2013. szeptember 19., csütörtök

Az "új csendes generáció". Magyar ifjúság 2012


Kiss Dénes

Az új nemzedék legfontosabb életszakaszát egy olyan világban éli, ahol a társadalom alrendszereiben strukturálisan kódolt a bizonytalanság, ahol az elhomályosult tradíciók helyett csupán ködös és távoli igazodási pontok léteznek. Ebben a változékony világban a fiatalok nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek házasságot, kevésbé vállalnak gyermekeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a „menni vagy maradni” kérdésével kapcso- latban, bizonytalanok értékválasztásukban és kevésbé biztosak a jövőjükben. Mindezek mellett a magyar fiatalok vágynak a rendezettségre, nem keresik a változást, de a folyamatos változás megtalálja őket”, írja Székely Levente, a Magyar Ifjúság 2012 kötet szerkesztője a kötet előszavában.


A kötet 12 ifjúságszociológiai tanulmányt tartalmaz különböző területekről, többek között munkaerőpiaci helyzetről, médiahasználatról, szabadidős tevékenységekről, sportolásról, okatásról, társadalmiközérzetről, politikához való viszonyról, vallásosságról. A kötet itt érhető el.

Az eredmények alapján a szerzők "új csendes generációnak" nevezték el a mostani 15-29 éveseket, akik leginkább a két világháború között születettekhez hasonlóak. „Simulékonyan alkalmazkodnak a fennálló rendszerhez (a jó állampolgárt például dolgozó, adót fizető emberként képzelik el), különösebb kritika nélkül elfogadják a szüleik értékrendjét: 46 százalékuk megfelelőnek tartja a szülei életeszményét, és csak tíz százalékuk utasítja el, vagyis a lázadás nem jellemző rájuk...” áll az origo.hu összefoglaló írásában.

A kötet egy kiváló vallásszociológiai tanulmányt is tartalmaz, melyben a szerző (Rosta Gergely) a fiatalok vallásosságában beazonosítható trendeket vizsgálja, felhasználva a 2000 és 2008-as ifjúságszociológiai felmérések adatait is.

„... a vallás a fiatalok egyre kisebb része számára bír jelentőséggel. Új- donság ugyanakkor a korábbiakhoz képest, hogy a vallásukat nem egyházi keretek között megélők aránya is csökkent. Ez azt jelenti, hogy noha a vallásosak csoportján belül továbbra is a „maguk módján” vallásosak vannak nagy többségben, az általános trend a 2012-es eredmények alapján mégsem az individualizáció, hanem inkább az elvallástalanodás, a vallás iránti közömbösség irányába mutat.

Ennek a folyamatnak az okai sokrétűek. Minden bizonnyal szerepet játszik benne, hogy a 15-29 éves korosztály szülőinek a generációja döntő részben abban a korszakban, a 60-as, 70-es években szocializálódtak, amelyet egyértelműen a vallási hanyatlás jellemzett Magyarországon. Másfelől az egyházi iskolákba járó diákok emelkedő aránya ellenére határozottan úgy tűnik, az elsődleges vallási szocializáció hiányát nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudja pótolni az iskola. A családi vallás- átadásra törekvés pedig csökkenőben van, s meglehetősen alacsony a hatásfoka is. Nem utolsó sorban a társadalmi modernizáció, a lassan emelkedő társadalmi jólét, valamint a felsőoktatás egyre szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé válása is bizonyára közre játszanak abban, hogy a mai fiatalok vallásosságának trendjeiből egy túlnyomórészt szekularizált magyar társadalom jövőképe rajzolódik ki.”

Befejezésül néhány ábra a vallásszociológiai tanulmányból:















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése