Névadási szokások, a nevek gyakorisága és a névadás motivációja Felső-Háromszéken

Balázs Etelka - Tóth Kincső

Az emberiség kialakulása óta minden személynek adnak nevet, élete során ezzel azonosul, a név által szólítják meg, emlegetik. A legtöbb természetközeli nép szerint az ember három elemből áll: test, név és lélek. A név része az embernek, s ismerete hatalom, amivel áldani és átkozni is lehet. Mesékben a nevének említésével idézik meg a segítségnyújtó szellemet, űzik el a gonoszt. „Az elnevezés vagy névadás a legelső találkozása a nyelvi és lélektani tényezőknek” (Hajdú 2003: 102).

Őseink életében különböző hagyományok, babonák, szokások voltak, amelyek meghatározták az utódok nevének kiválasztását. Nagyszüleinktől hallottuk például, hogy a gyermek születésekor kiküldtek valakit, általában az apát, a kapu elé, és akivel először találkozott, annak a nevét adták a gyereknek. Gyakori szokás volt az is, hogy olyan nevet adtak az újszülöttnek, mint amilyen névnap volt születése napján vagy az ahhoz legközelebbi ünnepnapon. Ha egy családban elhunyt valaki, az iránta való kegyeletből nevét szívesen továbbörökítették. Még napjainkban is szokás, leginkább a férfiaknál, a név apáról fiúra való öröklődése; a nőknél pedig gyakori volt a szentek nevének viselése. Mivel a névadási szokások generációról generációra változnak, ezen változások megfigyelése rendkívül izgalmas témának ígérkezett számunkra. Ezért döntöttünk amellett, hogy kisrégiónk, Felső-Háromszék névadási szokásait viszgáljuk meg.

Kutatásunk célja, hogy információt gyűjtsünk a jelenlegi névadási szokásokról, hogy felfedezzünk különbségeket/hasonlóságokat egyes generációk névadási szokásai között, hogy kiderítsük a lakóhely befolyásolja-e a névadást, hogy milyen irányú változásra lehet számítani a közeljövőben, illetve hogy mi a motiválója a mai generációk, illetve az ő szüleik névadási szokásainak. A kutatásunk alapjául szolgáló felmérést kérdőív segítségével végeztük, melyet összesen 190 személlyel töltettünk ki, Kézdivásárhelyen és annak vonzáskörzetéhez tartozó falvakban.

Összesen 1.482 nevet kaptunk: 190 adatközlőnek, azok szüleinek (380), nagyszüleinek (760) és gyermekeinek (152) nevét. Az adatok kiértékelésekor először a keresztnevek átlagos megterheltségét követtük nyomon. Az összesen 1.482 személy 491 nevet viselt, az átlaggyakoriság tehát 3,01. A 740 nő/lány 264, 702 férfi/fiú pedig 227 néven osztozott. Az átlaggyakoriság nemek szerint 2,8 illetve 3,09. Ebből kiderül tehát, hogy 

a férfiak esetén az egyes nevek megtertheltsége nagyobb, mint a nőknél.

A megkérdezettek nagyszüleinek nevei többnyire szent nevek, leggyakoribbak a Mária (43), Anna (38), Erzsébet (26), Gizella (20); legritkábbak az Eszter, Edit, Apollónia, Krisztina, Izabella, Ágota, Enikő. A férfiaknál a szentek és a történelemben kiemelkedő személyek nevei voltak használatosak. Ezekre az emberekre tisztelettel, példaképként tekintettek. Leggyakoribbak az István (21), József (20), András (19), Ferenc (18), Imre (17), László (17), Béla (11); legritkábbak a: Csaba, Attila, Tamás, Dániel, Boldizsár.

Az adatközlők szüleinek neveit megvizsgálva is találunk szent neveket, de egyre inkább megjelennek új, az előző generációknál még nem használt nevek is. Leggyakoribbak a Mária (19), Erzsébet (10), Ilona (9), Ildikó (8), Gizella (8), Judit (6), Izabella (6), Enikő (6). Legritkábbak a Júlia, Hajnal, Boróka, Andrea, Laura. A férfiaknál inkább megmaradtak a szent nevek, ami annak is köszönhető, hogy az erősebbik nem képviselői gyakrabban kapták öröklődés útján a nevüket. Gyakoriak az István (14), László (11), József (9), Sándor (8), János (8), Dénes (7), Attila (6), Béla (4); legritkábbak a Dávid, Péter, Márton, Tihamér és a Dániel.

Az adatközlők esetében a legnépszerűbb nevek a következők: a nőknél Andrea (7), Mária (6), Izabella (5), Zsuzsanna, Erika, Mónika, Enikő, Éva, Ildikó, Gabriella, Gizella, Anna, Eszter (valamennyük esetében 3); legritkábbak a Regina, Kinga, Viola, Réka. Férfiaknál az István (6), Norbert (5), Imre (4), Botond (4), Árpád (4), Attila (4); legritkább a Márk, Béla, Mátyás, Zsombor, Tamás és Péter.

Az adatközlők gyerekeinél a fiúk és lányok neveinek gyakorisági száma megeggyezik (1,7-1,7), ami azt mutatja, hogy a fiú-, illetve lányneveknek is egyformán színes a névskálája. Ebben a generációban már lényeges a változás az idősebb korosztályokhoz képest, mivel a szent nevek egyre ritkábbak, és helyüket átveszik az „újkeletű”, egyre hangzatosabb, díszesebb nevek. Gyakoribbak az Andrea (5), Zita (4), Boróka (4), Timea (3), Regina (3), Eszter (3); ritkábbak az Anna, Mária, Erzsébet, Ildikó. A fiúknál is megfigyelhető a változás, bár valamivel enyhébb, mint a lányoknál. Leggyakoribbak a Tamás (6), Botond (4), Imre (4), Mátyás (3), Attila (3), Levente (3), Róbert (3), Márk (3); legritkábbak a János, Dávid, Dénes, András, József.

Valamennyi (adatközlő+nagyszülő+szülő+gyermek) nevet összesítve kiderült, hogy nőknél fölényben van a Mária (69), Anna (46), Erzsébet (38), legritkábbak viszont az Apollónia, Amália, Jázmin; férfiaknál igen megterheltek az István (82), József (31), Imre (29); ritkábbak a Henrik, Erhárd és Adalbert. Az adatközlők nevének átlaggyakorisága 1,52, a szüleiké 2,92, a nagyszüleiké 5,13, míg a gyerekeiké 1,70. A gyakorisági számok generációról generációra fokozatosan csökkennek, ez azt jelenti, hogy a jelen korosztálynak gazdagabb névanyagból válogatnak, mint elődeik esetében.

Meglepő a különbség az egyes korcsoportok névválasztása között is. Míg a nagyszülőknél 43 Mária volt, a szülőknél 19, az adatközlőknél 6, ezek gyerekeinél pedig mindössze 1 ilyen név szerepelt. A megkérdezettek által kedvelt, a jövő generációnak adandó nevek közt már nem fordul elő ez a név. Ugyanilyen eltérés észlelhető az Erzsébet (26-10-1-1) és Gizella (20-8-1-0) nevek esetében is. Találtunk arra is példát, hogy egy név folyamatos visszaszorulása után ismét divatossá válik. Ilyen az Anna, amelynek generációs megoszlásaát jelzi a következő számsor: 38-6-1-1-10. A férfiaknál is hasonló változások figyelhetők meg, például az István név esetében (21-14-6-0-6), ám a József (20-9-1-1-0) a Máriához hasonlóín fokozatosan eltűnt a nevek közül.

A névgyakoriság változása generációk szerint

 A továbbiakban csupán a 190 adatközlő nevének vizsgálatát vettük figyelembe, mert csupán ezen nevek névadási motivációjára kérdezhettünk rá.

A 85 adatközlő férfi 52 nevet visel, ezáltal a férfinevek gyakorisági száma 1,63. Velük szemben a 105 nő 73 néven osztozott, tehát a gyakorisági szám 1,43, ami azt mutatja, hogy a női nevek skálája ez esetben is színesebb, változatosabb, mint a férfiaké. Az erősebbik nem képviselői a megszokottabb, nem annyira divatos neveket viselik.

A nemek szerinti szétosztáson kívül, korcsoportok szerint is megvizsgáltuk a neveket. 0-15 éves korig lányoknál az Andrea és a Kincső volt a legnépszerűbb, míg a fiúknák a Botond név volt gyakori. 16-25 éves korig az Eszter (4), az Andrea (4) és a Norbert (3) nevek voltak kiemelkedők, ám a 26-60 éves korosztályú nőknél az Izabella (3), férfiaknál az István (4) nevek voltak kedveltek. A 60 éves kor fölötti korosztályban a Mária és az Árpád nevek voltak a legnépszerűbbek.

A megkérdezettek közül 12 nő és 10 férfi kétnevű. A kétnevű nők 2:1, míg a férfiak 4:1 arányban használják az első nevüket. A vegyes házasságból származó személyek általában olyan nevet kaptak, amely mindkét nyelven ugyanolyan alakban használatos, például lányoknál a Gabriella, Andrea, Diana és fiúknál a Maxim és Cristian nevek.

Gyakoriságot számoltunk a falusi nők (1,35) és férfiak (1,45), illetve a városi nők (1,18) és férfiak (1,19) névállományát illetően is. Ezeket a számokat összehasonlítva elmondhatjuk, hogy azonos lakhelyen belül az eltérő nemek nevének gyakorisága nagyjából megegyezik, viszont a városi és vidéki személyek közti eltérés a gyakorisági mutatóknál szembetűnő (nőknél: 1,35>1,18; férfiaknál: 1,45>1,19). A vidéken élő adatközlők nevének gyakorisági mutatója nagyobb, vagyis az ott élők inkább követik a hagyományokat és kevesebb néven „osztoznak” (például: Izabella (5), Anna (4), Mária (4), Andrea (4); Norbert (4), Imre (4), Botond (3), Árpád (3), István (3), mint városi társaik. Ez utóbbiak névskálája változatosabb, színesebb, tehát a városiak szeretnek minél különlegesebb, ritkább neveket adni gyerekeiknek (leggyakoribbak: Andrea (2), Eszter (2), Zsuzsanna (2), Mária (2); István (3), Norbert (3), Hunor (2), Sándor (2), Csaba (2). Viszont a népszerű nevek tekintetében nincs lényeges eltérés a rurális és urbánus környezetben élők között.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a szülők iskolázottsága meghatározza-e a névválasztást. Ezért az adatközlőket szüleik végzettsége szerint csoportosítottuk, és megfigyeltük, hogy mely nevek voltak az egyes részcsoprotokban a legkedveltebbek. A következő eredményeket kaptuk: az elemit végzett szülők gyerekeinél a Mária és Lajos nevekből volt több; az általános iskolát végzetteknék a Gizella, Imre és Csaba; a szakiskolát végzetteknél a Mónika és Miklós; a líceumot végzetteknél az Andrea és Norbert; a posztlíceumot végzetteknél az Eszter és Norbert és végül az egyetemet végzett szülők gyerekeinél az Andrea és az István volt az első helyen. A vizsgálatunk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a legdivatosabb, legkülönlegesebb neveket a posztlíceumot végzett szülők adták gyerekeiknek, hisz köztük voltak olyan nevek, mint például: Kincső, Jázmin, Brigitta, Borbála, Boróka, Barbara stb., amelyek más iskolázottság szerinti csoportok esetén nem fordultak elő.

A leggyakoribb nevek, iskolai végzettség szerint

A névválasztás (kiről nevezték el) és a nemi hovatartozás közt nincs szingnifikáns összefüggés (p>0,05), bár megfigyelhető, hogy a férfiak nevének kiválasztásában az öröklés, a női névadásban a tetszés volt a meghatározóbb tényező. Ugyanakkor megállapítható, hogy míg a megkérdezett 87 férfiból 19-apja nevét örökölte, 11 pedig valaki más rokonról kapta a nevét, addig a vizsgált nőknél alig találunk példát az anya nevének öröklésére. Az ő esetükben a névadást leginkább a divat határozta meg. Ez utóbbi szempontból szingnifikáns az eltérés a nő és férfi névadási szokások közt (p = 0,00; df = 7), vagyis a névadási motivációk nemek szerint lényeges eltéréseket mutattak a megkérdezett személyek esetében. Ami a név kiválasztását illeti, megállapítható, hogy a vizsgált alanyok nevének kiválasztásában az anya a meghatározóbb személy; míg 75 megkérdezettnek a nevét az anya egymaga döntötte el (29 fiú-, 46 lánynév kiválasztása neki tudható be), addig az apa csak 28 esetben (14 fiú; 14 lány esetében) volt a névadó; ugyanakkor összesen 55 esetben (27 fiú; 28 lány) a szülők közös megegyezés alapján választottak gyereküknek nevet. Szignifikáns összefüggés (p=0,011; df=6) van tehát a névadó neme és azon tényező közt, hogy kitől kapta a megkérdezett a nevét. 

