„Az egyre populistábbá váló politikusok a homofób diskurzussal próbálnak némi legitimitásra szert tenni”

Péter László

– Románia alkotmányába bekerül ugyan, hogy a szexuális irányultságra vonatkozó diszkrimináció büntetendő, az alaptörvény módosításával foglalkozó szakbizottság azonban szerdán jóváhagyta az ortodox egyház által megfogalmazott indítványt, amely szerint a család alapját egy férfi és egy nő közötti házasság képezi. Az alkotmány jelenlegi szövegében a „házastársak” kifejezés szerepel. A javaslat szakbizottsági elfogadása több negatív reakciót is kiváltott. A homoszexuálisok jogaiért több alkalommal is kiálló Remus Cernea független képviselő pédául úgy vélekedik, amennyiben ez a meghatározás marad, Románia felkerül a homofób országok listájára. Véleménye szerint mennyire diszkriminatív ez a megfogalmazás? Mennyire kényes téma ez a román közvélemény előtt? Hol helyezkedik el Románia a melegházasságokat egyre inkább elismerő világban?

– Nem túl előkelő helyen. Mondhatni a civilizációs tengely vége felé; nem éppen Irán mellett, ahol a homoszexualitást halállal büntetik, de nem is például Hollandia, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Kanada, Dánia, Nagy-Britannia vagy Svájc mellett. Remélem, senki sem gondolja, hogy ezek az országok nagyot tévednek, és teszem azt, Líbia vagy Szudán, esetleg Bangladesh jár a helyes és követendő úton... Ha expliciten megtiltjuk (ami jóval súlyosabb, mintha egyszerűen nem engedélyeznénk, netán megfontolás alá vonnánk a kérdést, mint több európai ország), akkor inkább efelé tart Románia. De – el kell ismerni – vannak olyan európai országok is, ahol tiltás van érvényben: Szerbiában, Ukrajnában, Lettországban. A civilizált világban a trend mégis a melegházasságok elismerése, az alkotmánybeli tiltás pedig ezzel a folyamattal megy szembe. A javasolt családdefiníció szociológiailag restriktív és diszkriminatív, egy sor tényleges és legitim állapotot nem fed le (például egyszülős család a törvény szerint már „nem család”) és Romániának ebből problémái is származhatnak majd. Nem csak a melegházasságokról szól a definíció! Európában bevett szokás, hogy jogilag elismerik a hivatalossá tett (bejegyzett) élettársi kapcsolatokat, ennek formális intézményét (például Csehország, Magyarország, Finnország, Szlovénia). Ez vagy csak nevében különbözik a házasságtól, vagy ahhoz hasonló jogokat biztosít.

– Mennyire sarkallatos kérdésnek tekinthető a homoszexuálisok családalapítási kérdése a mai román társadalomban?

– Véleményem szerint aligha tekinthető annak, hiszen a jelenlegi gazdasági körülmények között a népesség számottevő hányada megélhetési gondokkal küzd, éppen gyárakat zártak és fognak bezárni (lásd Mechel, Oltchim), az euró árfolyama romlik, kérdésessé vált a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás sorsa, éppen felbontották az Erdélyi Autópálya építési szerződését, közeleg a magas vízár... De ezt a kérdést preferálta az elit egy része, hiszen ezzel a nagyközönség figyelmét el lehet terelni. Tipikus esete annak a gyakorlatnak, amikor a napirend témáit egy vitatható kérdéssel radikálisan átszabja, elkerülve a valóban égető kérdések megvitatását. Természetesen az egyre populistábbá váló politikusok ezzel a homofób diskurzussal próbálnak némi legitimitásra szert tenni, hiszen a közvélemény-kutatások trendjei szerint a hatalom, lassan, de fokozatosan veszít a népszerűségéből, kiváltképpen a nemzeti liberálisok. Az ügy kampánytéma-tesztként is értelmezhető.

Probléma az is, hogy a kérdésben az eltérő véleményt képviselők nem mernek állást foglalni, a kérdésről konstruktív vitát folytatni – lényegében az ortodox egyház közéletet alakító gyakorlatát látom ebben, ami kockázatos, hiszen egy laikus államban élünk. Kockázatos, mert nagy az esélye annak, hogy a jövőben, a melegházasságok témájától teljesen különböző, például nyelvi jogok kérdésében az ortodox klérus által felvetett-tematizált megoldás-javaslatokat sem vitatja meg a társadalom, eleve „helyesnek és megkérdőjelezhetetlennek” tekintve azt, hiszen az „ortodox egyház nem tévedhet”. Ez sem a demokráciának, sem pedig a kisebbségi magyaroknak nem kedvező, ellenkezőleg!

– Ön szerint az erdélyi magyar közvélemény toleránsabb ebben a kérdésben?

– Nem sokkal, ezt pontos adatok hiányában nem tudjuk, de erre utalnak a facebook bejegyzések, a cikkekre írt kommentek. Azt hiszen, kisebbségiként talán lehetne a magyarság érzékenyebb, hiszen informális törvénye a társadalomnak, hogy egyik kisebbség (itt most a nemi-szexuálisra gondolok) jogainak el nem ismerése kihat más számbeli kisebbségek (etnikai, származási, vallási, kulturális) joigaira is;

– A melegek közti kapcsolatok, melegházasságok témája mellett heves viták tárgya, hogy a homoszexuális párok vállalhassanak-e, örökbe fogadhassanak-e gyermeket, a kérdésnek ez a vetülete gyakran még azokban is ellenkezést vált ki, akik különben egyetértenének a melegházasságok elismerésével.

– Itt teljesen két, élesen különböző kérdéskörről van szó. Szerintem az érvelés hamis, az összemosás pedig tudatos, hadd ne mondjam, manipulatív. A melegházasság két felnőtt viszonyáról, tulajdonképpen a közösen szerzett vagyontárgyak (az együttéléseket a törvény nem tiltja meg) jogi státusáról szól. Áttételesen az örökösödési joggal kapcsolatos. Az örökbefogadás egy harmadik felet implikál, és a heteroszexuális családok esetében is rendkívül bonyolult rendszerben működik. A két kérdéskört nem szabad együtt kezelni.

Ugyanakkor a társadalom hajlamos kettős mércével mérni. Másképpen ítéli meg a férfi és a női homoszexualitást. A leszbikusokkal szembeni társadalmi ellenállás sokkal gyengébb, ugyanakkor esetükben a „gyermek-kérdés” is sokkal egyszerűbb. A leszbikus pár egyik nőtagja egyszerűen gyereket szülhet, amit a törvény igencsak nehezen szabályozhat, hiszen a férfi homoszexuális párok örökbevételét ellenző fő érv éppen biológiai alapú. Arra pedig senki sem gondolhat komolyan, hogy egy nőtől meg lehet tagadni a gyerekszülés jogát, különösen nem a „biológiai érvre” hivatkozva.

De még egyszer, ez két különböző történet. Most a családról szól a meglehetősen egyoldalú vita. Az egyoldalú viták pedig soha sem produktívak.

Megjelent a Szabadságban.