Szécsi Bernadett – Kommunizmus és rendszerváltás: esetek, hibák
A nézet- és értékrendszerbeli különbség a jelenlegi fiatalság és szüleik közt teljes mértékben, reális, tekintve, hogy milyen környezeti és rendszerbeli különbségek közt nőttek fel. Nekem a két szülőm is teljesen különbözik, ami betudható annak, mennyire különböző helyzetben találta őket a Romániában 1946-ban indított rendszer. A rendszerváltás pedig nem egyik pillanatról a másikra történt.
A decemberben Tőkés László által kirobbantott forradalmat holtidő követte, és bár januárban elindult az új rendszer, a szüleim váltásként nem az állam helyzetére csupán a tudatos szabadságra hivatkoznak. Ez a tudatos szabadság a nézetek-, látókörök- és az akkoriban nem sokat látott személyek világának kitágulásában nyilvánul meg. A rendszer nem akkor változott meg, mikor Ceaușescu lekerült a hatalomról, az erős kommunizmus lejárta nem jelentette az összes vezetői pozícióban levő személy- és ezek felfogásának megváltozását, a rendszer még mindig változóban van, az emberek pedig folyamatosan várnak a teljes rendszer megváltozására.
Úgy gondolom ezen időszak valóban nem nyújtott kellemes lehetőségeket, mivel elvette az összes lehetőséget. Az uralkodó, bár erről szó sem volt, diktatórikus rendszert épített fel, a vagyonokat, javakat elvették, amit visszakaptak meg sem közelítette a beadottak mennyiségét és minőségét, mindenkitől tartani kellett, a bizalom maximálisan hiányzott, egy kommunizmusban élő civil nézeteit figyelembe véve. Az édesanyám sem tudta soha, kiben bízhat, az osztályokban is voltak besúgók, a tanárok közt is. Édesapám egyik román anyanyelvű tanára folyton rendszerellenes vicceket mondott, majd várta, hogy mit mondanak a diákok. Ezt a tanárt a rendszer bukása után nem látták a helységben Ennek ellenére a kisebb falvakban ez a világ sem volt olyan borzalmas, talán ezért is emlékeznek vissza a nagyszülők szép időszakként a kommunista világra.
A kommunizmus idejéről sokat, hallani, a rendszer borzalmairól és pozitívumairól egyaránt. Amiről talán kevesebbet mesélnek, hogy milyen könnyen tanította az embereket a nem megfelelő viselkedésre.
Ebben az időszakban valóban komoly besúgórendszer volt felépítve, és mivel ezáltal sok előnyre lehetett szert tenni, sokan beálltak a besúgók közé. Az államvezetés eszközzé tette az emberi kapzsiságot, nagyravágyást és gyengeséget, és így a vezetők könnyen elérték céljaikat. Emellett nagyban sarkallta a rendszer az embereket a rosszindulatra, hiszen nem kellett besúgónak lenniük ahhoz, hogy valakit beáruljanak, és tudva, hogy így előnyre tesznek szert, sokan habozás nélkül árulták el embertársaikat. Tekintve, hogy nem ellenőrizték különösebben a jelentett eseteket, egyszerű volt bosszút állni a nem rokonszenves, sikeresebb, becsületesebb, vagy bármilyen okból szemet szúró személyeken. Bárkit be lehetett súgni, bármilyen valótlan okból. Ezenfelül a csalás és lopás minden létező módszerét megfelelően lehetett gyakorolni, Ceușescu azt nyilatkozta „mindenkinek a saját munkahelyéből kell megélnie”.
Ezekre megfelelő példát találni édesapám falujában is. A végighallgatott történetek alapján nagyapám próbált kerülni minden konfliktust, minden gyanúkeltőt. Így édesapám családja egyszerűen élt, ő iskolába járt, a szülei dolgoztak és gazdálkodtak. Ezt tekintve nem is volt nekik annyira nehéz és borzalmas a kommunizmus időszaka, édesapámnak – bár keretek közt – de meg volt a joga a tanuláshoz, és mivel falun laktak, jóval könnyebb volt a megélhetés. Állítása szerint a falun élőkre nem is volt akkora hatással a rendszer, mint a városiakra. Az én nagyapám a kollektív mezőgazdasági vezetője volt és nyilván ez vonzotta maga után az alapszintű irigységet. Ezt is könnyedén bosszúba tudták fordítani, és egy alkalommal, mikor másik úton vitte be a közösbe a kukoricát azonnal arra kezdtek gyanakodni, vagy inkább a gyanakvás jeleit keltették, hogy lopja azt a kukoricát. Ilyenkor történik az, hogy az érintettet minden magyarázat nélkül elviszik, ő doszárt kap és jobb esetben egy verést is, ezenfelül fenyegetések sorozatával szembesül, vagy megvesztegetik, hogy legyen ő is a párt tagja és álljon be besúgónak. A doszár megszerzése után lekerült pozíciójáról. A saját munkahelyükön való megélés okán, mikor eszközökért mentek folyton cserébe elegyedtek, ilyenekben később a nagyapám is vett részt, így jutott a háztartásuk például textíliákhoz vagy toalettpapírhoz.
