Benyomások a székelyhídi romák vallási életéről

Miért térnek meg a romák neoprotestáns vallásokra? Igazak ezek a megtérések, vagy csak színjáték az egész? Milyen következményekkel jár rájuk nézve a vallási közösségekhez csatlakozás? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy öt fős kutatócsoporttal július 3. és 10. között székelyhídi szakmai gyakorlatunk keretében. Csoportunk eredetileg a kisváros vallási életének vizsgálatát tűzte ki célul, a témát menet közben szűkítettük le a roma vallásosság kutatására, de még így is túl nagy falatnak bizonyult, különösen hogy alig pár napot tudtunk a kutatásra fordítani. Jól megalapozott állítások megfogalmazására e rövid terepen töltött idő nem ad lehetőséget, a látottakat-hallottakat azonban szeretnénk megosztani a téma iránt érdeklődőkkel, vállalva a tévedések, félrevezető értelmezések veszélyét is.

A témával való ismerkedésünk első és legfontosabb napja a vasárnap volt, amikor megpróbáltuk sorra meglátogatni a város roma vallási közösségeinek istentiszteleteit. A város vallási élete azonban sokkal intenzívebbnek bizonyult, mint amire számítottunk, habár három gyülekezeti alkalmon is részt vettünk, így sem jutottunk el mindenhová. E megfigyelések mellett néhány interjút is készítettünk a gyülekezetek elöljáróival és a polgármesterrel – az itt következő beszámoló ezekre az információkra épül.

A roma gyülekezetek kialakulásának története

Székelyhídon három romatelep található: legnagyobb a Dankó Pista nevű, kb. 1200 lakóval, két kisebb pedig a kiskágyai, valamint a Csikószín nevű cigánytelepek. Bár a roma népesség is rétegzett, többségük nagy szegénységben él, a legnagyobb telepen lakók egy része pedig extrém szegénységben nyomorog. Vallási közösségek, gyülekezetek mindhárom telepen találhatók. A Dankó Pistán három közösség működik, közülük legnagyobb a baptista gyülekezet, amely rendszeres missziós tevékenységet is folytat – ennek köszönhető, hogy a két kisebb telepen szintén alakultak baptista gyülekezetek. A Dankó Pistán azonban két további gyülekezet is található, a Győzelem, illetve a Nemzeteknek Világosság gyülekezete.  A teljes roma lakosság kb. 30%-a tartozik az öt gyülekezet valamelyikéhez.

A Dankó Pista cigánytelep

A neoprotestáns egyházak jelenléte a székelyhídi romák körében új jelenség. Eredetileg két magyar történelmi egyházhoz, a római katolikushoz, illetve a reformátushoz tartoztak. Pontosabban vallásgyakorlás tekintetében sehova sem tartoztak, de halálesetekkor ezen egyházak valamelyike temette el őket is. Ez az egyházakon kívüliségük annak ellenére sem szűnt meg, hogy a huszadik század folyamán a város felekezeti összetétele sokszínűvé vált. Egy korábbi terepmunka alkalmával (2006-ban) kilenc vallási közösséget találtunk a településen, ám ezek rendszerint nem szelték át a helyi etnikai- és osztályhatárokat, így a romák integrációjában teljesen sikertelenek voltak.

Vallás és vallásosság Székelyhídon 2006-ban

Székelyhíd vallási térképe rendkívül változatosnak bizonyult, a településen 13 vallási közösséget találtunk, a népszámlálási adatokban is megjelenő református, római katolikus, ortodox, görög katolikus, baptista, hetednapi adventista és pünkösdista vallások mellett Jehova Tanúi, a Hit Gyülekezete, a Jim Sanders-féle Szabad Keresztények, „karizmatikus baptisták”, szabadkeresztények és nazarénusok is megtalálhatók.  Kutatócsoportunk interjúk segítségével a vallási sokféleség és a helyi társadalmi struktúra közötti kapcsolatot vizsgálta. Azt találtuk, hogy a település felekezeti szerkezete nem szeli át annak etnikai, illetve osztályszerkezetét

A pünkösdi egyház kivételével a vallási közösségek határai etnikai határokkal esnek egybe:

·  a reformátusok, római katolikusok, baptisták, Jehova Tanúi, a Hit Gyülekezetének tagjai és Jim Sanders-féle Szabad Keresztények magyarok,

·  az ortodoxok, görög-katolikusok, hetednapi adventisták és nazarénusok románok

·  a karizmatikus-baptisták valamint a szabadkeresztények romák

Egyedül a pünkösdista közösségnek van tehát etnikailag vegyes tagsága. A közösség azonban román többségű, így a gyülekezeti alkalmak nyelve a román. Az etnikai elkülönülés társadalmilag elfogadott, még a legerőteljesebb missziós tevékenységet kifejtő közösségek sem terjesztik ki missziójukat más etnikumokra.

A felekezeti szerkezet és társadalmi rétegződés kapcsolatát a közösségek vezető testületeinek társadalmi összetételének elemzésével vizsgáltuk. E vezető testületek reprezentatívak a közösség önképére nézve, így társadalmi profiljuk jól kifejezi a közösségek társadalmi megítélésében fennálló különbségeket.

A történelmi egyházak vezető testületei, illetve belső magja szorosan összefonódnak a helyi társadalom elitjével. Ez az összefonódás különösen a református egyház esetében erős: a presbiterek között ott találjuk a fontosabb helyi intézmények vezetőit, iskolaigazgatót, önkormányzati képviselőt, vállalkozókat stb. Az egyház melletti intézmények, mint például a férfikórus, hozzájárulnak a helyi elit tagjai közötti kapcsolatok erősítéséhez. A faluban található vallási vezetők közül a református pap társadalmi státusa is kiugróan magas (fontos megyei szintű politikai kapcsolatai vannak, egy ciklusban megyei tanácsi képviselő volt, egy időszakban esperesi tisztséget tölt be). A református egyház belső magját alkotó 100-150 személyt erősen integrálják az egyház melletti további intézmények, a kórusok, a nőszövetség, az ifjúsági kör (IKE). Ennek az egyháznak a társadalmi jelentősége a rendszerváltás után a laikus szerepvállalásai révén is növekedett: laikus célokra külföldi támogatásokat szerzett (pl. számítógépparkot az iskolába), nemzeti ünnepek megünneplésében főszerepet vállal, önálló gazdasági tevékenység kialakítására törekszik.

A baptista egyház kb. 65 taggal és Jehova Tanúinak közössége kb. 48 taggal „megállapodott" vallási közösségek: tagságuk leginkább az anyagilag jól konszolidált középrétegből kerül ki. Mindkettőben jelentős számú más vallásról áttért személy is van, a többséget azonban a már beleszületett, második-harmadik generációs tagok alkotják.  A baptista gyülekezet missziós tevékenységet már egyáltalán nem folytat. A 80-as években cigánymisszióval próbálkoztak, önálló cigány-gyülekezetet alakítottak ki az egyik cigánytelepen, ez azonban rövid időn belül felbomlott. A rendszerváltás utáni periódusban inkább képzettebb fiatalok léptek be az egyházba. A Jehova Tanúi gyülekezet a település és a szomszéd falvak magyar lakossága körében folyamatosan folytat missziós tevékenységet, új hívek belépése azonban esetükben is  ritka esemény. Imaházukat a rendszerváltás után építették, külföldi segítséggel.  E helyi elit ezekben a közösségekben nincs jelen.

A Hit Gyülekezete és a Jim Sanders-féle Szabad Keresztény gyülekezetek a rendszerváltás után, magyarországi közvetítéssel létrejött karizmatikus közösségek. Saját imaházzal egyik sem rendelkezik, a település központjában egy bérelt teremben tartják összejöveteleiket (mindkét közösség ugyanabban a teremben). A Hit Gyülekezete csoportot leginkább közép- és felsőfokú végzettségű fiatal nők alkotják, 25-30 személyből áll. Helyi vezetői a közösségnek nincsenek, a nagyváradi közösséggel szoros kapcsolatban működnek. A Jim Sanders-féle csoportot egy karizmatikus vezető irányítja, ő tartja a közösségi összejöveteleket. Helyi származású, agrármérnök végzettségű, korábban a ref. egyház gondnoka, a pappal való szakítás, összeveszés után „keresővé” válik, tibeti gyógyításokban szerez magas fokú képesítést, majd a karizmatikus keresztény vallásgyakorlás mellett dönt. A közösségnek  jelenleg 20-40 tagja van, tagsága vegyes társadalmi összetételű, inkább nők, 40-50 évesek.

A vegyes nemzetiségű pünkösdi közösség tagsága alacsonyabb presztízsű rétegekből származik. Nagyrészt öregek. Vallásgyakorlásukból a karizmatikus elemek (már?) hiányoznak. A nazarénusok közössége 7 tagú diaszpóra-közösség: hívei egyetlen, a településre 40 éve beköltözött család tagjai és leszármazottai. Imaházukat a rendszerváltás után építették.

A két cigány közösség eredetileg egy közösség volt, a magyarországi cigánymisszió munkájának eredményeként jött létre. A baptista gyülekezetnek kb. 350 tagja van, a másik, magát szabadkereszténynek nevezőnek 50-100 közötti. Vezetőségüket a legtekintélyesebb cigány családok férfitagjai alkotják.

A roma gyülekezetek tehát kivétel nélkül a rendszerváltás utáni korszakban keletkeztek. Az első csoport egy magyarországi szabadkeresztény vállalkozó támogatásával alakult, aki saját missziós tevékenysége mellett két hazai – azaz Székelyhíd környéki – nem roma személyt bíz meg a formálódó gyülekezet folyamatos működtetésével. Ezek irányítása alatt életképes gyülekezet alakul ki. Már az imaház-építés elkezdésénél tartanak, amikor a vezetőségen belüli nézeteltérések miatt az elöljárók és a hívek egy részével a vállalkozó kilép e gyülekezetből, és új csoport alapításába kezd. A már meglévő gyülekezet a két már említett megbízott vezető személy önálló irányításával működik tovább, jelentős segítséget kapva egy időközben bekapcsolódó amerikai misszionáriustól, Marta Lewistól is.

A kivált csoport körül, továbbra is a magyarországi vállalkozó segítségével, újabb gyülekezet kezd formálódni. A hívek elkötelezettségének láttán a vállalkozó impozáns imaházat építtet, amelyet tulajdonjogilag a Keresztény Cigánymisszió Alapítvány birtokol, később pedig a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének tulajdonába kerül. Ez a gyülekezet sem működött azonban mindig tökéletesen, egy sikeres növekedési korszak után egy rosszul sikerült papváltás következtében hanyatlásnak indul és majdnem teljesen megszűnik. Jelenleg e gyülekezet újra növekedőben van, sorsa fölött immár a Magyar Baptista Szeretetszolgálat gyámkodik.

A baptista imaház bejárata (2006)

A fenti két gyülekezet mellett néhány éve egy harmadik is alakult. Ez szintén az első gyülekezetből vált ki, ugyancsak a vezetőségen belül kiéleződő konfliktusok miatt. A kilépő (egyesek szerint kizárt) amerikai M. Lewist és a vele tartó elöljárókat a hívek nagy számban követték, így a legkisebb ma az „ősgyülekezet”, 50-60 taggal. Jelenleg Győzelem Gyülekezet néven működik, melynek vasárnapi istentiszteletére véletlenül pottyantunk be.

Győzelem Gyülekezet istentisztelete - 2014 július 6

Az épület alig nagyobb, mint az utca jobb állapotban levő házai. Ajtaja az utcára nyílik, az istentisztelet alatt nyitva van, a bent folyó események hangjai kihallatszanak az utcára. Az utca felőli oldalon az ajtó fölött rózsaszín (piros?) „Győzelem gyülekezet” felirat látható. Az ajtó előtt üldögélő-álldogáló fiatalasszonyok tessékelésének engedve betoppanunk az istentisztelet kellős közepébe. A terem téglalap alakú, hosszanti berendezésű, az ajtóval szemben pulpitus, mögötte az egész falat befedő óriási világtérkép. E térkép valószínűleg szimbolikus jelentéssel is bír, mert a pulpituson is hasonló stilizált világtérkép/glóbusz található. A pásztor mögötti fal mentén sok művirág díszíti a termet, egyik oldalon elektromos orgona és hangosító  berendezés, egy fiatal srác kezeli, ő is zenél. A sarokban magasabb bútor tetején tévé, a tévén videó lejátszó, ezeket ottlétünk alatt nem használták.

A teremben a fentieken kívül csak székek vannak, párnázottak. A terem legfeljebb 80-100 férőhelyes, ez esetben kb. 40 személy volt jelent, a jelen levő felnőttek úgy negyede férfi. Az ülésrend vegyes, férfiak-nők-gyerekek össze-vissza ülnek. Belépéskor a pásztor – kis termetű, fekete öltönyös-fehéringes-nyakkendős, rendkívül ápolt külsővel – a pulpitus közelébe külön számára kitett széken ült, mellette felesége, mögötte – azaz ugyancsak elől de oldalt – a helyi gyülekezetvezető és felesége. Maga a pásztor nem helybeli, hanem margittai, és nem csak a székelyhídi hanem további három Margitta környéki gyülekezetben szolgál.

Betoppanásunkkor egy idősebb férfi az utolsó sorban állva bibliamagyarázatban van elmerülve. Érkezésünk láttán rövidre fogja beszédét, mondván, hogy látja testvérek érkeztek, és hadd jussanak szóhoz ők is. Azaz mi. Elhallgatása után ének következik (érzelgős ének orgonakísérettel), majd a pásztor tényleg megkér, hogy mutatkozzunk be. Megköszönöm, hogy testvéreknek neveztek, összefoglalom röviden a szakmai gyakorlatunk céljait. A hívek kissé félreérthették mindezt, beszédembe néha halkabb Ámen felkiáltásokat szúrtak. Ez után a pásztor prédikációja következett, igeolvasás, majd lendületes prédikáció.  Beszéd közben a pásztor a pulpitus mögött jobbra-ballra járkál, nagy intonációkat használ, rendkívül gördülékenyen beszél, tapasztalt beszélő. Több, mint egy órát tart a prédikáció, egyes kijelentéseket ámenekkel erősítenek meg a hívek, máskor tetszésüket fejezik ki az ámennel. Néha a pásztor kérdez, de a válaszokat nem várja komolyan. Közben még van ének, az énekek vidámak, taps kíséri őket. A prédikáció hangvétele is inkább vidám, az emberek is vidáman, gyakran mosolyogva hallgatják. Közben kisebb jövés-menés is van, egyesek kisétálnak, anyukák nyűgölő gyerekeket kivisznek-visszahoznak.

Mivel a prédikáció nagyon elhúzódik, távoznunk kell, de 2O-25 perc múlva visszatérek. Időközben bent lezajlott az úrvacsora vétel, de énekelnek és nem szeretném megzavarni, a lépcsőn várom a befejezést. Az ének után egy fiatalasszony házaséleti panaszát adja elő, férje és egy további nő is szerepel az ügyben, mintha bűnbocsánat elnyerése érdekében adná elő a történetet, eljárásának helyességét illetően megerősítést is kérve. A történet felvázolásába több tag is beleszól, megerősíti a részleteket, kiegészíti, majd a pásztor mondja el a véleményét, megerősítve egyébként a fiatalasszonyt. A jelenet részben bizonyságtevés is. (Eközben újra bemegyek.) A probléma lényegét sajnos nem értettem, a pásztor kapcsolódó tanítása mindenesetre a házastársi hűségről és a házastársak egymással szembeni türelmének és megértésének a szükségességéről szólt. E jelenetet követően egy idős nő félig-meddig poénkodásból saját házasságát hozza fel pozitív példaként – 46 éve él együtt férjével, akit ugyan néha felpofoz, de ettől még szeretik egymást. A jelen levők ezen jól szórakoznak, és a pásztor is nevet, de azért kinyilvánítja helytelenítését. Általános vidámság uralkodik, befejező szavak majd a hívek kiáramlanak az imaházból. A férfiak mind kezet fognak velem, „békesség” köszönéssel, már aki kijön, mert többen is körülveszik a pásztort megbeszélnivalókkal, gyakorlatilag sorba állnak ezért. Eközben a pásztor felesége hasonlóképpen elvonulva tanácsokat osztogat egy fiatalasszonynak. Kivárom amíg felszabadul  a pásztor, megköszönöm a vendégszeretetüket, és elköszönök.

A Győzelemből kiszakadó csoport új gyülekezetet hoz létre, Nemzeteknek Világosságot Gyülekezet néven. A furcsa név az amerikai támogató misszió, a Light to the Nations magyar fordítása.  Az új gyülekezet szoros kapcsolatokat ápol az amerikai támogató Christian Valey Church-csel, akik az elöljáróságot és a polgármestert Amerikába is meghívták. Vízumot sajnos csak a polgármester kapott.

Telt ház a Nemzeteknek Világosságot gyülekezet istentiszteletén (forrás: facebook)

Miért térnek meg a romák, és milyen változásokat hoz magával a vallási közösséghez tartozás?

A székelyhídi romák körében végbemenő vallási jelenség Romániában korántsem számít kivételesnek, inkább tipikus esetnek tekinthető. Az utóbbi 20 évben a romániai roma népesség oly nagy része lépett be valamilyen neoprotestáns egyházba, hogy a jelenséget egyesek már roma ébredési hullámnak nevezik. A kialakuló roma gyülekezetek többsége a pünkösdi egyházhoz tartozik, de gyakoriak a független pünkösdi közösségek is, sikeres a baptista cigánymisszió is, és a hetednapi adventista egyházhoz ugyancsak sok roma tartozik (bár utóbbihoz inkább csak gábor-cigányok). A neoprotestáns (avagy evangelikál) közösségek térnyerése a kelet-európai romákhoz hasonlóan a társadalom peremére szorult, szegregált csoportok körében elterjedt jelenség a harmadik világ országaiban is. A konkrét egyházszervezeti kapcsolódástól függetlenül e környezetekben is elsősorban a pünkösdi vallásosság terjed, globálisan oly mértékben, hogy a szakértők egy ideje a pünkösdi vallásosságot a kereszténységnek a katolicizmussal és a protestantizmussal vetekedő harmadik ágának tekintik. A marginális társadalmi csoportokban zajló vallási ébredésnek kivételes társadalmi jelentőségét ad az, hogy a megtérés és a vallási csoporthoz csatlakozás következtében a tagok életmódja is megváltozik, elősegítve ezáltal az érintettek társadalmi integrációját. A jelenség a vallásszociológiai kutatások népszerű témájává is vált. A kutatók rendszerint két kérdésre keresik a választ, (1) hogy miért a pünkösdi vallásosság a sikeresebb e marginális közösségekben, és (2) mivel magyarázható a vallási közösséghez tartozás életmódra gyakorolt hatása. A továbbiakban megpróbáljuk összefoglalni, hogy székelyhídi tapasztalataink alapján milyen válasz adható e két kérdésre.

(1) A megtérések kapcsán mindenekelőtt azt az elterjedt hazai meggyőződést érdemes megvizsgálnunk, miszerint a roma megtérések nem is igazán megtérések, hanem csupán opportunista csatlakozások olyan vallási csoportokhoz, amelyekben valamilyen segélyhez való gyors hozzájutás lehetősége villan fel. E „népi hipotézis” helytállóságát illetően már az is gyanút kelt, hogy egy tisztán segélyekre épülő vallási közösség hosszabb távon fenntarthatatlan volna, hisz nincs az a segélyforrás, amely egy idő után el ne apadna, és ez esetben a roma vallási közösségek a segélyektől függő, tiszavirág életű képződmények lennének. Ez pedig nyilvánvalóan nem így van, hisz tartósan fennálló közösségekről beszélünk. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a segélyekhez való hozzájutás sok esetben meghatározó motívuma a csatlakozásnak, ami egyáltalán nem meglepő a szegénység e fokán élők esetében. A székelyhídi gyülekezetek e rövid elemzése alapján elmondható, hogy a különböző egyházak különböző segélyezési politikákat alkalmaznak. Egyesek rendszeres segélynyújtásra törekednek – volt olyan év, amikor a téli hónapok minden napján élelmiszercsomagot kaptak az arra rászoruló családok. E bőkezű segélypolitika azonban inkább nyugati országokból jövő és a cigánymisszióban tapasztalatlanabb egyházakra jellemző. E hozzáállásuk a segítéshez érthető is, hisz például egy amerikai gyülekezet számára nem jelenthet gondot előteremteni azt a számukra jelentéktelen összeget, amely egy nyomorgó cigánytelepen egész éven át elég az éhezés felszámolására, vagy akár a minimális lakáskörülmények megteremtésére (lásd a vidéken gyakori házépítéseket). E bőkezű segélypolitikát folytatókkal szemben a másik végletet a cigánymisszióban több tapasztalatot felhalmozott egyházak képezik, amelyek a közvetlen segítséget legfeljebb a cigánytelep legszegényebbjeire korlátozzák, e helyett a gyermekek ellátására fektetik a hangsúlyt, és ezt lehetőleg valamilyen oktatási programmal is összekapcsolják (óvodai vagy after-school típusú foglalkozással). Kisebb-nagyobb arányban mindkét esetben léteznek anyagi késztetések miatt csatlakozók is, de a gyülekezetek egy részét (rendszerint többségét) azok képezik, akik közvetlen anyagi hasznot nem húznak a részvételből. Érdemes megemlíteni a lehetséges anyagi haszon egy további formáját is, az elöljárói tisztség betöltéséért kapott fizetést. A vizsgált gyülekezetekben 3-5 elöljáró kisebb fizetést kap munkájáért, ezért cserébe biztosítják a rendszeres gyülekezeti alkalmakat, felvigyázva annak rendes lefolyására, és részt vesznek a missziós tevékenységekben. Ezek a feladatok gyakran az egész hétvégét kitöltő munkát képeznek, így a cserébe kapott pár száz lejes összegek egyáltalán nem tűnnek nagy üzleti fogásnak, e nélkül a feladatok ellátása aligha volna elvárható. És mivel ez esetben a cigánytelep legtehetősebb tagjairól van szó, akiknek azért valamilyen rendszeres jövedelmük is van, le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ezek a személyek nem az elöljárói fizetésért tagjai a gyülekezeteknek. Az elöljárói tisztség viszont kötelez is, így az is előfordult már, hogy a szigorúbb segélypolitikát folytató baptista gyülekezet roma elöljárói a téli hétvégek alkalmával maguk költségére rendeztek szeretetvendégségeket, 50-100 fő számára meleg ételt főzve.

Az amerikai Gihon Evangelizációs Csoport filmje

 egy 2012-es segélyakciójukról

A segélyekhez jutás tehát nem magyarázza a gyülekezethez csatlakozók többségének kitartását döntése mellett. E kitartásnak azonban számos más oka is beazonosítható.  Így például az, hogy az istentisztelet egy kellemes program, amelyre már csak a kívánatossága miatt is érdemes eljárni. Jól érzékelteti ezt az alábbi terepnapló részlet.

Istentisztelet a cigány baptista gyülekezetben – 2014 július 6, délután

A telep szélén impozánsan magasló sárga, emeletes imaházban már 5 óra előtt bent van a dicsőítő csoport – két énekes lány, egy elektromos orgona és egy gitár. Hangos, vidám énekkel várják az érkezőket, akik nem sietik el, lassan szotyognak. Az ajtó előtt megismerkedek a pásztorral – Kovács Lajos Debrecenből, és egy unokatestvére, Endre testvér. Ők az érkezőket kézfogással üdvözlik, személyes dolgokkal szólnak is hozzájuk (pl. szép volt a múlt heti prédikációd, de jó hogy újra itthon vagy), a férfiak egymást kétfelől arcon is csókolják (ez a magyar baptistáknál is szokásos, de itt különösen fontosnak tűnik).

Az istentiszteletre egy nyolcszögletű szimmetrikus teremben kerül sor, a bejárattal szemben pódium, ennek közepén pulpitus, a pódiumon áll a zenekar is. Művirágok műanyag vázákban, a háttérben nagyméretű tájképfestmény (tapéta): dombok között kanyargó folyó, vízeséssel, háttérben hegyek, fenyők. A pulpitus mellett jobboldalon alacsonyabb asztal, rajta kör alakú, koronához hasonló aranyozott edény – ebben találhatók az úrvacsoraosztáshoz szükséges kellékek: a kockákra felvágott kenyér, kis műanyag pohárkákban a már előre kitöltött bor. A terem majdnem tele van, ez 100-150 személyt jelent, többségben vannak a nők. A jelen levők ünneplő, tiszta ruhában – éles kontrasztban az imaháztól alig 50 méterrel kezdődő nyomorral, ami azt sejteti, hogy a legnyomorultabb viskólakók nem nagyon vannak jelen.

Az eseményt a pásztor kezdi, üdvözölve a munkából hazatérőket (a férfiak nagy számban idénymunkán vannak Magyarországon), majd a vendégeket (egy amerikai misszionárius lányt és anyját) valamint minket, kolozsváriakat (Kiss Dénest és a „lányokat”), majd átadja a szót Jimmynek, innen kezdve ő vezeti az istentiszteletet, harsány rekedt hangján. Fekete nadrágban, piros ingben, tatáros arcvonásaival imponáló látvány. Bizonyságtevésre kéri fel az erre vágyakozókat – egy fiatalasszony megy ki beteg gyermekével, gyógyulása érdekében imára kéri fel gyülekezetet. A síró nőt rögtön körülveszik a gyülekezetvezetők, átölelik, a pásztor kihívja az összes elöljárót – öten körbe állva imádkoznak a gyermekért, szemüket összeszorítva, a gyermeket ölbe véve (a jól öltözött 4-5 éves gyerkőc mindeközben érdeklődve figyeli a magasból a jelenetet, közben rágózik).

Jimmy megismétli a bizonyságtevésre vonatkozó buzdítást, de megint egy beteg gyermekkel megy ki egy idős asszony (nagymamája) – ezt látva az elöljárók megkérik a jelenlevőket, hogy ha van még hasonló probléma, akkor most menjenek a többiek is, de más jelentkező nincs, így újra félkörbe állnak, és kicsit talán kevésbé lelkesen, halkabban imádkoznak ezért a gyermekért is (a pásztor fennhangon imádkozik, a többiek halkan mormogva önállóan imádkoznak). Ez után néhány bizonyságtevés következik:

·         Egy fiatalember, aki munkatábor-vezetésből érkezett haza a héten, bocsánatot kér azoktól, akiket esetleg megsértett.

·         A fiatalember tűzről pattant felesége, aki szintén a munkatáborban kialakult haragokért kér bocsánatot, feloldozást is kérve, mivel úrvacsorát is szeretne venni.

·         Egy nem rég megkeresztelkedett legény, aki szintén munkatáborban volt, de ott rosszba keveredett, bűnt követett el – nem nevezte meg, hogy mit, de mintha mindenki tudta volna, hogy miről van szó (utólagos információ: összeveszett valakivel) – ez tulajdonképpen egy nyilvános bocsánatkérés volt a gyülekezettől.

·         Józsi bizonyságtevés helyett tulajdonképpen inkább prédikál egyet. Mondanivalójának erős erkölcsi tanítási vonzata van, lényege az, hogy nem elég a gyülekezetben hívőnek lenni, az imaházon kívül is helyt kell állni, modellértékű erkölcsös életet kell élni – a családtagok azért nem követik a megtérteket a gyülekezetbe, mert nem mutatnak jó példát. Józsi rendkívül nyersen, hangosan beszél, de rendkívül világosan és érthetően is, lendületes, szívből jövő, érzelmileg is átélt beszéde nagyon magával ragadó. Józsi teljesen analfabéta.

·         Az amerikai lány – egy igét olvas fel, azt magyarázza.

Józsi bizonyságtevése

A bizonyságtevések között a dicsőítő csoport éneke, legtöbb esetben a Váradi Roma Cafe stílusára emlékeztető módon, néha negédesen érzelgős, lassú énekeket, néha egészen ritmikus, mulatós jellegűeket. Az énekeket állva, vagy felfele fordított tenyérrel, vagy tapsolva éneklik. Mindeközben a rend laza, gyerekek jönnek-mennek, emberek néha beszélgetnek, egyesek telefonjukkal fényképezik-filmezik a dicsőítő csoportot. A pulpitus elé ásványvizes flakon és műanyag pohár van kihelyezve, ehhez mindegyre kisétálnak, elviszik, isznak belőle, visszaviszik, ha pedig elfogy, az elöljárók újat tesznek ki helyette. Mindössze 5-6 flakonnal fogyhatott el, de mindez a bőség érzetét keltette. Mindeközben néha beszélgetnek az emberek, gyakran a legerősebb érzelmi töltetű momentumokban is (pl. miközben valaki összeszorított szemmel imádkozik a pulpituson).

Ezután a magyar lelkipásztor elég hosszabb prédikációja következik, amely az úrvacsorába torkollik. Két elöljáró körbe hordozza a kenyeres tálcákat, aki akar vesz belőle (a jelen levők több mint fele nem vesz, aki nem szándékszik venni az leül, a többiek állnak – mi erre sajnos későn jöttünk rá, ezzel kisebb zavarodottságot keltve). Majd két másik elöljáró a boros pohárkákat hordozza szét, ugyancsak tálcán, a poharak tehát egyéniek.

Az istentisztelet alatt többször is felkérnek egyeseket imádkozásra – pl. ige előtt és után – a felkértek nagy rutinnal imádkoznak, egyszerű topikokból építve fel a szöveget, hálaadás ezért-azért (gyakran a korábban elhangzott dolgokért – távollevők hazatéréséért, gyógyulásokért), köszönet, kérés. Egyik felkérés egy aznap szülő nőért és az újszülöttért történik – a hálaadó imára sorra több családtagját is felszólítja, testvérét, menyét.

Az istentisztelet végén a pásztor kérésére öleléssel és arcon csókolással üdvözlik egymást a résztvevők.

A gyülekezeti alkalom tehát az egyszerű résztvevők szempontjából egyfajta szolgáltatásként is felfogható, amelyen csak úgy, ingyen részt lehet venni. A szolgáltatás ráadásul a résztvevők konkrét, személyes problémáira szabott – hisz imádkoznak a betegekért, a bajba kerültekért, a távol levőkért, gyakran név szerint megemlítve ezeket. Másrészt az istentisztelet számos elemében kulturálisan igazodik a roma közösséghez: a gyülekezeti alkalmak inkább éneklésből, mint elmélkedésből állnak, az énekekhez a roma dallamvilágot használja, nem igényel különösebb fegyelmezettséget a részvétel során és így a három órás programot is képesek végigülni olyan emberek, akik egyébként soha nem ülnek egy helyben folyamatosan. Ez a kulturális igazodás egyébként tudatos törekvés a nem roma elöljárók részéről. „Miért ne emelnénk fel a kezünket éneklés közben? Még jobban is esik így énekelni. És miért ne tapsolnánk? A magyaroknak is van egy kultúrájuk, és a cigányoknak is van egy kultúrájuk. Egyik így dicséri az urat, másik úgy.”- mondja a nem roma baptista prédikátor, de azt is elismeri, hogy pontosan ezekből a kulturális másságból fakadó elemek okozzák a legtöbb konfliktust a magyar baptista egyházzal.

(2) A szolgáltatás persze nincs teljesen „ingyen”. Amellett, hogy a megtérteknek néha aktívan be kell kapcsolódni az istentiszteletbe (a bizonyságtevések, nyilvános hangos imák érzelmi megterheléssel járnak, de ugyanakkor megerősítik az érintett elkötelezettségét) a gyülekezeten kívüli mindennapi életben is nagyobb gondot kell fordítani az elvárt életvezetésre. A gyülekezet ugyanis elítéli a „bűnös” életvitelt, nem hunyhat szemet például a házasságtörés és az iszákosság, a telepen élők két legfőbb problémája fölött. Egymás szem előtt tartása nem okoz gondot, hisz az emberek a telepen szoros közelségbe élnek, kirívóan normaszegő viselkedés esetén pedig az elöljárók megszólítják, megfeddik a vétkezőket. A cél inkább a „helyes útra” való visszavezetés, így ezek a beszélgetések inkább figyelmeztető jellegűek, de ismételt kihágások esetén a gyülekezetből való kizárás is előfordult. Nem a drákói szigor a jellemző tehát e közösségekre, de megvalósul a viselkedések fölött egyfajta kontroll. Ez a kontroll annál inkább belsővé válik, minél közelebb áll valaki a gyülekezet belső magjához, minél inkább feladatának érzi valaki a mások etikai felügyeletét. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az elöljárók feltétlenül mind feddhetetlen viselkedésűek, ezek normaszegései pedig komoly belső rendtartási gondokat is tud okozni – ilyen problémaként merült fel például az egyházaknak az uzsora-kölcsönhöz való viszonyulása).

A gyülekezethez tartozás életmód-befolyásoló és integrációt elősegítő hatása több további apróságban is tetten érhető. Így például rászólnak azokra, akik nem az alkalomhoz illő tiszta ruhában érkeznek az imaházba, (míg az önkormányzat szociális hivatalát átható mosdatlanság-szag hatja át, az imaházakban ennek nyoma sincs), a gyülekezeti alkalmak keretében sokan megtanulják az elektromos hangszerek, erősítő berendezések kezelését, számítógép-kezelést (az egyik imaházban online tanítások folynak skype-on), stb.

Végül nem elhanyagolható az sem, hogy e gyülekezetek a roma népességet belsőleg is integrálják, egyesek számára e belső struktúrákban mobilitási lehetőségek nyílnak (elöljáróvá válás lehetősége, dicsőítő csoport tagjává válás lehetősége stb.), a roma-nem roma viszonyban ezáltal közvetítő szerepek válnak elérhetővé. A gyülekezetbe szerveződés által ugyanakkor a nem romák egyik tipikus intézményi formájának, az egyházaknak a roma változata teremtődik meg, amely bizonyos értelemben az egyenrangúság fele jelent egy lépést. „Korábban csak a magyaroknak volt templomuk, egyházuk, a cigányok be kellett kérezkedjenek. Most már nekünk is van egyházunk, ahova a magyarok kell bekérezkedjenek, akiket fogadunk örömmel, megvendégeljük” mondja az egyik elöljáró.

A székelyhídi roma gyülekezetek tehát arról tanúskodnak, hogy akárcsak a harmadik világ gettóiban, a vallási közösségek nálunk is képesek a társadalom peremén élők helyzetének javítására. Az ébredési hullám mind a szociálpolitikusok, mind a kutatók részéről nagyobb figyelmet érdemelne.

A kutatócsoport tagjai: Bíró Adél, Rusu Szidónia, Szántó Veronika, Vita Emese, Kiss Dénes (irányító tanár).

Csoportunk és az elöljárók egy része