A kábítószer fogyasztás dekriminalizációja - portugál tanulságok
A kábítószer fogyasztás
visszaszorítása minden társadalom számára kihívás, a különböző drogpolitikák hatékonyságát illetően azonban már nem teljes az
egyetértés. A droghasználat mérséklésének egyik stratégiája a dekriminalizáció,
egy sokak által támadott, ám annál ritkábban alkalmazott drogpolitika. Portugália
2001-től dekriminalizálta a kábítószer fogyasztást (a kábítószerek gyártása és
forgalmazása továbbra is illegális), azóta a kábítószer fogyasztást büntetőjogi
kérdés helyett közegészségügyi problémaként kezelik. E liberálisabb drogpolitika eredményeiről
készített dokumentumfilmet az ausztrál SBS Dateline[1].
A film a több mint tíz évnyi dekriminalizációs politika pozitív hatásairól számol be: a súlyos kábítószer-használat jelentősen csökkent (különösen a fiatalok körében), a büntető- és igazságszolgáltatási rendszerre nehezedő terhek enyhültek, a kezelésre önként jelentkező drogfüggők száma nőtt, a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek és fertőző betegségek száma pedig csökkent. És sokak félelme ellenére Portugália nem vált "kábítószer-turizmus" egyik fellegvárává sem. A kritikák és alkalmazási nehézségek ellenére a dekriminalizációs politika társadalmi elfogadottsága jelentősen nőtt, az azt ellenzők állítólag már kisebbségben vannak. (A portugál dekriminalizációs kábítószerpolitika hatásáról lásd még a New Yorker elemzését, vagy a Cato Institute jelentését.) A helyzet azért persze nem ennyire egyértelmű, a rendőrség például inkább panaszkodik az új törvényre, arra hivatkozva, hogy a dealereket így nehezebb elkapni, hisz könnyen egyszerű fogyasztóknak adhatják ki magukat.
A film a több mint tíz évnyi dekriminalizációs politika pozitív hatásairól számol be: a súlyos kábítószer-használat jelentősen csökkent (különösen a fiatalok körében), a büntető- és igazságszolgáltatási rendszerre nehezedő terhek enyhültek, a kezelésre önként jelentkező drogfüggők száma nőtt, a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek és fertőző betegségek száma pedig csökkent. És sokak félelme ellenére Portugália nem vált "kábítószer-turizmus" egyik fellegvárává sem. A kritikák és alkalmazási nehézségek ellenére a dekriminalizációs politika társadalmi elfogadottsága jelentősen nőtt, az azt ellenzők állítólag már kisebbségben vannak. (A portugál dekriminalizációs kábítószerpolitika hatásáról lásd még a New Yorker elemzését, vagy a Cato Institute jelentését.) A helyzet azért persze nem ennyire egyértelmű, a rendőrség például inkább panaszkodik az új törvényre, arra hivatkozva, hogy a dealereket így nehezebb elkapni, hisz könnyen egyszerű fogyasztóknak adhatják ki magukat.
A film érdekes
lehetőséget nyújt a címkézés-elmélet alkalmazására is. A címkézés-elmélet értelmében a társadalmi
kontroll aktorai azok az egyének és intézmények akik címkéket alkalmaznak a deviáns viselkedésekre (pl. drogfüggő). A rendőrség, a szociális munkások és az orvosok ebben a
filmben is használnak ilyenszerű címkéket a kábítószer fogyasztókra, ám a
társadalmi interakciók itt megvalósuló folyamatában e címkék jelentése egészen
más, mint amihez a represszív drogpolitikákat folytató országok diskurzusai
hozzászoktattak. Ez esetben a deviáns viselkedésre egészségügyi problémaként
tekintenek, aminek megfelelően a társadalmi kontroll aktorai a tudatosabb és
felelősségteljesebb kábítószer-fogyasztást promoválják. A "drogos" stigma a címkézettre nézve így kevésbé negatív hatású. Mindez jól szemlélteti,
hogy a címke nem valamilyen objektív valóságból ered, hanem egy társadalmi
interakciós folyamat terméke.
Felhasznált forrás: The Sociological Cinema
[1] Az SBS Dateline az ausztráliai SBS TV
nemzetközi aktualitás-műsora. A műsor riportereit a video-újságírás úttöröinek
tartják, akik egymagukban, egy kézi kamerával, független riporterekként a legmeghökkentőbb
helyekre is bebocsátást nyernek.