Szávuy Anita – Emlékek a kommunizmusról


Forrás: Fototeca online a comunismului românesc, 21/1944
A kommunizmusnak többféle jelentése is van. Elsősorban vagyonközösségi rendszert jelent, egy társadalmi formát és társadalmi mozgalmat, ugyanakkor egy történelmi korszak és egy politikai elmélet is egyben. A jelképei nem mások voltak mint, a vörös zászló, a szabályos ötágú vörös csillag, az egymást keresztező sarló és kalapács, amely a munkásság és a parasztság összefogását összefogását jelképezi, valamint a felemelt ököl.

Amikor valaki a kommunizmust emlegeti, a név, ami bizonyára mindegyikünknek legelőször az eszébe jut, az nem más, mint Nicolae Ceaușescu. Az ő uralma 1965-től 1989-ig tartott. Mivel halmozott tisztségei voltak, ő lett a kommunista totalitárius parancsuralmi állam vezetője. Ceaușescu ideje alatt nőtt a nacionalizmus eszménye, ekkor változtatták a helységneveket is meg, mint például Kolozsvár ekkor lett Cluj-Napoca. Az 1976-os tanügyi törvény elsorvasztotta a humán oktatást, a tantárgyakat rangsorolta (a legfontosabb a matekmatika lett), szakosította az oktatást és munkanormákat követelt. Az ország valamennyi körzetének iparosítására törekedtek. Óriási összegekért, ipari szabadalmakat vásároltak, főleg a gépgyártásban, például a Dacia, Oltcit, Roman nevű gépjárművek gyártására. Új típusú építkezésbe kezdtek, mint például a Duna-Fekete-tenger csatorna, a transzfogarasi út, Bukarest új központjának kiépítése. Tömbházakat akart építeni a falvak helyett, mindemellett nem csak épített, hanem sok műemlék értékű templomot (Cotroceni, Văcărești kolostorok, stb) is leromboltatott. Ekkor kerültek megépítésre a vaskapui és a Stânca-i vízerőművek is. Bevezette az abortusz tilalmat, remélve a lakosság természetes szaporulatának növekedését. 

A kommunizmust kutatva sok interjúalanyt sikerült találnom, leginkább a családi körömből. Az édesanyám emlékeit felidézve mesélt a múltról, többek között arról, hogy aki vasárnap templomba járt, az hétfőn körmöst kapott az iskolában, már legelső órán. Valamint, volt olyan osztálytársa, akinek az édesanyja párttag volt, a párttagokról tudni kell, hogy ők „pult alatt’’ kaphattak narancsot, üveges pepsit, citromot és banánt. A banán volt az a gyümölcs, amit édesanyám legelőször az iskolában látott, egy párttag gyerekénél. Az osztálytársa megkínálta őt, letörve egy darabot számára. Édesanyám nem tudta, hogy az gyümölcs vagy zöldség ezért eldobta mivel nem merte megkóstolni. Ugyanakkor jellemzően mindenkinek egyenruhája volt az iskolában, a lányok kiengedett hajjal kötelezően fehér hajpántot viseltek és akinek copfban volt a haja, az kötelezően fehér masnival díszítette. Ünnepkor, a pionír ruha a diákoknak- és az óvodásoknak a sólyom ruha volt a kötelező. A megemlékezésekből az is kiderül, hogy az iskolákban a diákoknak kötelező volt a gyógynövény gyűjtése. Meghatározott mennyiségben, kiló számra kellett vinni a gyógynövényeket, amit lemértek és pár banit fizettek érte vagy egy másik esetben órai tevékenységként elismerve 10-es jeggyel minősítették a tevékenységet biológia órán. Ugyanakkor vasat, papírt és régiségeket lehetett vinni történelem órára. Versenyt hirdettek, miszerint az az osztály aki legtöbb papírt vagy vasat gyűjtötte össze, egy ingyenes kirándulásban részesült Bukarestbe. Az iskolai tevékenységtől eltérve május elseje mindenkinek szabad nap volt, ekkor ünnepelték a munka ünnepét, ahogy ez napjainkban is fennmaradó hagyomány. Egy újabb nemzeti ünnep augusztus 23-i forradalom napja volt, amikor a diákokat buszokkal vitték a Hősök temetőjébe. Az ünnepnapoktól eltekintve, esetenként előnyt is biztosított a rendszer, támogatva a gyerekvállalást, ugyanis támogatásban részesítette a párt a minimum 3 gyerekes családokat, akik 400 lejes segélyben részesültek. Azok a gyárimunkások, akik hajadóak voltak és naponta 10 kilómétert ingáztak, igényelhettek a gyár részéről első osztályú garzonlakásokat, valamint azok a munkások akiknek gyerekeik voltak akár már két szobás lakást is kaphattak. A kötelező iskolázottsági szint is eltért a maitól, ugyanis az embereknek elég volt a 8 osztály elvégzése is ahhoz, hogy munkahelyet kapjanak, nem volt kötelező a 10 osztály, hiszen már 16 éves kortól alkalmazták őket gyári munkásként. A kötelezettségek és segélyek mellett az embereket megvonásokban is részesítették, mint például a meleg vízellátás minden reggel 6 órától 9 óráig volt, használható, valamint délután 5 órától este 10 óráig. A melegvíz mellett a villany minden este szünetelt este 6 óra és reggel 8 óra között, de csak nyári időszakban volt érvényben ez a megvonás. Az utcákon csak fel voltak állítva az oszlopok, de utcai világítás nem volt a falvakban. Mindezek mellett még az élelmiszer szállítás és vásárlas is korlátozva volt, családonként változott a mennyiségnek a  száma, például fél kg liszt és cukor járt egy személynek.

A következő intejúalanyom az unokatesvérem, akinek nagy kedvence ez a korszak és imád erről olvasni. Sokat kutatta a kommunizmust, ezért sokat tudott mesélni is róla. Tőle megtudhattam, hogy a kommunizmus idején a munka kötelező volt mindenkinek. Akinek nem volt munkája, azt a „Miliția” (rendőrség) börtönbe vitte. A vezetőség egyben biztosított lakásokat a munkásoknak, amiket bérbe adtak nekik. Az embereknek csekjeik voltak, amiken gyűlt a pénz, ezt úgy kell elképzelni, mint a mostani pénz lerakatokat a bankoknál. Amikor ezeken a csekkeken például összegyűlt 5000 lej, feliratkozhattak, hogy kapjanak autót. Iratkozások alapján volt a sorrend, és annak megfelelően kapták az autót. Aki hamarabb iratkozott, az kapott hamarabb, aki később az később kapta meg. A katonaság kötelező volt mindenki számára. Aki egyetemre bejutott, az 6 hónapot töltött katonaságon, aki nem, az pedig 1 évet és 6 hónapot. A líceum idején a tanulókat praktikázni vitték különböző gyárakba. Minden évben más gyárba, pl. 10. osztályban textil, műanyag készítő gyárba, 11-12. osztályban pedig étel- és italgyártó iparba (húsfeldolgozó, tejtermék feldolgozó, ecet gyár, alkohol gyár, stb.) Az iskola szeptember 15-én kezdődött és egészen október 15-ig foglalkoztatták a tanulókat, a mezőre vitték dolgozni zöldségszedésre (a leggyakoribb a krumpliszedés volt). A ’70-es években az üzletekben minden kapható volt. Románia nagyon sok terméket gyártott, nem csak belföldi eladás céljából, hanem egyben exportált árukat is, azzal a különbséggel, hogy azoknak a termékcikkeknek a minőségük még jobb volt a belföldön használtaknál. A mezőgazdaság és a gyártóipar is nagyon fejlett volt. Tudniillik voltak repülő, szivar, textil, étel, ital, hajó, fegyver, autó és helikopter gyárai is Romániának. Érdekességként megemlíthető, hogy a hétvége egy napból állott, ez volt a vasárnap, mivel szombat is dolgozó napnak számított. Ennek alapján, az autók vasárnaponként a rendszámtáblán szereplő számok alapján közlekedhettek: egyik vasárnap a páros rendszámtáblájú autók, másik vasárnap a páratlan számúak. Egy hónapra az emberek 20 liter benzint kaphattak. Továbbá, minden faluban volt orvos, asszisztens és bába is. Míg a kommunizmusban a TV program naponta 1-2 órát volt elérhető és akkor is csak román nyelvű műsorok voltak, ez mai nap már elképzelhetetlen, míg akkor ez volt a normális. Korlátozták az országból való kijárást, a „Securitate” és a párt jóváhagyásával lehetett átlépni a határt. Ez nagyon nehéz volt még akkor is, ha más kommunista országokba akart volna bárki is utazni.

Forrás: Fototeca online a comunismului românesc, 12

1989 decemberében a forradalom átterjedt az egész ország területére, amikor is december 21-én Ceaușescu Bukarestben nagygyűlést akart tartani, amelyen a nép támogatását remélte, de kifütyölték, és utcai harcok keletkeztek. Ekkor vált az Egyetemi Könyvtár is a rombolások áldozatává. A rendszerváltás Romániában ment végbe a leglátványosabb és legvéresebb körülmények között. A televízió élőben közvetítette az erőszakos eseményeket, ami gyakorta adott lehetőséget a manipulációra is („televíziós forradalom"). Az elhangzott beszédek közvetlenül hatottak az utcai eseményekre. A hatalom és a népfelkelők összecsapása több száz halottat követelt.

Majd a forradalom után, elkezdődött az ország demokratizálása is, ekkor alakult meg a romániai magyarság képviselete, az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) is. Romániát nemzetállamnak minősítették és kizárólag a románt ismerték el hivatalos nyelvként.

Sok év óta először Románia megnyitotta határait, és megmutatta addig rejtett arcát is: siralmas körülmények a gyermekotthonokban, az öregotthonokban, a kórházakban, valamint általános szegénység uralkodott mindenhol. A Németországi Máltai Szeretetszolgálat tagjai – a román önkéntesek önfeláldozásától, adakozásától lenyűgözve – teljes támogatásukról biztosították őket. Majd 1991. május 11-én egy 25 jószándékú emberből álló csoport (diákok, papok, orvosok, jogászok, ügyvédek), a Szuverén Máltai Lovagrend elve által vezérelve, Kolozsváron letették a Romániai Máltai Szeretetszolgálat alapjait. Ugyanakkor teljesült az a vágyuk is, hogy minél több települést bevonjanak, így ugyanazon évben létrejöttek a Romániai Máltai Szeretetszolgálat első telephelyei Temesváron, Sepsiszentgyörgyön és Nagybányán. A Németországi Máltai Szeretetszolgálat észrevette, hogy Romániának hosszútávú segítségre van szüksége. Majd ezután érkeztek országunkba az első önkéntesek a németországi, ausztriai és magyarországi Máltai Szeretetszolgálattól. Rögtön 1989 karácsonya után megérkezett az első szállítmány Temesvárra, majd több szállítmány is érkezett különböző városokba.

Végezetül, a személyes véleményem a történtekről, az, hogy örülök, hogy pár évvel a történtek után 
Szávuy Anita a sepsiszentgyörgyi
Székely Mikó Kollégium XII. osztályos
 diákja. Esszéjével a Venczel József
Esszéverseny dicséretét nyerte el.
születtem. Nem szeretek szigorú szabályok közt élni. Persze, könnyen beszélek így, ennyi évvel azután. Szerintem nincs olyan ember, aki önként visszaforgatná az időt, hogy újból megélje a kommunizmust. Mivel én csak elképzelni tudom, hogy milyen volt, így nehéz megértenem min mentek keresztül a szüleim, és nagyszüleim. Az édesanyámnak, feltettem a kérdést, hogy „Anya, voltak, akik szerették azt az életvitelt?”.  Sokat gondolkodott a válaszán, de végül arra jutott, hogy szerinte nem volt olyan munkás, dolgozó ember, aki szerette volna. Ő vidéki lányként mindenkitől csak a rosszat hallotta. Majd hozzá tette, azok az emberek, akik párttagok voltak vagy valamilyen posztot töltöttek be, nyilván szerették, hisz ők „jól éltek”. Mivel Románia már egy fejlődő ország, így tudom, hogy a jövőben csak jobb lesz.

További pályamunkák:


Népszerű bejegyzések