2018. április 1., vasárnap

"Éreztették azt veled, hogy románul beszélj, még hogyha kettőtökre is tartozott a téma." Nyelvhasználati szokások a munkahelyen

Gábor Emőke Blanka

A nyelvhasználatunkra hatással van az, hogy milyen környezetben, kivel és milyen témáról beszélünk. Másként fogalmazva, nyelvhasználati szokásaink nem csupán a nyelvismereti kompetenciánktól függnek, hanem ennél sokkal összetettebb folyamatról van szó. A továbbiakban azt elemezzük, hogy az egyének a munkahelyükön milyen társadalmi és morális normák, egyéni döntések, szervezeti kultúra, szabályzat mentén váltanak nyelvi kódot.


Ezt a kérdést egy kvalitatív kutatás keretében vizsgáltuk meg, melyben Kolozsváron dolgozó, humán, művészeti és műszaki végzettségű fiatal diplomásokkal készítettünk strukturált pályatörténeti interjúkat. Interjúinkból egyértelműen kirajzolódik, hogy a nyelvek eltérő funkciókkal rendelkeznek és ebből kifolyólag adott kontextushoz adott nyelvi kód, adott nyelvhasználati norma társul. Először ezt nézzük meg részletesebben, kiemelve a munkahely etnikai összetételéből fakadó eltérő típusokat. A második részben a munkahelyi nyelvi rendőrködéseket tárjuk fel, a többségi társadalom tagjainak a többnyelvűséghez való viszonyulását, attitűdjüket próbáljuk beazonosítani, az interjúalanyok erre vonatkozó tapasztalatai alapján.

E dolgozat részlet a szerző „A nyelvhasználat szociolingvisztikai és gazdaságszociológiai 
vonatkozásai a munkahelyen” című mesteri dolgozatának. A dolgozat szövege itt érhető el:


A munkahelyek három kategóriáját különítünk el: a többnyire magyar nyelvű munkakörnyezetet, a többnyire román munkakörnyezet, valamint a multinacionális munkahelyeket. A három esetben eltérő nyelvhasználati mintákat találtunk. A következőkben kimondottan csak a szakmai, munkahellyel kapcsolatos témák, beszédhelyzetek eltérő nyelvhasználati szokásait vizsgáljuk meg a három eset kapcsán.

Azok a megkérdezettek, akik magyar munkakörnyezetben dolgoznak, értelemszerűen a magyar nyelvet használják. Ugyanakkor, amennyiben a vezetőség nem magyar (olyan munkahelyről lévén szó, ahol az alkalmazottak mind magyarok voltak, viszont a szervezet elnöke német volt), már egy idegen, nemzetközi nyelv jelenik meg mint a formális kommunikációs eszköz. Viszont, ebben az esetben is, a magyar anyanyelvű kollégák anyanyelvükön beszélik meg a munkával kapcsolatos, azaz hivatalos témákat. Ez esetben sokkal magabiztosabban, sokkal gyakrabban használják anyanyelvüket, mint például, ahogy lentebb látni fogjuk, egy többségében román munkakörnyezetben.

Ugyancsak a többségében magyar munkakörnyezet keretében egy másik kategóriát képez a magyar vezetőség de vegyes etnikumú alkalmazottakkal rendelkező vállalat, ahol a magyarok vannak többségben. Ez esetben a magyar nyelvnek sokkal nagyobb szerepet tulajdonítanak, a hivatalos, fentről lefele irányuló kommunikációban is megjelenik. Ehhez hozzá kell tenni, hogy csak abban az esetben, ha egyértelmű, hogy a célközösség mindegyik tagja érti a magyar nyelvet. Az egyik interjúalanyunk, egy előző munkahelyi tapasztalatait felelevenítve arról számolt be, hogy a magyar érdekeltségű vállalat az adminisztrációs ügyekben a magyar alkalmazottakkal anyanyelvükön kommunikált (hivatalos emailezés, szóbeli egyezkedések), illetve a napi teendőket is magyarul közölték velük. A román nyelv abban az esetben jelent meg, ha az egész közösséggel akartak közölni valamit.

A többnyire román, vagy teljesen román munkakörnyezet esetében fontos figyelembe venni az adott szakterületet is. Alapvetően a román nyelv a jelöletlen nyelv, a hivatalos kommunikációs eszköz. Viszont, ha a szakterület (pl. reklámgrafika, IT) nyelvi regiszterében elég gyakoriak az angol szakkifejezések, akkor ez hatással van a munkahelyi kódhasználatra is, megtöri a román nyelv dominanciáját. Ugyanakkor egy következő tényező is hatással van a kódhasználatra, főleg a kifele való kommunikálás esetében. Ez pedig az ügyfelek kiléte. Ez esetben egyre nagyobb hangsúly tevődik az angol nyelvre, tekintettel arra, hogy a külföldi megrendelők vannak többségben, ez esetben egy közvetítő nyelvet használnak.

„Amikor van stand up, tipikus IT cégben, amikor elmondod, hogy mit csináltál aznap, az mindig románul megy, mert azt mindenki kell értse.” (26 éves férfi, elektrotechnika)

„Többnyire angolul és románul folyik a belső levelezés, azt mindenki érti.” (29 éves férfi, számítástechnika)

A harmadik típusnál, a multinacionális vállalatoknál sokkal inkább egy közvetítő nyelvet használnak, az angol nyelv dominanciája figyelhető meg. A vezetőség részéről érkező információk jelentős része angol nyelven történik, míg az egymás közötti szakmai kommunikációnál a román nyelv használata figyelhető meg. Adott esetben, amennyiben a beszélgetés tematikája angol szakkifejezéseket igényel, akkor kódváltás történik.

„Munka szempontból olyan 50% román és 50% angol, s akkor még néha német, meg szabadidődben magyar.” (26 éves férfi, elektrotechnika)

Ez esetben azt is fontos megjegyezni, hogy a legtöbb esetben az alkalmazottak etnikai összetétele is sokkal heterogénebb, nem csupán magyarok és románok vannak, ezért érthető, hogy egy harmadik nyelv kerül előtérbe és válik a kommunikáció egyik alapeszközévé.

A következőkben azt nézzük meg, a heterogén munkakörnyezetre fókuszálva, hogy mikor használják a magyar nyelvet. Amint láttuk, a hivatalos, munkahelyi ügyekkel kapcsolatos kommunikációnál egyáltalán nem, vagy akkor is csak nagyon szűk körben, a többségtől „elzárva” használják. Egyértelműen érezhető, hogy a munkahelyen a magyar nyelv a jelölt nyelv, ez nem jelenti a használatának a teljes kizárását, viszont meglehetősen leszűkül az alkalmazása. Ennek korlátait önmaguk az egyének alakítják ki, vagy a többség nyomására, a nyelvi rendőrködés hatására váltanak a magyar kódról románra.

Alapvetően két esetben kerül alkalmazásra a magyar nyelv. A kódváltást első sorban a beszédhelyzet, beszédpartnerek kiléte, etnikai összetétele határozza meg: amennyiben csak magyarok vannak a társaságban, akkor magyar nyelven kommunikálnak.

„A munkahelyen, ha tudom, hogy a személy magyar én már startból magyarul beszélek vele, én ahogy észrevettem, mások is így vannak.” (28 éves nő, turizmus)

Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan esetek is, amikor a nyelvileg homogén beszélőpartnerek mégis kódot váltanak. Ez akkor jellemző, ha hallótávolságban román személy van. Erre később részletesebben is kitérünk.

Egy következő, lényeges és meghatározó tényező a téma, illetve ezzel összefüggésben a munkahelyi informális, kötetlen tevékenységek (pl. ebédszünet, cigi szünet).

„Legtöbbször, evidens, magyar kollégákkal megyünk ebédszünetre. Valahogy jobb, hogy beszélhetek kajaszünetben magyarul, mert végülis, így is mikor vannak román kollégák, románul kell beszélni.” (28 éves férfi, nemzetközi kapcsolatok)

A fenti idézet is azt erősíti meg, hogy a kötetlen munkahelyi tevékenységek során, ahol az etnikai klikkesedés is észrevehető, a magyar nyelvet használják. Az idézet második fele pedig arról tanúskodik, hogy az egyének az udvariasság elvére hivatkozva nyelvi kódot váltanak, ha román személy kerül a társaságba.

„Mindenki érzi, hogy mikor lehet, mikor nem magyarul beszélni (…) tekintettel vagyunk arra, hogy a románok nem értik, miről beszélünk. (…) Szerintem ez így helyénvaló.” (26 éves nő, magyar-német szak)

A magyarról románra való kódváltás egy automatizált folyamat, „érzik” hogy mikor kell váltani. Ugyanakkor az egyének a másik fél iránti tisztelt jeleként, illetve a környezet társadalmi normáit interiorizálva cselekszenek.

„Ezek a környezet elvárásai, hogy ha mindenki románul beszél, akkor te is románul beszéljél.” (31 éves nő, fotó- film-média)

Továbbá, az is észrevehető, ahogy már reflektáltunk rá, hogy a magyar nyelv a magánbeszélgetések, személyes beszélgetések szintjén is van, hogy háttérbe kerül. Ennek oka, ahogy a lenti idézetek alátámasztják, az, hogy az egyének tartanak a többség megítélésétől.

„Ha ketten vagyunk és a társaságban, valami főbb mukik lehetnek körülöttünk, akkor román vagy angol. És ha csak ketten vagyunk és egy kicsit elvagyunk zárva a társaságtól, vagyis nincsenek épp pont körülöttünk, akkor magyarul.” (28 éves férfi, nemzetközi kapcsolatok)

„Magyarok egymás között magyarul, csakhogy ha nagyon néztek körülötted vagy nagyon nagy volt a csend, akkor románul vagy angolul. Első megszólítás magyarul kezdődött aztán átment románra vagy angolra.  (…) Abból a megfontoltságból, hogy nehogy valami rossz legyen. Nehogy utána megszóljon, hogy miért beszéltetek magyarul, nehogy megszóljon, rosszul nézzen vagy ne legyen semmi komplikáció, hogy ő nem érti.” (28 éves nő, közgazdaságtan)

Gyakori jelenség, hogy az egyének prevenciós okokból még a magánjellegű, szűkebb körben történő interakciós helyzetekben is hajlamosak inkább a többség által elfogadott angolt mint lingua francat vagy a jelöletlen, legitimnek tekintett román nyelvet használni. Figyelembe véve, hogy egy publikus színtérről, formális vagy akár hierarchikus kapcsolatokról van szó, az egyének sokkal erőteljesebben érzik a nyelvhasználattal járó társadalmi nyomást.


Nyelvi rendőrködés a munkahelyeken és a magyar nyelv használatának a megítélése

Az anyanyelv munkahelyi használatának korlátozásait, az egyének nyelvi habitusát, azaz a bizalmasabb, informális kommunikációs helyzetekben használt magyar nyelv mellőzését a többség által gyakorolt nyelvi rendőrködés is megerősíti. Többen is beszámoltak arról, hogy a kollégák megjegyzéseket tettek a magyar nyelv használata során, mintegy megrendszabályozva őket.

„Volt egy kollégám, aki nackó volt. S én beszélgettem a főnökömmel, aki magyar. S egyszer csak megszólalt, hogy a cégen belül a hivatalos nyelv a román.”  (28 éves nő, közgazdaságtan)

„Éreztették azt veled, hogy románul beszélj, még hogyha kettőtökre is tartozott a párbeszédnek a témája. De akkor is nem az volt, hogy nyugodtan beszéljétek meg, hanem az volt a bajuk, hogy nem értették mit mondunk. Ezt poénosan éreztették, elkezdtek két-három szót magyarul mondani, meg hogy nem értik. Inkább ilyen kisiskolás stílusban.” (30 éves férfi, reklámgrafika)

„Azért még bedobnak egy-egy szimpatikus, számukra szimpatikus szöveget, hogy éreztessék velünk, hogy ők a románok, hát ilyen magyarellenes, hát nem olyan durván, de finoman, hogy ők a románok. Volt olyan kollégám, aki fel volt háborodva, hogy az Igen, tessék tábla miért van kitéve, mert Romániában vagyunk, vagy miért legyen kitéve a Kolozsvár tábla, mert nem érti mindenki.” (28 éves nő, turizmus)

A megrendszabályozás és annak elkerülése végett, akár prevenciós cselekedetekre is hajlamosak. A román közösség tagjainak a negatív megítélését, bíráskodását elkerülve, inkább nyelvi kódot váltanak, ha a közelben román anyanyelvű személy van.

