Csíkszék a Szabad Európa Rádió hullámhosszán - TUDEK 2014, különdíj
Kopacz Norbert, Szőcs Csongor*
Bizonyára igen sok felnőtt emlékszik még arra,
hogy a rendszerváltás előtti időszakban, igencsak szerény médiaanyag jutott el
hozzájuk, legtöbbször azért, mert a jelenlegit megelőző politikai rendszer, a
kommunizmus jelentősen megszűrte, vagyis cenzúrázta a térségünkbe beáramló
híreket. Ennek kapcsán hallottunk szüleinktől illetve
nagyszüleinktől, a Szabad Európa Rádióról (továbbiakban SZER) mint olyan
médiumról, ami az akkoriban szokásos hírközlési formákkal ellentétben, egy
olyan nézőpontot nyújtott, ami egy reálisabb képet festett számukra a saját
országuk illetve a világ helyzetéről.
Legtöbbször arról esett szó, hogy mennyire részletes, elemző és legfőképpen objektív adásokat közölt a SZER valamint arról, hogy ez mennyire kellemetlen volt a kommunista rezsimnek. Felvetődött bennünk a kérdés, hogy ez a médiaforrás vajon tényleg ennyire objektív és független volt-e, vagy sokkal inkább azt mondták az embereknek, amit hallani akartak és igyekeztek más hatalmaknak megfelelni?
Legtöbbször arról esett szó, hogy mennyire részletes, elemző és legfőképpen objektív adásokat közölt a SZER valamint arról, hogy ez mennyire kellemetlen volt a kommunista rezsimnek. Felvetődött bennünk a kérdés, hogy ez a médiaforrás vajon tényleg ennyire objektív és független volt-e, vagy sokkal inkább azt mondták az embereknek, amit hallani akartak és igyekeztek más hatalmaknak megfelelni?
Feltételezésünk szerint a SZER a polgári
demokrácia értékeit kívánta közvetíteni, ezzel szerette volna csökkenteni a
kommunista befolyást Közép-Kelet Európában. Véleményünk szerint a vasfüggöny
mögötti népek felszabadítása mindvégig fontos cél maradt.
Továbbá úgy véljük, hogy:
a) Igyekezett a kommunista
hatalom alatt élők rab népek rendszer elleni tiltakozását fenntartani, szítani
b) Próbálta felnyitni
szemüket, hogy elnyomás alatt állnak
c) Rávilágított a
kommunizmus visszáságaira, hátrányaira
d) Leleplezte a rendszer
vezetőit, bebizonyította alkalmatlanságukat
e) A hiteles tájékoztatás
eszközével megszerezte az emberek bizalmát
f) A remény szimbólumává
vált
Mintavételi
eljárás, módszerek, eszközök
Hogy bebizonyíthassuk vagy cáfolhassuk a fentebbi
feltételezéseinket kétféle felmérési módszert is alkalmaztunk, a kérdőíves
kikérdezést és a mélyinterjút. A kérdőíves kikérdezés során iskolánk, a Márton
Áron Gimnázium 700 diákja közül minden hetedik tanulónak kiosztottunk egy-egy
kérdőívet, melyet szüleik vagy nagyszüleik töltöttek ki, így összesen 100
kérdőív került kiosztásra. Továbbá meginterjúvoltuk iskolánk két tanárát: a
63 éves B.Á. és az 51 éves V. L. tanár urakat.
Kutatás
Kevert kérdőívet használtunk, azaz zárt és nyílt
kérdéseket egyaránt, amelyek a Szabad Európa Rádió tevékenységét, a hétköznapi
életre való hatását valamint a Rádió alapelveit taglalták. A kérdőíveket
névtelenül kellett kitölteni, csak a válaszolók életkorára és végzettségére
kérdeztünk rá. Kutatásunk során kiderült, hogy a legtöbb válaszadó 40-50 év közötti volt, szám szerint 70.
Második helyen az 50-60 év közöttiek vannak, szám szerint 16-an, valamint
megjelentek a 30-40 év közöttiek is, akik 10-en adtak választ. Továbbá 4
személy megtagadta a válaszadást. A válaszolók többsége városi lakos,
pontosítva a 100 válaszoló közül 62-en városon, míg 38-an falun élnek. A
válaszadók többsége nőnemű volt, 62-en, ezzel szemben mindössze 38 férfi
válaszolt. Még feltettünk egy végzettségre vonatkozó kérdést is, mely során
kiderült, hogy a válaszadók közül 66-an középfokú, míg 34-en felsőfokú
végzettséggel rendelkeznek.
Elsőként afelől érdeklődtünk,
hogy a válaszadó személy hallgatta-e vagy sem a Szabad Európa Rádiót. Arra
jutottunk, hogy a válaszolók többsége hallgatta.
1. Hallgatta-e Ön a SZER adásait? |
Amennyiben nemleges választ kaptunk, a
továbbiakban nem számíthattunk az illető véleményére. Bizonyos esetekben a
nemleges választ adók is válaszoltak, ezért eltérések vannak egy-egy diagramm
között a feldolgozott adatoknál.
A második
kérdésünk arra tért ki, hogy a válaszadó milyen fajta műsorokat hallgatott.
Három válaszlehetőséget soroltunk fel: 1) hírközlést, 2) szórakoztatás,
valamint 3) más opciók közül lehetett választani. A válaszadók többsége, azaz
54 személy hírközlést hallgatott, míg 14-en szórakoztató műsorokat hallgattak
és 12-en más műsorokat, mint például: Forgószínpad, Sporttudósítások,
Hírmagyarázat stb.
A harmadik
kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszolók szerint mi volt a SZER
valós szerepe. Akárcsak az előző kérdésben itt is több válaszlehetőség volt,
így összesítve 60 ember úgy tartja, hogy a Rádió célja a valós helyzetről való
informálás volt, amíg 6-an úgy gondolják, hogy a demokrácia túlértékelése volt
a cél a kommunizmussal szemben. Ugyancsak 6-an a szórakoztatást tartották fő
céljának.
2. Ön szerint milyen célt szolgált a SZER? |
A negyedik kérdésünk kitért arra, hogy a válaszoló véleménye szerint a Szabad Európa Rádió működése során mindvégig megtartotta-e objektív álláspontját vagy sem. A válaszadók többsége, 56 személy úgy vélte, hogy megtartott ezt az álláspontot, míg 4 személy véleménye szerint nem.
3. Ön szerint megőrizte a SZER híradásai kapcsán objektivitását? |
Utolsó kérdésünk arra tért ki,
hogy a Rádió közölt-e a rendszer vezetőire vonatkozó negatív jellegű kritikát,
információt. Ennél a kérdésnél a válaszadó három válaszlehetőség között kellett
döntsön, végső soron 28 ember úgy vélte, hogy igenis tartalmazott efféle
információt, 6-an úgy tartották, hogy nem, míg 28-an nem tudták, vagy nem
kívántak válaszolni rá.
4. Voltak-e a rádió híradásaiban a rendszer vezetőire vonatkozó negatív tartalmú kritikák? |
Mint bizonyára már többeknek feltűnt, a Rádióval
kapcsolatban az emberek többségének pozitív emlékei vannak, ám mivel mi a
hatásait vizsgáltuk, úgy döntöttünk, hogy a kérdőív zárt kérdései mellett
megvizsgáljuk, hogy mi is lehet az emberek véleménye a kutatott médiaforrásról.
Korábban említettük, hogy szerintünk népszerűségét annak is köszönhette, hogy
az ellenállás jelképévé vált, egy más világ hírnökeként szolgált. Az általunk megkérdezett illetve meginterjúvolt
személyek ezt rendre alátámasztották: „Mindig
lelkesítettek a rádióban hallottak...”. „Nekünk folyamatosan azt mondták, hogy
mi építjük a sokoldalúan fejlett szocializmust, (...) ehhez képest, amikor
kimentem Ausztriába, nekem az állam leesett.” (B. Á.).
A hatásvizsgálat során az is érdekelt minket,
hogy a mindennapokra milyen hatást gyakorolt a rádió. Korábban azt
feltételeztük, hogy a SZER nem fejtett ki jelentős hatást a hétköznapokra, úgy
véltük megmaradt a négy fal között, de kutatásunk során meglepő információkkal
gazdagodtunk: „Az emberekben kialakult
egy bizonyos kettősség, tudták miről szabad beszélni az ismerősökkel és tudták
mit kell mondani egy riporternek.(...) Soha nem mondtuk azt, hogy bemondta a
Szabad Európa Rádió, hanem azt mondtuk, hogy a Szabad mondta, így neveztük,
hogy ne tudódjon ki.” (B.Á.)
Már a kérdőívezés során kiderült, hogy a
tárgyilagos és részletes hírközlés hatalmas erénye volt a rádiónak, éppen ezért
mi tudni szerettük volna, hogy az emberek mire alapozzák ezen állításukat: „Én innen tudtam meg, hogy Brassóban
tüntetés volt, ők mondták el, hogy Kolozsváron mit csináltak az egyetemisták,
hogy hogyan fogadták a minisztert.” (B.Á.)
„A SZ.E.R. alapelve a hiteles tájékoztatás volt, ők beszámoltak arról,
hogy hogyan hurcoltak meg ártatlan embereket; bemutatta a koholt vádak alapján
elítélteket.”
A hipotézisünkben is említettük, hogy igyekezett
a rab népek ellenállását fenntartani, ám mint kiderült, nem alkalmazott nyílt
lázító vagy tiltakozó eszközöket, inkább az előkészítés volt a szerepe: „A Rádióban soha nem hangzott el direkt
felhívás a forradalomra, inkább csak utaltak az ellenállásra.” (V.L.) „Onnan
tudtam meg, hogy Temesváron hányan őrzik Tőkés Lászlót, a forradalom első
híreit hallhattam tőlük, mert az állami adók erről csak az utolsó pillanatban
számoltak be.” (B.Á.) „Már a 80-as évek második felében világosan látszott,
hogy közeleg a diktatúra alkonya.”
Már a kérdőívünkben is szerepelt, továbbá választ
is kaptunk rá, hogy a rádió igenis közölt a vezetőkre nézve káros, olykor
kényes információkat, amit hiába igyekeztek a különböző titkosszolgálatok
meggátolni vagy zavarni. „Igen, közölt,
ekkor tudtam meg, hogy Kádár János 56-ban hazaárulást követett el, vagy, hogy
Ceaușescu milyen eszközökkel hallgattatta el az ellenzéket, hogy a felesége
Elena milyen tudatlan volt” (V.L.)
Beszéltünk már a Rádió szerepéről, hatásáról, de
vajon kiket lehetett hallani az adásokban? Vajon ki állt a mikrofon mögött?
Amikor erről kérdeztük alanyainkat, akkor mindannyian kiemeltek egy személyt, Emil
Hurezeanu-t (Emil Hurezeanu ma is élő személy, főként politikai vitaműsorokban
láthatjuk, hallhatjuk). „Ő egy nagyon
olvasott, értelmes és széles látókörű, valamint meggyőző hangú ember volt”
(V.L.) „Az én személyes kedvenceim Emil Hurezeanu politikai kommentárjai
voltak, ezeket hallgattam a leggyakrabban” (B.Á.)
Úgy véljük, hogy a Szabad Európa Rádió legnagyobb
erénye az volt, hogy reményt adott az
embereknek. Mielőtt itt konkrét példákat hoznánk fel, fontosnak tartjuk
kiemelni, hogy habár a remény szó már előzetesen szerepelt a felvetésünkben, a
megkérdezettek ezt nem tudták, sőt még csak nem is utaltunk rá, de ők rendre a
remény szóhoz kapcsolták mondanivalójukat:
„Nagyon fontos volt mindnyájunknak, de nem is nekem volt a legfontosabb,
leginkább azoknak adott reményt, akiket korábban meghurcoltak” (V.L.) „A Szabad
Európa Rádió a reményt jelentette nagyon sok embernek.” (B.Á.) „Főleg a reményt
jelentette számunkra.”
Mint minden más, így a Szabad Európa Rádió
története is véget ért. Az 1989 során bekövetkezett változások megpecsételték
sorsát. 1993. október 31-én a Rádió beszüntette adásait. Arra voltunk
kíváncsiak, hogy az emberek egy újraindulás során, hallgatnák-e a rádiót és
igen eltérő válaszokat kaptunk: „Igen.
Valószínű, hogy hallgatnám, mert szerintem ma sem mondanak el nekünk mindent,
én úgy gondolom, hogy ma is átver minket a média.” (B.Á.) „Nem hiszem, hogy
hallgatnám, sőt anakronizmusnak tartom. Manapság már elég sok hír eljut
hozzánk, és szerintem elvesztené az egykori szerepét." (V.L.)
Következtetés
A Szabad Európa Rádió, a maga nemében egyedülálló
hírforrássá vált emberek milliói számára, ám a vasfüggöny átszakadása és a
keleti blokk összeomlása azt eredményezte, hogy a rádió mondanivaló, legfőképp
pedig hallgató nélkül maradt. Amit mások nem tudtak elhallgattatni, az önmagát
némította el. Kijelenthetjük, hogy Csíkszék sem volt kivétel, térségünkben is
hasonló érdeklődés övezte ezt a médiumot, mint Európa más részein, itt is
szerves része lett a mindennapoknak. Tárgyilagos és részletes hírközlései az
egyetlen megbízható médiaforrást jelentették a kommunista országokban.
Reménysugár tudott lenni az emberek szemében. Tényfeltáró, magyarázó és
felvilágosító műsorai a Kelet-európai népekkel is igyekeztek megismertetni a
valóságot. Természetesen egy bizonyos mértékű, Nyugat felé történő részrehajlás
volt benne, de nem várhatjuk el az AEÁ-tól, hogy ingyen pénzeljen egy rádiót. Végső soron a saját célja, azaz a kommunizmus
megdöntése lett a végzete, de mindmáig olyan értéket képvisel, ami mérvadó
minden médiaforrás számára.
Felhasznált
szakirodalom:
Frédéric Barbier–Catherine Bertho Lavenir: A média története. Diderot-tól az internetig. Osiris Kiadó, Budapest 2004.
Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa hullámhosszán 1951-1956. Gondolat Kiadó, Budapest 2005.
* Kopacz Norbert és Szőcs Csongor a csíkszeredai Márton Árom Gimnázium diákjai. "Csíkszék a Szabad Európa Rádió hullámhosszán" című dolgozatokkal a 2014-es TUDEK Szociológia szekciójának különdíját nyerték el.