Persona non grata
Dániel Mihály
Ezzel az
írással senkit sem szándékszom megsérteni vagy letámadni, csupán a Kolozsváron
(is) végbemenő társadalmi igazságtalanság és emberi bánásmód egyik aspektusára
szeretnék rávilágítani. Sajnos az írás alapja nem fikció, hanem valós tényeken
alapul.
Kolozsvár ősz
óta kampánylázban ég. Nem, nem az elnökválasztásra gondolok, az elmúlt. Az új
elnököt már beiktatták, az oszlopokról már nem mosolyognak ránk a jelölteket
ábrázoló plakátok, az utolsó darabokat a közmunkások lekaparták. Nem is a
parlamenti vagy helyhatósági választásokra gondolok, melyek majd csak ezután
következnek, habár e kampányok lángját soha nem hagyják teljesen kialudni. A
karácsonyi bevásárlás, ajándékozás lázán rég túl vagyunk, az adventi gyertyák
fénye kialudt. A szenvedő, mélyszegénységben élő, deprivált állapotban lévő
embertársaink megsegítésért zajló pénzgyűjtési akciók, jótékonysági vásárok,
koncertek stb. lezajlottak. Aki tudta és akarta megtette ami tőle telt,
mindenki a maga módján. Egyesek szerényebben, anonim módon, mások a sajtó
bevonásával, kattanó fényképezőgépek vakító vakújának vagy/és kamerák
reflektorfényének kíséretében, fülig érő (mű)vigyorral. Kinek hogyan diktálta
lelkiismerete, érdeke... A hasonló feeling-ért sóhajtozó nosztalgikusok
legyenek türelemmel húsvétig, mikor újra találkozhatnak ennek a show-nak,
érzésnek egy lightosabb változatával. Ezennel akció lezárva, minden visszakerül
a régi kerékvágásba, vághatunk neki újból a szürke hétköznapoknak. Munkára fel!
És a
polgármesteri hivatal a helyi rendőrséggel, meg a vállalkozó kedvű állampolgárok
hathatós segítségével folytatja azt, amit ősszel abbahagyott. Ugyanis ősszel Kolozsvárt elkezdődött egy masszív kampány a város megtisztításáért a területén
élő, tartózkodó koldusoktól.
A
nagytakarítást a városháza már rég megkezdte. A város területén tetten ért
koldusokat, lábatlankodó hajléktalanokat a helyi rendőrség rendszeresen
összegyűjti az utcákról, közterületekről. A koldusok és hajléktalanok, habár
ugyanabba a társadalmi (alatti) rétegbe sorolhatók, a két csoport között ha van
is esetenként átfedés, különbséget kell tenni: nem minden koldus hajléktalan és
nem minden hajléktalan koldulásból szerzi meg a napi betevőjét. No de ez városrendészeti és esztétikai megközelítés szempontjából lényegtelen.
A koldulást elsősorban
büntetések és meghurcolások által kívánják visszaszorítani. Azokat, akiket
tetten érnek megbüntetik, pénzüket elkobozzák és szépen hazaküldik, már ha van
hova. És nagyjából ennyi, mert nem a rendőrség dolga „lelkizni”, „finomkodni”, környezettanulmányokat
készíteni, tanácsadásokat nyújtani, lehetőségeket feltárni ezeknek az
embereknek, hogy másnap ne ugyanott vagy két utcasarokkal odébb találják őket.
Mindez a szociális munkások dolga, utcai szociális munka viszont Kolozsváron
nincs. De van rendőrség, van megoldás!
Azokkal
szemben, akiknek nincs hova menniük, a procedúra a következő: az illető
személyeket betessékelik vagy berángatják, attól függ, hogy tanúsítanak-e
ellenállást vagy milyen passzban kapják a rendőrt, egy teherautónak tervezett
autóba. Ez annyiban különbözik egy teherautótól, hogy a hátsó rakodótér egy
extra ráccsal van ellátva, a rabszállítóhoz képest pedig hiányoznak az ülések
és a természetes fényforrás (tulajdonképpen vak sötétségben utaznak, végül is a
kocsikázás ingyenes és bérmentes). Mikor három-négy embert összegyűjtenek,
elviszik őket a város szélén található Ideiglenes Szálló Központba (közismerten
hajléktalanszálló). Itt a rendőrök lefényképezik, feljegyzik az adataikat, majd
átadják őket az ott dolgozó szakembereknek (szociális munkás, pszichológus),
azzal a figyelmeztetéssel, hogy fél óráig nem hagyhatják el a szállót, nehogy
hamarabb visszaérjenek a városközpontba, mint a rendőrök.
Aki ide
bekerül és él a lehetőséggel, az kap egy esélyt arra, hogy az élete talán jobbra
forduljon. Aki bekerül, mert nem mindenkinek adattik ez meg. Aki nem
rendelkezik kolozsvári személyi igazolvánnyal, a szálló szolgáltatásait csak
krízishelyzetben veheti igénybe (például télen, mikor fagyhalál fenyegeti őket)
és maximum 48 órára. Kolozsvári személyi igazolványt (az ideiglenes lakcím
nélküli igazolványt is beleértve) csak az igényelhet, akinek utolsó lakcíme
Kolozsvárra szólt. Ennek ellenére mindenkit ide hoznak, nem számít, hogy a
rendőrök egyeseket már név szerint is ismernek és tudják róluk, hogy nincs
kolozsvári személyi igazolványuk. Van akit havonta többször is. A rendőrök
teszik a dolgukat rutinszerűen. Kocsikáztatnak, hurcolják az embereket, mint
valami árukat, áruszállító autóban, a statisztikák meg híznak.
Eddig minden
a régi, így zajlott ez idén őszig is. Az újdonság abban áll, hogy a városháza a
takarításba bevonta a lakosságot is. Városszerte információs plakátokat helyeztek
ki, melyek arra buzdítják a lakosságot, ha koldust látnak tárcsázzanak egy rövid
számot, a hívás pedig a rendőrségre fut majd be. A plakát szövege: „Állítsd meg
a kizsákmányolást! Ne adj pénzt a koldusnak! Azzal, hogy pénzt adsz neki,
meghosszabbítod szenvedését! Egységes bejelentési szám: 0264 xxx A helyi
rendőrség!” Az eredetileg tervezett szöveg ennél radikálisabban szólt: „Ne adj
pénzt a koldusnak, Kolozsvárt senki sem hal éhen.” Végül a civil szervezetek
nyomására erről a változatról lemondtak.
Forrás: www.monitorulcj.ro
|
Érthető, nem?! Nem adsz pénzt a koldusnak, a kizsákmányolónak felkopik az álla. Rájön, hogy nem éri meg sanyargatni a szerencsétlen embert, másnap már nyálazza az álláshirdetéseket. Mit bajlódni a kizsákmányolók felderítésével, megbüntetésével?! Bonyolult, költséges, fifikás dolog. Zaklassuk a szenvedőt!
És azok, akik
„jó szántukból űzik az ipart”, akik éheznek, fáznak, nyomorognak?! Majd ők is
észhez kapnak, másnap munkába állnak, hisz Romániában 100%-os a
foglalkoztatottság, a munkanélküliség ismeretlen fogalom. A betegek vagy
fogyatékosok hirtelen meggyógyulnak vagy megtanulják beosztani a garantált
minimál jövedelmet (már ha tudomásuk van erről a jogosultságról). Ebből az összegből (max.
xxxlej /fő) esznek, a gyerekeket iskoláztatják, megveszik a gyógyszereket, költségeket
és adót fizetnek, stb.
Ezt a
zseniális és szociálisan érzékeny kezdeményezést Claudia Anastase helyi
képviselő asszony terjesztette fel, a tanács pedig egyhangúlag megszavazta.
Éljen az együttműködés, éljen a konszenzus! Minderre
azért van szükség, mert (a kezdeményező indoklásait sorolom): szükséges a
koldulás/koldusok feltérképezése és leltározása, 2015-ben Kolozsvár Európa
Ifjúsági Fővárosa, hamarosan bezár a pataréti szeméttelep, más városok már
megtették ezt a lépést, többnyire nem is kolozsvári koldusokról van szó,
visszaélnek a mi erdélyi természetünkkel, a sajtó is jelezte a jelenséget. (Aképviselőasszony előterjesztése itt olvasható.)
Már csak az
első érvért is zseniálisnak tartom a kedvezményezést. A lakosság majd
betelefonálgat, így nem kell például szociológiai kutatást megrendelni a jelenségről.
A felmérések és tanulmányok által megspórolt pénzzel lehet még pompásabb,
szemet gyönyörködtető tűzijátékokat szervezni. Meg ott van a sajtó, az amúgy is
jelezte a jelenséget. Hadd idézzek én is egy cikkből, amelyet az
előterjesztésében a képviselőasszony
indoklásként felhasznál: „Szociális és bűnözési üszkösödés (vagy szociális és
bűnözés rákja - cangrena sociala si infractionala) az ami a tömegközlekedésen történik, az agresszív
cigány koldusok miatt.”
Európa
Ifjúsági Fővárosaként Európából számos vendégre számítunk. Már nehogy csorbát
ejtsenek ezek a szerencsétlenek a jó hírnevükön, mint ahogy tették azt
2009-ben, a Kolozsvári CFR focicsapat Bajnokok Ligájában való részvétel
alkalmával. Pedig akkor is mindent megtettünk. Amikor az első sípszó megszólalt
még érezni lehetett a friss útburkolat, a frissen festett kerítések illatát.
Még a vak is észlelhette, hogy itt kérem dolgos, szerény emberek élnek. De nem,
ennek ellenére fél Európa a pataréti szeméttelep lakóin csámcsogott. Jól
lejárattak. De hiszen azok Ők és nem MI vagyunk! Kikérjük magunknak!
Hamarosan a
szeméttelep is bezár. Itt lesznek az összesen a nyakunkon. Eddig megvoltak ott
ahol voltak, a városba is ritkán merészkedtek be. Aztán majd visszaélnek az
erdélyi természetünkkel. Hogy milyen az erdélyi ember természete? Nem vagyok
antropológus, igazából nem is igen olvastam utána, ezért megint Anastase
asszony deklarációjára hivatkozok: „jótékony, Istenfélő, segítőkész emberek”. És
hogy alátámassza azt, hogy mennyire visszaélnek az erdélyi természetünkkel,
2014-ben, egy 2013-as történettel érvel. A történet arról szól, hogy egy
szebeni személynek egy nap alatt sikerült közel 500 lejt összekoldulni.
Ügyeskedők persze minden területen fellelhetők. Hogy mennyire nem ez az eset a
jellemző, alátámasztja a Polgármesteri Hivatal sajtóosztálya által
szolgáltatott adat: 2014 szeptember 1 - október 20 között a tetten kapott 150
koldusnál 450 lejt és 30 banit találtak.
Az egész
projektből mégis hiányolok valamit, éspedig nem látom, mi lesz ezeknek a szegény embereknek a további sorsa. Vessenek
magukra? Lejárt a türelmi idő? Menjenek? Hova? Csak ők tehetnek arról, hogy ide
jutottak? Ezek szerint senki nem felelős semmiért. A koldusok, hajléktalanok, a
leszakadó réteg sorsáért csakis azok felelősek, akik ennek az életmódnak,
helyzetnek az elszenvedői. Már nehogy egy egész társadalmat hibáztassunk, mert
egyesek nem tudták felvenni a versenyt (hogy sokan vannak vagy kevesen nézőpont
kérdése, maradjunk abba, hogy elegendően ahhoz, hogy pofátlanul ellepjék a
várost és megbolygassák békés nyugalmát). Végül is 25 év telt el a rendszerváltás
óta, nem? Volt idő felzárkózni, nemde? Nem látták, hogy itt kérem szépen, a
szekundér gazdasági szektor rég a múlté, tetszett volna a tercier felé
orientálódni. Kolozsvár már nem az a régi ipari város. Most egyetemi központ,
Kelet Európa számítástechnikai központja. Tetszett volna egyetemet végezni, 25
év alatt akár hármat is. Vagy vettek volna példát másoktól, akik
visszahúzódtak, visszamentek oda ahonnan jöttek. Mások éltek az Unió adta lehetőséggel
és elmentek külföldre. Ha látták, hogy itt már nem terem eper méltóztattak
volna elmenni epret szedni olyan országokba, ahol az megterem. De nem! Itt
ülnek makacsul és vergődnek, mint hal a szárazon. Utazgatnak a mi pénzünkön a
városközpont-hajléktalanszálló expresszel. Igen, Önök tehetnek azért, hogy a
belváros teraszain nyáron, a tikkasztó
melegben nem élvezhetjük nyugodtan a hűs frissítőt vagy az őszi hűvös délutánokon a habos kapucsínót.
Természetesen
tenni kell a koldulás jelenségének csökkentése érdekében, de azt képzelni, hogy
megszüntethető, hiú ábránd. Az intézkedések a szegényekért és nem a szegények
ellen kell irányuljanak. A gyerekek helye valóban nem az utcasarkon, hanem az
iskolapadba, játszótéren, az otthon védelmező környezetében van. Ne
megtorlással, feljelentgetéssel, büntetéssel, látszatmegoldásokkal kezdjük.
Előbb nyújtsunk segítséget, kínáljunk fel nekik lehetőségeket. A
lakosságot szolidaritásra és nem üldözésre kell buzdítani. A koldusmaffiával
szemben keményen fel kell lépni, erre vannak a rendfenntartó szervek.
Nos, kedves
kolozsvári lakosok, a városháza megtette a maga lépéseit, most Önökön a sor. Ha
tárcsázni akarnak, megtehetik. Ma Ön tárcsázhat, a jövőben meglehet, hogy Önért
fognak tárcsázni.