„A szülők hozzák a gyerekeket, és akkor érzem magamon, hogy na jó, most akkor ne beszéljünk magyarul még egymás között sem, merthogy mit szólnak a szülők, lehet nem annyira tetszene, hogy mi itt most egymás között magyarul, és mi pedagógusok vagyunk úgymond, és mi tanítjuk a gyerekeiket. Ezt érzem magamon.” „Félek, hogy valamilyen visszhangja lesz, főleg az ilyen nacionalista szülők, hogy magyar pedagógusok oktatják a gyerekeiket.” (26 éves, magyar-német szak)

A társadalmi elvárásoknak, normáknak bizonyos formáit a kisebbségi személyek is elfogadják, megerősítik. Ilyen volt a tisztelet jeléből történő kódváltás egy román személy jelenlétében, valamint a negatív visszhangok elkerülése érdekében hozott személyes, tudatos kódváltások is. Viszont, azt is érzékelik, hogy a nyelvhasználatnak és az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásoknak vannak bizonyos határai is. A magánbeszélgetések, kimondottan csak a beszélgetőpartnerekre tartozó társalgások esetén már nem tartják helyénvalónak a többség nyelvi rendőrködését.

„Én azt teljesen utálom, amikor egy román megszólít, azért mert egy baráti környezetben, nem olyan dologról ami őt érint, magyarul beszélek valakivel. Vagy ha egy kliens, egy magyar kliens eljön és megkér, hogy gyere beszéljünk magyarul, akkor ne jöjjön hozzám egy másik kollégám, hogy akkor most már tényleg, beszéljünk románul, hogy a többiek is értsék, ameddig semmi köze az egésznek ahhoz, hogy tényleg ilyen súlya legyen annak.” (30 éves férfi, reklámgrafika)

Szintén ezzel hozható szoros összefüggésbe az aránytalan nyelvhasználat méltányosságát tárgyaló kérdésünk is. Ez esetben fontos kiemelni, hogy az egyének sokkal inkább alkalmazkodnak a többség elvárásaihoz. Olyan szinten elsajátították ezeket a normákat, hogy ezt az aránytalan helyzetet nem tartják méltánytalannak. Meglátásuk mellett, szintén a morális normával, a másik fél iránit tisztelet jelével érveltek. Csak egy esetben volt ez zavaró az egyén számára.

De igen, bizonyos értelemben egy kicsit zavart, hogy ha voltak olyan emberek, akikkel magyarul beszélhettem, a többiek akkor miért is várják el azt, hogy románul beszéljek vele.” (29 éves férfi, grafika)

A nyelvi rendőrködés mellett a többségi társadalom tagjaihoz tartozó munkatársaknak a többnyelvűséggel kapcsolatos vélekedésük is hatással van az egyének nyelvhasználatára. A következőkben azt nézzük meg, hogy ezzel kapcsolatosan milyen tapasztalattal rendelkeznek. Az, hogy a többségi társadalom milyen hozzáállást tanúsít a magyar nyelv használatával szemben, milyen társadalmi normákat, elvárásokat állít fel, hatással van a kisebbségi egyének nyelvi habitusára is. A fent említett normák elfogadásával az egyének arra törekednek, hogy a társadalom, a munkaközösség teljes jogú tagjai legyenek. Azaz az integrálódásuk egyik eszköze.

Esetünkben olyan munkaközösségekről beszélünk, ahol valamilyen formába, valamilyen mértékig megjelenik és beszédtéma is a többnyelvűség, a magyar nyelv használata. Ennek két formáját lehet beazonosítani. Az egyik ilyen eset, amikor a kollégák konkrétan jelölt nyelvnek minősítik a magyart, vagy a román nyelv dominanciájának, legitimitásának adnak hangot.

„A mostani főnököm megjegyezte, hogy ő nem szerette, hogy az emberek körülötte más nyelven beszéltek, mert olyankor azt hitte, hogy róla van szó, és ez nem szép dolog.” (28 éves férfi, nemzetközi kapcsolatok)

Egyértelmű, hogy amikor a vezetőség részéről ilyen jellegű mondat hangzik el, ez arra készteti a magyar nemzetiségű alkalmazottakat, hogy anyanyelvűk használatát minimálisra csökkentsék, alkalmazkodnak a fennálló nyelvhasználati normákhoz. Ugyancsak ez az interjúalany volt, aki arról számolt be, hogy a magánbeszélgetések során is átváltanak románra, amennyiben egy magasabb beosztású román személy van hallótávolságban.

„Általában az embereket zavarja, ha más nyelven beszélsz, amit ők nem értenek ugyebár. Van aki elfogadja, de általában zavarja, hogy nem tudják, hogy miről van szó.” (31 éves férfi, építészmérnök)

A magyar nyelv nem ismeréséből fakadó zavar több esetben is megjelenik. Az egyének gyakran tapasztalják, érzik, hogy ha anyanyelvükön beszélnek, akkor a többségi társadalom kellemetlenül érzi magát, ennek hangot is adnak, ezért udvariasságból inkább nyelvi kódot váltanak, alkalmazkodnak.


2 megjegyzés:

  1. Érdekes írás, a szerző (Gábor Emőke Blanka) megérdemelte volna, hogy a neve is fel legyen tüntetve.
    Megnéztem a dolgozatot is. Jó lett volna megadni egy-egy kóddal az egyes interjúalanyok munkahelyét, és az egyes kódoknál azt, hogy ott milyen az etnikai összetétel, mert ezen sok múlhat.
    A "nyelvi rendőrködés" nem biztos, hogy jó minősítés minden ide sorolt esetre. Az olyanokra (és ezekből jóval kevesebb van!), ahol valaki arra figyelmeztet, hogy Romániában élünk, vagy hogy itt a román a hivatalos nyelv, eléggé talál, az esetek nagyobb része viszont arról szól, hogy azért szólnak rá a magyarokra, hogy beszéljenek inkább románul, hogy értsék ők is, és ez egy más dolog. Ennek a megértéséhez figyelembe kell venni a kultúratipológiai különbséget (és figyelemreméltó, hogy az interjúalanyok ezt mintha jobban tudnák). Az Edward T. Hall-féle tipológia szerint (l. a Beyond Culture c. könyvében) vannak szűk kontextusú kultúrák (low context culture), ahol az embernek egy viszonylag szűk (családi, baráti) körben vannak informális kapcsolatai, a többi formális. A tág kontextusúban (high context culture) ez nincs így lehatárolva, az ember szociális kontextusához bárki hozzátartozik, akivel kapcsolatba kerül. Az ilyen kultúrában minden szinte mindenkire tartozik. Ezen a skálán a magyar kultúra közelebb van a szűk kontextusúhoz, mint a román, amely inkább tágabb kontextusú, tehát amiről a magyarok úgy érzik, hogy az csak rájuk tartozik, a románok szerint ahhoz nekik is hozzáférésük kellene legyen, és elég nagy illetlenségnek érzik azt, ha ők abból ki vannak zárva. A magyar interjúalanyok egy része ezt érzékeli is, és mondja is, hogy ilyenkor illendőségből beszél románul.
    A témához ajánlom még ezt: https://bit.ly/2q3fyXF

    VálaszTörlés
  2. Gábor Emőke Blanka2018. április 4. 11:25

    Köszönöm a hozzászólását, javaslatait!

    A munkahelyek etnikai összetétele a dolgozatban, a minta bemutatásánál megtalálható. Arra törekedtünk, hogy a multinacionális, a többnyire magyar és a többnyire román munkakörnyezetben dolgozókat is megszólaltassuk.

    A kultúratipológia helyett a nyelvek kategorizálását használtuk. Megemlíteném, távolról sem teljeskörűen, Gumperz we-code és they-code fogalompárosát, ahol előbbi a sokkal bizalmasabb, informálisabb kommunikációnak az eszköze, ami a kisebbségi nyelvekre jellemző, míg a they-code a formálisabb, a többségi nyelv, ez a bourdieu-i paradigma szerint a legitim, a hivatalos kommunikációs eszköz. Ugyanakkor a beszéd témája, a beszélgető partnerek kiléte is hatással van, hogy épp melyik nyelvet választják. (Fishman) Azt próbáltuk megragadni, hogy nem a nyelvtudás az elsődleges, az egyetlen szempont a nyelvhasználati szokások kialakulásakor. A beszélgetések alapján ezeket a kategóriákat itt is belehetett azonosítani. A román nyelvre való váltást (annak ellenére, hogy csak magyarok vannak a társaságban, és a téma sem feltétlenül szakmai), melyet az illendőséggel, (ahogy Ön is említi) és a megítéléstől való félelemmel magyarázták. Ez egyfajta morális, önmaguk által megerősített társadalmi elvárásnak tudható be. Ezt én sem mondanám konkrét nyelvi rendőrködésnek, egy olyan interiorizált nyelvhasználati habitus, ahol a munkahelyi struktúra, a román nyelv mint legitim nyelv, vagy a román kultúra mint tág kontextus, hat az egyének viselkedési mintáira. ÉA konkrét nyelvi rendőrködéssel való szembesülés elkerülése végett jelenik meg az illendőség és váltanak nyelvet, ha nem is tartozik a többiekre a beszélgetés témája. Ami közvetett nyelvi rendőrködés (is) lehet(ne).

    VálaszTörlés