Gazdasági válság és a natalitás Romániában: lesz-e nyugdíjunk öregkorunkban?
A
családpolitika hiánya és a gazdasági válság Romániában a születésszámok
nagymértékű csökkenését eredményezte, adja hírül a HotNews.ro elemzése, amely szerint rövidtávon érthető a családok gyermektelenség melletti döntése, amennyiben nem képesek a gyerekek megfelelő életszínvonalának biztosítására, hosszú távon viszont e családi döntések negatív
hatással járnak - hisz a nyugdíjrendszert fenntartó adófizetők számának csökkenését eredményezi.
A
bécsi demográfiai intézet 22 európai országban végzett felmérése alapján 15
országban csökkentek a termékenységi mutatók, leglátványosabban az euró zóna
déli részén. A válság közvetlenül kihat a születési arányszámok csökkenésére,
legalábbis ezt mutatja Görögország, Portugália, Spanyolország és Írország
példája is, ahol az említett sorrendben 1.43, 1.35, 1.36, valamint 2.05 újszülött
jut egy nőre. A tanulmány szerint a görögöknél 50%-al nőtt az abortusz
végrehajtás 2011-ben, míg Portugáliában az elmúlt hatvan év legalacsonyabb
születésszámát jegyezték 2012-ben, azaz 90 000-et.
Romániát
2004-ig a falusi születések városinál magasabb száma jellemezte, mára viszont a
városi környezet bír magasabb potenciállal a gyermekvállalást illetően. A
szerző megjegyzi, hogy itt számításba kell vennünk azon községeket is, melyek
időközben városi rangra emelkedtek, és ily módon újszülöttjeik az urbánus
térséghez „adódtak”, továbbá a belső migráció sem hagyható figyelmen kívül, még
ha nem is olyan jelentős ebben a tekintetben. Bár
meglepőnek tűnhet, a válság ideje alatt nőtt a születésszám, amit részben a nők
azon válságkezelési stratégiájával magyaráznak, hogy a gyermekvállalást követő
szülési szabadsággal a nők az esetleges elbocsátásokat próbálták elkerülni.
A
Nemzeti Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint, 1995-től errefele az utóbbi
két évben született a legkevesebb gyermek Romániában. A cikk írója hozzáteszi,
hogy a „Ceauşescu időben” a közpolitika a nagycsaládok támogatását
szorgalmazta, így egy anyára 3-4 gyerek jutott.
Élve születések száma évenként, lakóhely típusa szerint. Forrás: INSSE |
Ha
összehasonlítjuk a születésszámban élenjáró, illetve a „kullogó” megyék
listáját egyenes és releváns összefüggést találhatunk a jóléti mutatók és a
gyermekvállalási hajlandóság között, írja Dan Popa. A 2. ábrán Románia megyéit
láthatjuk a születésszámok függvényének sorrendjében, elől a fővárossal,
valamint Iaşi, Suceava és Constanţa megyékkel, a sor végét pedig Kovászna és
Tulcea zárja. Gondolhatjuk, hogy 18-20 éven belül, amikor a mostani újszülöttek
fognak belépni a munkaerőpiacra, elméletileg ők lesznek azok, akiknek a
nyugdíjakat biztosítani kellene, azon járadékok folytán, melyeket az államnak
szükséges fizetniük.
Élve születettek száma megyénként, 2012-ben |
Az
egyik legjobb opció a nyugdíj körül kialakuló deficit csökkentésére, mellyel
nemrégiben az Expert Forum előállt: a nyugdíjkorhatár növelése a várható
élettartammal arányos mértékben, vagyis 65 évre. Ez ugyanis az egyetlen olyan megoldás,
amely nem befolyásolná hátrányosan a nyugdíjasokat 2030 után, vélik. A leghatékonyabb
jövedelem biztosítása érdekében javallott az ún. II. és III. „piloni”-okban, azaz magán
nyugdíjpénztárakban való további megtakarítások gyakorlása is, legrosszabb variációnak pedig a nyugdíjak bérnövekedéssel való összekötését vélik, ami nagyobb deficitbe taszítaná a gazdaságot.
Az 1966-os abortusz törvény eredményeként született generáció, annak ellenére hogy most
van potenciálja csúcsán, így is nehézségekkel képes biztosítani a szüleit és
nagyszüleit megillető nyugdíjakat. De amikor ez generáció éri majd el a
nyugdíjkorhatárt – 2030 táján – várható csak az igazi katasztrófa: ha ugyanis a jelenlegi rendszer nem változik meg, a nyugdíj/fizetés arány 25% alá fog csökkenni. Ez a probléma azonban egyelőre
nem szerepel a politikusok napirendjén, ők ugyanis nem érdekeltek négy
választási ciklussal előrébb tervezni.
