltató szervezetek képezik a többséget. Ez a különbség anyagi szempontból is megnyilvánul: a kulturális jellegű szervezetek kicsik, igen gyakran önszerveződőbbek, önkéntességi alapon működnek kevés pénzzel, és kevés embert is alkalmaznak. A szolgáltató szervezetek forrásigényesebbek, nagyobb szakmai kontroll alatt működnek, és jóval gyakrabban olyan alkalmazottakkal, akik főállásban ezekben a szervezetekben dolgoznak. "Az, hogy a magyar civil szervezetek körében túlsúlyban vannak a kulturális, míg a románban a szolgáltatók, oda vezet, hogy az alkalmazottak tekintetében a szervezetek nagy száma ellenére viszonylag kevés embert foglalkoztat állásszerűen a magyar civil szféra", nyomatékosította a szociológus.

A másik látványos különbség a két non-profit szféra között: magyar területeken a falvakban jóval nagyobb mértékben vannak jelen a magyar civil szervezetek, mint a romániai falvakban általában véve.


Mennyire tudunk együttműködni a románokkal?


Bár vannak magyarok és románok által közösen működtetett szervezetek, a magyar és a román civil szervezetek között az együttműködések viszonylag ritkák, hívta fel a figyelmet a szociológus. Ennek magyarázata abban is keresendő, hogy a támogatási rendszerek alapvetően nem az együttműködést finanszírozzák.

"Magyar esetben identitásmegerősítő céljuk van a támogatásoknak, és nem az a cél, hogy interetnikus projektek, programok jöjjenek létre. Együttműködések ennek ellenére persze vannak egy-egy nagyobb horderejű ügy kapcsán, mint például a verespataki mozgalom, melyben a hasonló célokat követő szervezetek egyaránt bekapcsolódtak", magyarázta a szociológus.

Arra a kérdésre, hogy nem teszi-e a magyar civil szervezeteket kiszolgáltatottakká, hogy leginkább a magyar államtól és a Communitas Alapítványtól kapnak forrásokat, Kiss Dénes azt mondta: "De igen, de nem amiatt, mert éppen a Communitas Alapítványról vagy a magyar államról van szó, hanem amiatt, mert a szervezetek hagyják magukat forrásfüggővé válni. Általános probléma, hogy a szervezetek célkitűzései nem feltétlenül azonosak a támogató rendszerek célkitűzéseivel. A műhelybeszélgetésen is elhangzott, hogy a finanszírozó rendszerek könnyen a klientúraépítés eszközévé válhatnak. Ez nem csak kisebbségi, hanem általános kelet-európai probléma. Gyakran még az uniós pénzek elosztását is erre fordítják. Úgy tűnik, a volt szocialista tömb elég nagymértékben így működik". A szociológus szerint a skandináv modell attól vonzó, hogy a nagyszámú, alulról szerveződő szervezet viszonylag politikai befolyástól mentesen, nagymértékben adományokra és saját forrásszerző tevékenységekre épülve folyat kiterjedt tevékenységet.


Lemaradtunk a román mozgalmakhoz képest


Arra a kérdésre, hogy mennyire kapcsolódik össze Romániában a non-profit szféra és a civil mozgalom, illetve mennyire befolyásolja a civil mozgalmakat, hogy a civil szervezetek szférája leginkább politika- és finanszírozásfüggő, Kiss Dénes elmondta: nincs tudomása arról, hogy készültek volna Romániában magyar nyelvterületen erre vonatkozó kutatások, így válaszát ezek hiányában tudja csak megfogalmazni. 

"Mennyit hallottuk a fundraisingről, arról, hogyan szerezzünk pénzt, és mennyire ritkábban arról, hogyan kell mobilizálni embereket egy ügy elérése érdekében? Ez jelzi, hogy a civil mozgalmak terén a magyar civil élet lemaradt az utóbbi években dinamikusan felfejlődő román civil mozgalmi világhoz képest. A magyar fiatalok persze benne vannak számos mozgalomban, csak ez nem számít magyar ügynek, és úgy érezhetjük, nem is annyira érdekes, pedig a mindennapi életünk szempontjából igenis fontos dolgokról van szó", zárta mondanivalóját a szociológus.







Az ábra az egyes források említését tartalmazza, nem az egyes forrásokból származó támogatások nagyságát.




Az európai összehasonlítás az alkalmazottak száma szerint történt


 Egy részletesebb anyag a szóban forgó kutatásról: Romániai magyar civil szervezetek 2009-2010



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése