Csíkszék a Szabad Európa Rádió hullámhosszán - TUDEK 2014, különdíj

Kopacz Norbert, Szőcs Csongor*

Bizonyára igen sok felnőtt emlékszik még arra, hogy a rendszerváltás előtti időszakban, igencsak szerény médiaanyag jutott el hozzájuk, legtöbbször azért, mert a jelenlegit megelőző politikai rendszer, a kommunizmus jelentősen megszűrte, vagyis cenzúrázta a térségünkbe beáramló híreket. Ennek kapcsán hallottunk szüleinktől illetve nagyszüleinktől, a Szabad Európa Rádióról (továbbiakban SZER) mint olyan médiumról, ami az akkoriban szokásos hírközlési formákkal ellentétben, egy olyan nézőpontot nyújtott, ami egy reálisabb képet festett számukra a saját országuk illetve a világ helyzetéről.


 Legtöbbször arról esett szó, hogy mennyire részletes, elemző és legfőképpen objektív adásokat közölt a SZER valamint arról, hogy ez mennyire kellemetlen volt a kommunista rezsimnek. Felvetődött bennünk a kérdés, hogy ez a médiaforrás vajon tényleg ennyire objektív és független volt-e, vagy sokkal inkább azt mondták az embereknek, amit hallani akartak és igyekeztek más hatalmaknak megfelelni?

Feltételezésünk szerint a SZER a polgári demokrácia értékeit kívánta közvetíteni, ezzel szerette volna csökkenteni a kommunista befolyást Közép-Kelet Európában. Véleményünk szerint a vasfüggöny mögötti népek felszabadítása mindvégig fontos cél maradt.

Továbbá úgy véljük, hogy:

a)      Igyekezett a kommunista hatalom alatt élők rab népek rendszer elleni tiltakozását fenntartani, szítani

b)      Próbálta felnyitni szemüket, hogy elnyomás alatt állnak

c)      Rávilágított a kommunizmus visszáságaira, hátrányaira

d)     Leleplezte a rendszer vezetőit, bebizonyította alkalmatlanságukat

e)      A hiteles tájékoztatás eszközével megszerezte az emberek bizalmát

f)       A remény szimbólumává vált

Mintavételi eljárás, módszerek, eszközök

Hogy bebizonyíthassuk vagy cáfolhassuk a fentebbi feltételezéseinket kétféle felmérési módszert is alkalmaztunk, a kérdőíves kikérdezést és a mélyinterjút. A kérdőíves kikérdezés során iskolánk, a Márton Áron Gimnázium 700 diákja közül minden hetedik tanulónak kiosztottunk egy-egy kérdőívet, melyet szüleik vagy nagyszüleik töltöttek ki, így összesen 100 kérdőív került kiosztásra. Továbbá meginterjúvoltuk iskolánk két tanárát: a 63 éves B.Á. és az 51 éves V. L. tanár urakat.

Kutatás

Kevert kérdőívet használtunk, azaz zárt és nyílt kérdéseket egyaránt, amelyek a Szabad Európa Rádió tevékenységét, a hétköznapi életre való hatását valamint a Rádió alapelveit taglalták. A kérdőíveket névtelenül kellett kitölteni, csak a válaszolók életkorára és végzettségére kérdeztünk rá. Kutatásunk során kiderült, hogy a legtöbb válaszadó  40-50 év közötti volt, szám szerint 70. Második helyen az 50-60 év közöttiek vannak, szám szerint 16-an, valamint megjelentek a 30-40 év közöttiek is, akik 10-en adtak választ. Továbbá 4 személy megtagadta a válaszadást. A válaszolók többsége városi lakos, pontosítva a 100 válaszoló közül 62-en városon, míg 38-an falun élnek. A válaszadók többsége nőnemű volt, 62-en, ezzel szemben mindössze 38 férfi válaszolt. Még feltettünk egy végzettségre vonatkozó kérdést is, mely során kiderült, hogy a válaszadók közül 66-an középfokú, míg 34-en felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

Elsőként afelől érdeklődtünk, hogy a válaszadó személy hallgatta-e vagy sem a Szabad Európa Rádiót. Arra jutottunk, hogy a válaszolók többsége hallgatta.

1.  Hallgatta-e Ön a SZER adásait?

Amennyiben nemleges választ kaptunk, a továbbiakban nem számíthattunk az illető véleményére. Bizonyos esetekben a nemleges választ adók is válaszoltak, ezért eltérések vannak egy-egy diagramm között a feldolgozott adatoknál.

A második kérdésünk arra tért ki, hogy a válaszadó milyen fajta műsorokat hallgatott. Három válaszlehetőséget soroltunk fel: 1) hírközlést, 2) szórakoztatás, valamint 3) más opciók közül lehetett választani. A válaszadók többsége, azaz 54 személy hírközlést hallgatott, míg 14-en szórakoztató műsorokat hallgattak és 12-en más műsorokat, mint például: Forgószínpad, Sporttudósítások, Hírmagyarázat stb.

A harmadik kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszolók szerint mi volt a SZER valós szerepe. Akárcsak az előző kérdésben itt is több válaszlehetőség volt, így összesítve 60 ember úgy tartja, hogy a Rádió célja a valós helyzetről való informálás volt, amíg 6-an úgy gondolják, hogy a demokrácia túlértékelése volt a cél a kommunizmussal szemben. Ugyancsak 6-an a szórakoztatást tartották fő céljának.

2. Ön szerint milyen célt szolgált a SZER?

A negyedik kérdésünk kitért arra, hogy a válaszoló véleménye szerint a Szabad Európa Rádió működése során mindvégig megtartotta-e objektív álláspontját vagy sem. A válaszadók többsége, 56 személy úgy vélte, hogy megtartott ezt az álláspontot, míg 4 személy véleménye szerint nem.

3. Ön szerint megőrizte a SZER híradásai kapcsán objektivitását?

Utolsó kérdésünk arra tért ki, hogy a Rádió közölt-e a rendszer vezetőire vonatkozó negatív jellegű kritikát, információt. Ennél a kérdésnél a válaszadó három válaszlehetőség között kellett döntsön, végső soron 28 ember úgy vélte, hogy igenis tartalmazott efféle információt, 6-an úgy tartották, hogy nem, míg 28-an nem tudták, vagy nem kívántak válaszolni rá.

4. Voltak-e a rádió híradásaiban a rendszer vezetőire vonatkozó negatív tartalmú kritikák?

Mint bizonyára már többeknek feltűnt, a Rádióval kapcsolatban az emberek többségének pozitív emlékei vannak, ám mivel mi a hatásait vizsgáltuk, úgy döntöttünk, hogy a kérdőív zárt kérdései mellett megvizsgáljuk, hogy mi is lehet az emberek véleménye a kutatott médiaforrásról. Korábban említettük, hogy szerintünk népszerűségét annak is köszönhette, hogy az ellenállás jelképévé vált, egy más világ hírnökeként szolgált. Az általunk megkérdezett illetve meginterjúvolt személyek ezt rendre alátámasztották: „Mindig lelkesítettek a rádióban hallottak...”. „Nekünk folyamatosan azt mondták, hogy mi építjük a sokoldalúan fejlett szocializmust, (...) ehhez képest, amikor kimentem Ausztriába, nekem az állam leesett.” (B. Á.).

A hatásvizsgálat során az is érdekelt minket, hogy a mindennapokra milyen hatást gyakorolt a rádió. Korábban azt feltételeztük, hogy a SZER nem fejtett ki jelentős hatást a hétköznapokra, úgy véltük megmaradt a négy fal között, de kutatásunk során meglepő információkkal gazdagodtunk: „Az emberekben kialakult egy bizonyos kettősség, tudták miről szabad beszélni az ismerősökkel és tudták mit kell mondani egy riporternek.(...) Soha nem mondtuk azt, hogy bemondta a Szabad Európa Rádió, hanem azt mondtuk, hogy a Szabad mondta, így neveztük, hogy ne tudódjon ki.” (B.Á.)

Már a kérdőívezés során kiderült, hogy a tárgyilagos és részletes hírközlés hatalmas erénye volt a rádiónak, éppen ezért mi tudni szerettük volna, hogy az emberek mire alapozzák ezen állításukat: „Én innen tudtam meg, hogy Brassóban tüntetés volt, ők mondták el, hogy Kolozsváron mit csináltak az egyetemisták, hogy hogyan fogadták a minisztert.” (B.Á.)  „A SZ.E.R. alapelve a hiteles tájékoztatás volt, ők beszámoltak arról, hogy hogyan hurcoltak meg ártatlan embereket; bemutatta a koholt vádak alapján elítélteket.”

A hipotézisünkben is említettük, hogy igyekezett a rab népek ellenállását fenntartani, ám mint kiderült, nem alkalmazott nyílt lázító vagy tiltakozó eszközöket, inkább az előkészítés volt a szerepe: „A Rádióban soha nem hangzott el direkt felhívás a forradalomra, inkább csak utaltak az ellenállásra.” (V.L.) „Onnan tudtam meg, hogy Temesváron hányan őrzik Tőkés Lászlót, a forradalom első híreit hallhattam tőlük, mert az állami adók erről csak az utolsó pillanatban számoltak be.” (B.Á.) „Már a 80-as évek második felében világosan látszott, hogy közeleg a diktatúra alkonya.”

Már a kérdőívünkben is szerepelt, továbbá választ is kaptunk rá, hogy a rádió igenis közölt a vezetőkre nézve káros, olykor kényes információkat, amit hiába igyekeztek a különböző titkosszolgálatok meggátolni vagy zavarni. „Igen, közölt, ekkor tudtam meg, hogy Kádár János 56-ban hazaárulást követett el, vagy, hogy Ceaușescu milyen eszközökkel hallgattatta el az ellenzéket, hogy a felesége Elena milyen tudatlan volt” (V.L.)

Beszéltünk már a Rádió szerepéről, hatásáról, de vajon kiket lehetett hallani az adásokban? Vajon ki állt a mikrofon mögött? Amikor erről kérdeztük alanyainkat, akkor mindannyian kiemeltek egy személyt, Emil Hurezeanu-t (Emil Hurezeanu ma is élő személy, főként politikai vitaműsorokban láthatjuk, hallhatjuk). „Ő egy nagyon olvasott, értelmes és széles látókörű, valamint meggyőző hangú ember volt” (V.L.) „Az én személyes kedvenceim Emil Hurezeanu politikai kommentárjai voltak, ezeket hallgattam a leggyakrabban” (B.Á.)

 

Emil Huruzeanu a SZER stúdiójában 1989-ben

Úgy véljük, hogy a Szabad Európa Rádió legnagyobb erénye az volt, hogy reményt adott az embereknek. Mielőtt itt konkrét példákat hoznánk fel, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy habár a remény szó már előzetesen szerepelt a felvetésünkben, a megkérdezettek ezt nem tudták, sőt még csak nem is utaltunk rá, de ők rendre a remény szóhoz kapcsolták mondanivalójukat: „Nagyon fontos volt mindnyájunknak, de nem is nekem volt a legfontosabb, leginkább azoknak adott reményt, akiket korábban meghurcoltak” (V.L.) „A Szabad Európa Rádió a reményt jelentette nagyon sok embernek.” (B.Á.) „Főleg a reményt jelentette számunkra.”

Mint minden más, így a Szabad Európa Rádió története is véget ért. Az 1989 során bekövetkezett változások megpecsételték sorsát. 1993. október 31-én a Rádió beszüntette adásait. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek egy újraindulás során, hallgatnák-e a rádiót és igen eltérő válaszokat kaptunk: „Igen. Valószínű, hogy hallgatnám, mert szerintem ma sem mondanak el nekünk mindent, én úgy gondolom, hogy ma is átver minket a média.” (B.Á.) „Nem hiszem, hogy hallgatnám, sőt anakronizmusnak tartom. Manapság már elég sok hír eljut hozzánk, és szerintem elvesztené az egykori szerepét." (V.L.)

Következtetés

A Szabad Európa Rádió, a maga nemében egyedülálló hírforrássá vált emberek milliói számára, ám a vasfüggöny átszakadása és a keleti blokk összeomlása azt eredményezte, hogy a rádió mondanivaló, legfőképp pedig hallgató nélkül maradt. Amit mások nem tudtak elhallgattatni, az önmagát némította el. Kijelenthetjük, hogy Csíkszék sem volt kivétel, térségünkben is hasonló érdeklődés övezte ezt a médiumot, mint Európa más részein, itt is szerves része lett a mindennapoknak. Tárgyilagos és részletes hírközlései az egyetlen megbízható médiaforrást jelentették a kommunista országokban. Reménysugár tudott lenni az emberek szemében. Tényfeltáró, magyarázó és felvilágosító műsorai a Kelet-európai népekkel is igyekeztek megismertetni a valóságot. Természetesen egy bizonyos mértékű, Nyugat felé történő részrehajlás volt benne, de nem várhatjuk el az AEÁ-tól, hogy ingyen pénzeljen egy rádiót. Végső soron a saját célja, azaz a kommunizmus megdöntése lett a végzete, de mindmáig olyan értéket képvisel, ami mérvadó minden médiaforrás számára.

Felhasznált szakirodalom:

Frédéric Barbier–Catherine Bertho Lavenir: A média története. Diderot-tól az internetig. Osiris Kiadó, Budapest 2004.

Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa hullámhosszán 1951-1956. Gondolat Kiadó, Budapest 2005.


* Kopacz Norbert és Szőcs Csongor a csíkszeredai Márton Árom Gimnázium diákjai. "Csíkszék a Szabad Európa Rádió hullámhosszán" című dolgozatokkal a 2014-es TUDEK Szociológia szekciójának különdíját nyerték el.