Hosszútávon
a romániai nyugdíjrendszer demográfiai nyomás alá fog kerülni, az elöregedési trend ugyanis nagyon hangsúlyos: annak
ellenére, hogy jelenleg Románia
népessége a többi európai országhoz képest fiatalabb, a következő ötven
évben a legelöregedettebb országok csoportját fogja gyarapítani. Az
Európai Bizottság prognózisa szerint a 0-14 éves fiatalok aránya a 2010 és 2060
közötti időszakban kb. 38%-al fog csökkeni, és az aktív népesség aránya (15-64
évesek) is körülbelül 38%-al lesz kisebb – ellentétben a 65 év felettiekkel,
akik 2060-ra várhatóan a népesség 35%-át fogják kitenni. A leglátványosabb
növekedés a 80 év fölötti szegmensben várható, akik aránya 13,3% lesz, míg a
0-14 év közöttiek mindössze 11.8%-ot tesznek majd ki a népességből.
Ugyanakkor
úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacon tapasztalható jelenlegi problémák hosszútávon
fennmaradnak. Az európai átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási ráta nem fog
javulni a következő évtizedekben. Mi több, az Európai Bizottság becslései
szerint Románia az egyetlen ország ahol a jelenleginél is alacsonyabb
foglalkoztatási rátát prognosztizálnak. A
nyugdíjra jogosultak, valamint az adózó polgárok aránya is
a jelenleginél kedvezőtlenebb szintet fog megütni: míg ez az arány jelenleg
0.85 nyugdíjas/adózó, 2060-ra eléri az 1.6 nyugdíjas/adózó állampolgárt.
Egy másik probléma az állam
jelenlegi fiskális helyzete. Annak ellenére, hogy Románia népessége egyike a
legfiatalabbaknak Európában, az állami nyugdíjalap hatalmas a hiánnyal küzd,
2011-ben 2.4%-át tette ki a GDP-nek, és közel 56%-át a konszolidált
költségvetési hiánynak.
A jelenlegi adminisztratív kapacitás
mellet, nehéz támogatásokat fedezni a konszolidált költségvetésből, amikor
Románia az általános adók bevételéből kb. 33%-al gyarapítja a GDP-t,
ellentétben más EU-s országokkal, ahol ez a bevételi arány meghaladja az
50%-ot.
Ami a kiadásokat illeti, a nyugdíjak
csupán eszközként szolgáltak a pártok hatalomra jutásában, a populista
javaslatok és határozatok ugyanis pénzügyileg fenntarthatatlanok s csupán a
nyugdíjasok szavazatainak biztosítására voltak elegendők. A populista játszmák
tehát a jövőben is kockázatosak az egész gazdaságra nézve.
A jelenlegi tendencia jövőbeni
hatásának megértéséhez hétféle lehetséges szcenáriót vázolnak az állami
nyugdíjalap helyzetére a következő 30 évben, figyelembe véve a demográfiai
faktort, a munkaerőpiaci helyzetet, a gazdasági fejlődést és a politikai
döntéseket: a status-quo megtartása, az európai javaslatok elfogadása a
nyugdíjkorhatár emelést illetően és egy intenzívebb megtakarítás, valamint a
populista politika, mely vagy túlzott mértékben növeli a kiadásokat, vagy
csökkenti a jövedelmeket, vagy a „fél-magán” nyugdíjpénztárt (II. pilont) érintő kulcsreformok
akadályozása, esetleg ennek a lehetőségnek a teljes elvetése. Legvalószínűbbnek
mégis az tartják, hogy az alapforgatókönyv szerint, marad a jelenlegi helyzet,
ennél egy valamivel esélytelenebbnek tartják a nyugdíjkorhatár 65 éves korra emelését. A HotNews által vázolt
lehetséges esetek itt
olvashatóak.
Összefoglalva tehát, világos, hogy a
nyugdíjrendszer nem képes pusztán állami alapból (I. pilon-ból) megfelelő nyugdíjakat biztosítani. Amit mi fél-magán
nyugdíjalapként fordítottunk, várhatóan felnőttségének csúcspillanatát a
2032-es nyugdíjba menésekkor fogja elérni, és a nyugdíj értékének növelését
eredményezi. De még ilyen feltételek mellett is a mai aktív korú munkaerőnek
tudatában kell lenni azzal, hogy az állam nem lesz képes a jelenlegihez hasonló
szintű nyugdíjakat biztosítani, úgyhogy a szegénységi kockázatot csökkentendő,
számukra abszolút szükségesek a plusz megtakarítások.
A
szerző szerint a munkaerőpiacon tapasztalható egyensúly megbomlásának
korrekciójára tett lehetséges javaslatok, a vidéki gazdaságok megadóztatása, jobb
foglalkoztatáspolitika, a munkaerő átképzésének hatékonyabb stratégiája, azáltal,
hogy a munkanélküli segélyre „jogosult” vagy inaktív (fiatalok, nők, idősebb
munkaképesek) kategóriák számára nagyobb mértékű foglalkoztathatóságot
biztosítanak. Akárcsak egy barátságosabb vállalkozói környezet, amely
végsősoron a gazdasági aktivitás növekedéshez vezet és implicit módon a munkahelyek
számát is növeli majd.
Fordította: Vita Emese