A névadó személy nemek szerint

Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a megkérdezettek névadási szokásai változtak-e szüleikhez viszonyítva olyan értelemben, hogy a nemi hovatartozás mutat-e összefüggést azzal, ki a gyermek névadója, akkor a következő megállapítást tehetjük: a vizsgált férfiak befolyása nőtt apjukhoz viszonyítva, nemcsak a fiúgyermek, hanem a lányok névadását illetően is, mert esetükben ugyanannyi gyerek kapta apjától a nevét, mint anyjától (57 esetben az apa adta a nevet; 58 esetben az anya adta a nevet). Következésképpen tehát elmondható, hogy míg a megkérdezettek szülei a kérdőívet kitöltő személyek nevének kiválasztásában vagy közösen döntöttek, vagy az anya volt névválasztó, addig a megkérdezettek bevallása szerint saját gyerekeik nevének kiválasztásában azonos arányban vagy csak az anyák, vagy csak az apák vettek részt.

Arra a kérdésre, hogy kinek a neve volt mintaértékű a névadásban a nemi hovatartozás meghatározó tényezőnek bizonyult (p<0,05; p=0,000; df=7). Míg a férfinemhez tartozó vizsgálati személyek jelentős részénél az öröklés és a jó hangzás volt a leglényegesebb tényező (19-öröklés,11 jó hangzás), de jelentős motiváló tényezőnek számított a név magyar eredete (6) is, addig a női megkérdezettek névválasztását leginkább a tetszés és a vezetéknévhez passzolás alapján választották ki a szüleik (χ2-próba alapján tehát bizonyítható, hogy a névadás motivációja és a nemi hovatartozás közt szignifikáns az összefüggés; p=0,000; df=7).

A rurális és urbánus környezet is sok esetben befolyásolhatja a megkérdezettek névadási szokásait. Vizsgálatunkból kiderült, hogy a falusiak és városiak azon névadási szokásait illetően, hogy ki a gyerek névadója, nincsen lényeges eltérés, sőt a névadási motivációk tekintetében sincs szignifikáns különbség; a vizsgált személyek nevének kiválasztását és a névadás motivációját ellenben a szülők iskolai végzettsége befolyásolja. Összeségében megállapítható, hogy minél magasabban iskolázott a szülő, annál inkább a közös megállapodás, megeggyezés alapján választott nevet a vizsgálati személy(ek)nek; ugyanakkor a középfokú végzettséggel rendelkező esetén az anyák névválasztása, befolyása a névválasztásra markánsabb. Minél tanultabb a szülő, annál inkább a családtagjáról, rokonról nevezte el gyermekét, tehát nem a saját nevét, de a rokonságból más név örökítését tartotta fontosnak. Megállapítható, hogy a középfokú végzettséggel rendelkezőknél – főleg a női nevek esetén – meghatározó motiváció a névválasztásban a tetszés, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén pedig a magyar eredet és a jó hangzás. Minél alacsonyabb a képzettség, annál inkább a szülő a saját nevét örökíti át gyerekére. Tehát az iskolai végezettség és a névadás motivációja közt χ2-próba segítségével kimutatható szignifikáns összefüggés van.

Valamennyi régiónak megvan a sajátos névállománya, amelyen belül időszakonként cserélődnek a divatos nevek. E szabály alól Felső-Háromszék sem kivétel, hisz az összegyűjtött korpusz bizonyítja, hogy úgy a névállomány, mint a névadás motivációs rendszere szervesen illeszkedik a magyar névadási szokásokhoz. (vö. HAJDÚ: 2003: 601-38; SZILÁGYI: 2005: 82-5; RANCZ 2009: 17-25).

Bibliográfia:

FALUS IVÁN – OLLÉ JÁNOS 2008. Az empirikus kutatások gyakorlata. Adatfeldolgozás és statisztikai elemzés. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó

HAJDÚ MIHÁLY 2003. Általános és magyar névtan. Bp., Osiris Kiadó

SZÉKELYI MÁRIA – BARNA ILDIKÓ 2005. Túlélőkészlet az SPSS-hez. Bp., Typotex

SZILÁGYI ANIKÓ 2005. Névadási szokások kisebbségi és többségi helyzetben lévő magyar anyanyelvű gyermekek körében a rendszerváltás után. Névtani Értesítő 27. 2005: 78-87.

RANCZ TERÉZ 2009. A névadás motivációi Felső-Háromszéken és a név súlya az identitásjelölő faktorok rendszerében. NÉ. 31: 17 –25.