Szatmári zsidóközösség a Netflixen
A Szatmárnémetiből New Yorkba emigrált ultraortodox zsidóközösségről szól a Netflix új sikersorozata, az Unorthodox (magyarul: Egy másik út), amely egy fiatal lány menekülését, útkeresését és életének újrakezdését mutatja be négy részben. A sorozat Deborah Feldman azonos című regénye alapján készült, melyben saját élettörténetét írta meg, nagy port kavarva világszerte. Az írás spoilermentes.
Bocz Henrietta írása
A sorozat középpontjában a fiatal Esther Shapiro áll, akinek egyetlen feladata van a közösség többi nőtagjához hasonlóan: minél több gyereket szülni, és ezáltal kárpótolni a közösséget a holokausztban elhunytakért. A 21. században azonban egyre nehezebbé válik egy ilyen radikális és konzervatív zárt csoport elvárásainak eleget tenni, így Esther a menekülést, és a teljes elszakadást választja, hátrahagyva családját, férjét és szorosan együtt élő közösségét. Az új világot, a szabadságot a modern és liberális Berlin jelenti számára, ami kissé ironikus, ha a zsidók súlyos múltbéli veszteségeire gondolunk. Az új közegben azonban nem könnyű érvényesülni, hiszen zsidó nőként többnyire tudatlanul, képzettség és pénz nélkül kerül ki egy számára teljesen ismeretlen és zűrzavaros világba.
A történet párhuzamosan fut két szálon, az egyik Esther szökés előtti egy-másfél évét mutatja be, egészen a szökés napjáig, a második szál pedig a szökés utáni, kihívásokkal teli időszakot. A berlini eseményszál olykor túlzott modernségével erős kontrasztban áll a new york-i Williamsburgban élő zsidóközösséggel, ahol senkinek sem szabad okostelefont és internetet használni, ahol a férfiak alig dolgoznak, és ahol a nők nem énekelhetnek, nem beszélhetnek hangosan, nem tanulhatnak tovább 16 éves koruktól, nem hordhatnak nadrágot, nem lehet hosszú hajuk, a karjukat és lábukat is el kell takarniuk, nem olvashatják a Talmudot stb. Esther álma azonban az, hogy zenész legyen, és ezért képes mindent megtenni, még akkor is, ha folyamatosan akadályokba és bántalmazó szavakba ütközik. Mindeközben férje – a rabbi utasítására – keresésére indul, ő maga is közösségének áldozata, akit a büszkeség és kötelességtudat hajt, és utolsó pillanatig kétségbeesetten próbálkozik megmenteni a becsületét, ami abban áll, hogy visszaszerzi feleségét. Segítségként unokatestvére utazik vele, aki egy szabályszegő és feszültségkeltő karakter, érdekességként megemlíteném, hogy a színész, aki alakítja, ugyancsak zsidó és 13 évesen elszökött családjától.
A Satmar zsidóközösség a holokauszt idején emigrált Szatmárnémetiből az Egyesült Államokba, ahol jelenleg a brooklyn-i Williamsburgban élnek nagyon szigorú és radikális szabályok között, és természetesen a rabbi szava áll mindenek felett. A közösség alapítói nagyrészt holokauszt túlélők, akiknek traumáik jelentették a hajtóerőt ideológiájuk felépítésében. A férfiak napjaik nagyrészét a Talmud tanulmányozásával töltik, emiatt az átlagkeresetük is nagyon alacsony, ennek ellenére az 1000 eurós szőrmekalap – másnéven strájmli – alapvető kiegészítőjük, amit legelőszőr saját esküvőjükön viselnek. Anyanyelvük a jiddis, de a sorozatban többször említik a magyar vonatkozásukat is, a közösség egy kisebb része a mai napig folyékonyan beszél magyarul.
A felnőtt nők többszörösen is kiszolgáltatott helyzetben vannak, például alig tartózkodhatnak az utcán, a hajuk pedig folyamatosan el van takarva, arra hivatkozva, hogy nagyon bensőséges és intim, emiatt csak a férjük láthatja. Persze ahhoz, hogy ennek megvalósítását megkönnyítsék, közvetlenül a házasságkötés előtt nagyon rövidre nyírják a fiatal lányok haját – ez a sorozatnak is egy nagyon erőteljes jelenete, amikor jelképesen asszonnyá avatják a 17 éves Esthert. Ezt követően, asszonyként semmi más dolga nincs, minthogy gyermekeket szüljön és felnevelje őket. Házasságkötés után a fiatal pár egy éven belül gyermeket kell nemzzen, Esther és férje, Yanky között ez az egyik fő konfliktus forrása. Esther jelképesen akkor szabadul meg rákényszerített szerepétől, amikor Berlinben ruhástól besétál egy tóba, levetve- és útnak engedve parókáját, amit a hétköznapokban a lenyírt hajú asszonyok hordanak. 
Az Unorthodox meglepően izgalmas kultúra-ábrázolást tár elénk, szélsőségességét a teljesen ellentétes, néha kissé túlságosan is modern és liberális berlini jelenetek erősítik meg. Esty meglepően hamar feltalálja magát Berlinben, ami a való életben talán nem lenne ennyire könnyű egy olyan fiatalnak, aki a világról semmit sem tud, és csecsemő kora óta a túlszabályozottság veszi körül. Arról azonban szó sincs, hogy a sorozat a haszid zsidóközösség ellen uszítana, hiszen nem ítélkezik, csupán egy fiatal lány történetét mutatja be, akinek zsidó nőként művészi hajlamai nem teljesedhetnek ki abban a zárt közösségben, amelybe született és nevelkedett. Személyes kedvenc jelenetem a zsidó lakodalom volt, amit nem is olyan régen láttam már a kolozsvári magyar színház színpadján, a Hegedűs a háztetőn c. előadáson, amit záró gondolatként szintén ajánlok az Unorthodox mellett.