Édesanyám is egy kis faluban élt, egészen 15 éves koráig, mivel ő a középiskolát városon kezdte. Nekik ellenben nem volt annyira egyszerű életük. Édesanyám szüleié volt a helyi kisbolt, így ők elsőkézből tudtak minden begyűjtési és leadási információt. A falu lakói javaik nagyrészét le kellett adják, ezek, például tojás beszedésében az én édesanyám is sokszor segédkezett. Ez a rendszer képes volt kihozni az emberekből az egyik legaljasabb tulajdonságot, mikor biztos tudás hiányában azt hibáztatnak, azt gyűlölnek az emberek, akit érnek. Édesanyámék rengeteg támadást kaptak a beszedett javak ellopásáért, pedig azokat azonnal át is vették tőlük. Az anyai nagyapám is igazán tisztességes férfi volt, egyetlen kis gyermekük édesanyám volt, a testvérei ekkor már régen felnőttek, ő pedig még ennek az egyetlen gyermeknek sem vitt haza narancsot. Ritka alkalmak voltak, mikor narancsot lehetett vásárolni, ezt mindig gyorsan el is kapkodták. Ettől függetlenül sok támadás érte nagytatámat, gyakran dobálták a narancshéjat a sáncukba és mocskolták őket azzal, hogy annyi narancsot lopnak, hogy még a sáncba is jut. Nagyapám ellenben igazán becsületes ember volt, aki tisztában volt a párt hibáival és nem is adta be a derekát. Mikor alá kellett írniuk, hogy lemondanak az összes javukról, inkább elment távol dolgozni, mintsem, hogy engedjen. Végül nagyanyám írta alá a papírt, a sok zaklatás után. Sokszor kérték, hogy álljon be a pártba, legyen besúgó, de ő folyamatosan nemet mondott.
Tekintve, hogy túlontúl tisztességes családból származott mindkét szülőm, megszenvedtek a kommunizmusban a tiszta életért, mindkét oldalról azt tudni, hogy idővel tisztába kezdtek lenni azzal is, kik az ők falvaikban a besúgók. Szerencséjük, hogy falun éltek, ahol mégis könnyebb volt, nem volt jelen annyi politikai és állami szerv, nem voltak épp annyira szigorúan figyelve, volt lehetőségük saját termesztésre, minimális mennyiségben.
A rendszerváltás előtti forradalom édesanyámat otthon érte. Nem ment a középiskola elvégzése után azonnal egyetemre, így a rendszer megkövetelte, hogy dolgozzon. Bár abban a városban kellett volna dolgoznia, ahol tanult, ezt ki tudta váltani az otthoni kisboltjukra. Itt látszik, hogy az sem igaz, hogy a kommunizmus időszakában semmit sem lehetett megoldani és mindenre kényszerítve voltak az emberek. Édesapám ezalatt unokatestvérével épp a nagybátyjánál volt, abban a városban, ahol édesanyámnak eredetileg dolgoznia kellett volna. Az információkat mindketten az egyébként ugyancsak tiltott Szabad Európa Rádióból tudták, édesanyám épp dolgozott, vele a rádiót hallgató vásárlói közölték. Nem lehetett akkor pontosan tudni, hogy ez mit jelent, a rendszeren kívüli események olyanok voltak, mint a legendák. Kevés volt a lehetőség az ismeretszerzésre, csupán az imént említett rádió és az országból valamilyen okból kijáró ismerősök, nem föltétlen az övéik. Édesanyám sem tudott többet, mint hogy szabadok. Ugrálva sétált haza a négykor záró üzletből. Édesapámék is felszabadulva érezték magukat.
Az egyetlen szemmel látható és valós váltás a nagyon szigorú körülmények felszabadulásában nyilvánult meg, nem kellett már jeggyel vásárolni, nem voltak porciók, nagytatámat már nem tudták besúgni, ellenben azonnali nagyobb rendszerváltást nem érzékeltek. Az volt a legészrevehetőbb, hogy kinyílt a világ. Lassacskán kezdett a kommunista gondolkodás és felfogás úgy általánosságban eltűnni, de közel sem mindenkiből Az akkor vezetőként kikerült Iliescu korábban a párt tagja volt, a gondolkodásmódjában sok kommunista elem megmaradt.
 |
| Szécsi Bernadett a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium XI. osztályos diákja. Írásával a Venczel József esszéverseny III. díját nyerte el. |
A jelenlegi helyzet, ahol mindenki szabadon dönthet és beszélhet már nem is ismeri azt a világot, ami
nem kimondottan volt rossz, csupán teljesen más. A benne élő emberek egy része nem is érzékelte a nehézségeket, nem mindenki volt elég felvilágosult ahhoz, hogy lássa, miben él. Sokan pedig a rendszer mellett voltak, megfelelőnek tartották, igazságosnak az elveket, elfogultak voltak, esetleg fanatisták. Maga a kommunizmus elve nem is volt rossz, csupán a megvalósítás tette működésképtelenné. Úgy gondolom a későbbiekben, elég erőfeszítéssel meg lehetne valósítani egy megfelelő kommunizmust, de ehhez odaillő emberek kell vezetői pozícióba kerüljenek, akik nem viszik át a rendszert diktatórikus irányba, és igazságosan oldanak meg mindent. Ezzel szemben a jelenlegi rendszer, bár sokat változott, még mindig tartalmaz kommunista elemeket, ezeket a szüleim is érzékelik, és a teljes váltás attól, hogy a kommunizmust leváltották, nem történt meg.
További pályamunkák:
