Passzivitás az iskolapadból
A jelenlegi létszituációban a tanulóknak olyasvalakire van szükségük, aki
nem irányít, csak irányt mutat és motivál. Ugyanakkor az adott tanár oktatási
módszere is merőben befolyásolja a diákok tanórán történő tevékenységét. A
klasszikus frontális eljárás passzivitást eredményez, hiszen az Y és Z
generációnak „alapszükséglete” saját véleményének kifejtése, azaz a kooperatív,
participatív, aktivizáló oktatási módszerek alkalmazását igényeljük.
A mai komfortos világunkban meglátásom szerint igazán kevés a vállalkozó
szellemű középiskolás diák, aki viszonylag tudatosan dolgozik jövőjének
kialakításán, képességeinek és készségeinek tökéletesítésén. A kényelem
csapdájába zuhanva, a diákok javarésze hagyja, hogy sodródjon az árral, ezért
nem úgy jelenik meg, mint saját szocializációjának aktív résztvevője. Az
iskola, mint társadalmi intézmény, a lehetőségek tárháza, viszont
tapasztalataim szerint a tanulók nem használják ki ezt kellőképpen. Életünkben nap
mint nap lejátszódik egy bizonyos folyamat: elmegyünk iskolába, átlagosan 6-7
órát töltünk a tanórákon, majd hazatérünk, és ezzel a legtöbben teljesen
elégedettek is vagyunk. Ez a monotonitás viszont passzivitást eredményez már a középiskolás
éveink alatt, mely a későbbiekben sem lesz kifizetődő számunkra. Az említett
problémából kifolyólag lehetséges a felnőttkori közömbösség kialakulása, a
kiforratlan személyiség hátránya, valamint a készségek, képességek kidolgozatlansága,
amely az egyén nehezebb társadalmi integrációjához is vezethet.
Miben is rejlik pontosan ez a bizonyos passzivitás? Milyen tényezők
befolyásolják, segítik elő vagy gátolják? Hol nyilvánul meg a leginkább, és ez
mivel magyarázható? A felvetett kérdéseimre vonatkozó válaszlehetőségeket
esszém három meglátás köré csoportosítja. Meglátásom szerint a passzivitás
problémája legnagyobb mértékben a tanórákon, valamint az iskolai rendezvényeken,
és - körökön nyilvánul meg. Napi szintű tapasztalom az, hogy diáktársaim egyes
tanórákon aktívabbak, míg másokon érdektelenek. Ezt igen sok tényező
befolyásolhatja. Többek között olyan tényezők indikálják, mint a tanórán
történő interakció minősége, az iskolában kialakult informális kapcsolatok
milyensége stb.
Ebből adódóan elsősorban a tanár-diák
közötti kapcsolatokat vizsgálnám, hisz ha a diákok számára antipatikus egy
tanár, akkor nem szeretik az adott tantárgyat, érdektelenek az iránt, és
passzívvá válnak. Sokszor hallani diáktársaimtól, hogy egyes tanárok
szimpatikusak, mások kevésbé. Mégis miért van ez? Mi alapján dönti el ezt a
diák? Mi az, amire egy mai diáknak szüksége lenne? Legalábbis mit gondol ő,
milyen a jó tanár. William Arthur Ward szavaival élnék: „a középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár
demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.” A tanárnak egyre inkább egy
mentori szerepet kell betöltenie, és szükségszerű egy partneri kapcsolat
kialakítása, aminek alapját egymás kölcsönös tisztelete és megbecsülése képezi (Birta-Székely,
2008). A jelenlegi létszituációban a tanulóknak olyasvalakire van szükségük,
aki nem irányít, csak irányt mutat és motivál. Ugyanakkor az adott tanár
oktatási módszere is merőben befolyásolja a diákok tanórán történő
tevékenységét. A klasszikus frontális eljárás passzivitást eredményez, hiszen
az Y és Z generációnak „alapszükséglete” saját véleményének kifejtése, azaz a
kooperatív, participatív, aktivizáló oktatási módszerek alkalmazását
igényeljük. Említhetném az adott tantárgy mivoltát is, ugyanis például egy reál
jellegű tantárgy oktatása egyértelműen kevesebb interakciót eredményez a humán tagozatú
osztályokban, mint a reál szakokon.
Másodsorban – a passzivitás gyökerei után kutatva – említésre méltó a diák-diák kapcsolatának vizsgálata is.
Egy osztály átlagosan 25-30 személyből tevődik össze, ahol a nézetek, értékek,
célok mind-mind – ha nem is nagy mértében, de – eltérőek, hiszen mindenki
más-más családi miliőből, olykor eltérő városi -, vidéki kulturális közegből
érkezik. Aki kevésbé érdekelt az adott tantárgy iránt, az passzív, így „visszatartja”
a többieket. Olykor akár öt ember passzivitása is képes kihatni az osztály közösségére,
akár aktivitására is. Itt Tuckman csoportdinamikai elméletét említeném a
passzivitással kapcsolatban, melynek értelmében egy közösségen belül a forming-storming-norming-performing-adjourning
(kialakulás, viták, normaképzés, teljesítés, szétválás) lépései, fokozatai közül
mindegyik nem valósul(hat) meg. Így nem ritka az sem, hogy egy csoport megreked
egy bizonyos szinten és a teljesítménye nem lesz megfelelő (Tuckman, 1965).
Harmadsorban hasonló – sőt talán még aggasztóbb – a helyzet az iskolai rendezvényeket és - köröket
illetően, hiszen a diákok valamiért nem értik/látják az ezekben rejlő fejlődési
lehetőségeket, és nagyon ritkán adják a fejüket, például arra, hogy a
diáktanács rendezvényein részt vegyenek. A megyei diáktanács elnökeként és
korábbi iskolai szintű DT elnökeként is azt tapasztaltam/ tapasztalom és látom,
hogy a megyében tanuló diákok kisebb része szívesen vesz részt iskolai körökön,
rendezvényeken, míg a másik fele valamiért elzárkózik e lehetőségek elől. Nehéz
pontosan meghatározni, hogy miért szembesülünk ezzel. Ebben több tényező is szerepet
játszik. Elsősorban mindenkinek más az érdeklődési köre. Van, akit nem hoz
lázba az, ha reflektorfénybe kell kerülnie, rendezvényt szerveznie, projekteket
lebonyolítania vagy az, ha tehet valamit a körülötte lévőkért is.
Mindemellett, még azt is meg kell jegyeznünk, hogy a diákok túlterheltek,
és a tanuláson kívül kevesüknek jut ideje ilyen tevékenységekre is.
Megfigyelhető, hogy a reál tagozatú osztályok tanulói kevésbé aktívak, mint a
humán szakon tanulók, mert sokkal több és zsúfoltabb tananyag található a
számukra előírt tantervben. Több művészeti iskolában is nehezen működik a
diáktanács, hiszen a diákok, a délutánig, olykor késő estig tartó tanítás után,
érdektelenek más, iskolán kívüli tevékenységek iránt. A túlterheltség mellett,
a diákok java része nem látja az iskolai körökben és rendezvényekben rejlő
lehetőségeket, értelmet. Sokszor feltették számomra is a kérdést: minek ezzel foglalkozni,
minek azon részt venni? Talán az elismerés hiánya is negatív tényezőként hat,
ugyanis a diáktanácsosok ritkán részesülnek az iskolájuktól, a mikro társadalmuktól
elismerésben. Ezáltal úgy érezhetik, hogy felesleges a befektetett/ kifejtett
tevékenységük, ugyanis senki sem tartja azt fontosnak. A probléma kiküszöböléséhez
talán több pályázati lehetőségre lenne szükség, valamint arra, hogy a
diáktanácsozás hivatalos önkéntességként legyen elismerve, amelyre a diákok igazolást,
oklevelet is kapnának.
Miért is jobb mégis inkább aktívnak lenni, mintsem passzívnak? Mi is az
aktivitás „haszna” szemben a passzivitással? A fentiekben ismertetett három
tényezőt összevetve úgy vélem, hogy a diákok a tanórákon és különböző iskolai
körökön való részvétele által mindenképp hasznos tudásra tehetnek szert. Az
iskola, mint közoktatási rendszer részeként működő intézmény, két feladattal
rendelkezik: egyrészt az oktatás, másrészt a személyiség alakítása, önismeretre
késztetés, azaz a valóságos embernevelés (Bábosik, 2004). A tanórákon a diákok
új ismeretekre tehetnek szert, fejlődhetnek, míg a különböző rendezvények által
tökéletesíthetik készségeiket, és egy biztos úton haladhatnak az önismeret
irányába. Ez a kettő – tanórák és iskolai rendezvények, - körök – együtt képes kiemelkedő
eredmény eléréséhez, viszont ehhez szükségszerű a középiskolások valamilyen
úton-módon történő világossá tétele: tíz, húsz, akár harminc év múlva nem az
válik majd hasznunkra, hogy egy hátsó padban gubbasztottunk négy éven
keresztül, hanem sokkal inkább az, hogy sok versenyen, rendezvényen, iskolai
körön vettünk részt, a tanórákon pedig lelkesen figyeltünk.
Hivatkozott szakirodalom
Bábosik István (2004): Neveléselmélet.
Nevelés az Európai Unióban. Osiris
Kiadó, Budapest.
Birta-Székely Noémi (2008): Tanárok
pedagógiai műveltsége. Ábel Kiadó, Kolozsvár.
Tuckman, Bruce Wayne (1965): Developmental Sequences in Small Groups. Psychological Bulletin. June 1965.
384–399.
[http://openvce.net/sites/default/files/Tuckman1965DevelopmentalSequence.pdf]
(Megtekintés: 2017.04.13.)