FÉRFIURALOM. Hadas Miklós beszélgetése Pierre Bourdieu-vel (részletek)

Bartha Zsuzsa

“HADAS Miklós: Ön azt írja "Férfiuralom" című tanulmányában, hogy ez egy "olyan intézmény, amely immár évezredek óta teljesen be van tagozódva az objektív társadalmi struktúrákba és a szubjektív gondolkodási struktúrákba" (Bourdieu, 1990:4). Ugyanakkor azt is állítja, hogy a háziasszonyi szerep és a családi élet hagyományos formái megváltoztak. És amikor arról beszél, hogy "annál inkább felruházzák a férfiakat a szexuális potenciállal, illetve a szexualitás legitim gyakorlásának lehetőségével, minél hatalmasabbak társadalmilag", zárójelben fontosnak tartja hozzátenni: "talán az Egyesült Államok kivételével" (i. m. 10). Egy másik jegyzetében pedig úgy ír, hogy a jelenlegi "átmeneti helyzetben az itt felidézett archaikus állapot még nagyon is jelen van a gyakorlatokban és a tudattalan hajlamokban" (i. m. 26). Mindezek alapján nem föltételezhető-e akkor, hogy napjaink "átmeneti helyzetének" számos nemzeti és regionális változata legalábbis megkérdőjelezheti a férfiuralom változatlanságának Ön által említett tézisét? Talán elegendő most csupán a feminista mozgalmak következményeire és ezzel összefüggésben a szexuális forradalomra utalnom.”

                                     

“Pierre BOURDIEU: Elképzelhető, hogy férfiuralomról szóló tanulmányomban kissé túlhangsúlyoztam a folyamatosság jelentőségét napjaink francia (illetve Virginia Woolf korának angol) társadalma és egy archaikus mediterrán társadalom munkamegosztási állapotai között. (…) …a tanulmányomban kifejtetthez képest élesebben kell fölvetni a jelenkori társadalom sajátosságaira és a nemek közötti viszonyok mai átalakulására vonatkozó kérdéseket is. Ezek az átalakulások egyébként két tényezőre vezethetők vissza: a nők beáramlására a legkülönbözőbb szintű oktatási intézményekbe, valamint tömeges megjelenésükre a munkaerőpiac egyes szféráiban. Mindezek alapján jogosan állítható, hogy Wirginia Woolf általam idézett írása a napjaink jelentős átalakulásait megelőző állapotot tükrözi. Ugyanakkor mégis az a benyomásom, hogy ezek az átalakulások mégsem változtatták meg alapvetően a nemileg kondicionált szocializáció mechanizmusait, mivel ezek -- az iskolai oktatás látszólagos homogenizációja ellenére -- továbbra is működnek. Mindenekelőtt a testiséggel kapcsolatos viszony rögzülését szolgáló mechanizmusokra gondolok, amelyek például a járást, a fölállást és a leülést mint az emberi test térbeli elhelyezkedését szabályozzák. Ezek a mechanizmusok teszik ugyanis alkalmassá a nőket a nemi munkamegosztásban számukra kijelölt feladatok ellátására, és ezeknek köszönhető az is, hogy a férfiaknak hagyományosan fönntartott foglalkozások betöltése nehezükre esik.” (…)

“HM: Az ön véleménye ezek szerint az, hogy e mechanizmusok nagyobb hatásúak voltak a feminista mozgalmaknál?

PB: Sandra Lee Bartkynak igaza van (Bartky, 1980), amikor néhány feminista férfiuralommal kapcsolatos gondolatának "voluntarizmusát" leleplezi. Kétségtelen, hogy a feminizmus megtörte a doxa egyeduralmát; a férfiuralom ma már nem olyan magától értetődő többé, mint a kabil társadalomban, vagy mint egészen napjainkig az volt a modern társadalmakban. Beszélni lehet róla, tiltakozni lehet ellene, s egyre több nő tudatában van jelen. Ám – és ez az a pont, ahol a "tudatot megváltoztatni" igyekvő harci lendület elakad – a férfiuralomnak  jóval kevesebb köze van a tudathoz, mint a testhez, illetve a tudatalatti testiséghez. Ebből adódóan a változtatási szándéknak kicsik az esélyei. Legszerencsésebbnek a "testi korlátozottság" fogalmát tartom, hiszen jól kifejezi, hogy a nők tulajdonképpen testük révén szolgálják az uralmi helyzetben lévőket, és testük révén járulnak hozzá alávetettségük újratermelődéséhez; és itt legyen elegendő ismét az engedelmesség példájára utalnom.” (…)

“HM: Nem gondolja, hogy ez a gondolatmenet igencsak emlékeztet azokra az érvelésekre, amelyek a nőket teszik felelőssé önnön alávetettségük kialakulásáért?

PB: Szó sincs róla! Amit Ön rajtam kérne számon, az a voluntarista feminizmus álláspontjára érvényes. Éppen erről az álláspontról állítható, hogy az áldozatot teszi felelőssé a történtekért, amikor úgy gondolkozik, hogy a férfiuralomtól hasonlóképpen lehet megszabadulni, mint a cigarettától, azaz a nők akarati úton megváltoztathatják tudatukat és életüket. A habitus és a tudatosság közé ugyanis nem tehető egyenlőségjel: a habitus radikális megváltoztatása – a tudatosság segítségével – csak a kialakulását elősegítő, fönntartó és újratermelő társadalmi föltételek megváltoztatása révén lehetséges. Esetünkben tehát először is azokon a mechanizmusokon kellene változtatni, amelyek révén a női test feminin és feminizált formájában termelődik újra.”

“HM: Ha jól értem, állítása mélyén a tudatalatti társadalmi genezisét vizsgáló tudomány megteremtése iránti igény fogalmazódik meg. Ezek szerint Ön úgy gondolja, hogy ennek segítségével kidolgozható volna egy olyan cselekvési terv, amely a nemek közötti viszonyokban valódi "szimbolikus forradalmat" eredményezhetne?

PB: Pontosan! Véleményem szerint csupán abban az esetben van egy kis esély a férfiuralom megszüntetésére, ha a nők elnyomásának legvégső, legmélyebben elfojtott összetevőit is sikerül föltárni. Ennek érdekében elemeznünk kell például az intézményi rítusokat, amelyek csaknem minden esetben a nemi különbségeket intézményesítő rítusok is. Ugyanígy vizsgálnunk kell azokat a szocializációs folyamatokat, amelyek a nők tekintetét önnön testükre, testi megjelenésükre irányítják, és hozzájárulnak ahhoz, hogy saját (vagy kollektív) női testüket valami mély hiányként, meg nem felelésként, az ideálistól való eltérésként, szégyenként, valami elérhetetlenségeként határozzák meg.(...) Egészen a női libidó társadalmi megalkotásának alapelvéig kell visszanyúlnunk, melynek lényege, hogy a nők elismerik a fönnálló hatalmi viszonyokat, s ezzel egyúttal le is mondanak a hatalom megszerzéséről. A férfiuralmat a nők társadalmilag intézményesült vágya hitelesíti; az a vágy, mely az uralmi helyzetűekben fizikai erejüket, intellektuális képességeiket vagy egészen egyszerűen társadalmi tekintélyüket szereti, azaz mindazt, aminek a férfiak hatalmukat köszönhetik. Az a vágy, hogy birtokolhassák a hatalom birtokosait, végső soron a férfiak hatalmának elismerését és a hatalom közvetlen birtoklásának elvetését jelenti.” (…)

Ha kiváncsi vagy mi a különbség az "illusio" és az illúzió fogalma között, netán többet tudnál meg a szexuális forradalomról és a nemek közti viszony alakulásáról, akkor megtalálod a teljes cikket a Project Gutenberg Consortia Center honlapján.

De a gender témával foglalkozik Hadas Miklós alábbi cikke is:

Férfiuralom és szülészetigyakorlat Magyarországon.

valamint a nagydoktori értekezése is:

A maszkulinitás társadalmi konstrukcióiés reprezentációi

Hadas Miklós kolozsvári előadására – "Miért kell nekünk a feminizmus" címmel – a 3. Szociológus Napokon kerül sor pénteken, március 22-én 16:00 órától a BBTE főépületének Popoviciu termében.

Az esemény facebook-eventje: https://www.facebook.com/events/477455408987113/

A 3. Szociológus Napok honlapja: http://maxweber.ro/szociologusnapok/