2015. december 3., csütörtök

Ki a kufár? A legitimitások hierarchiája és a templom

Nem mindennapi rendezvény kapcsán jártam nemrég a Dónát-úti református templomban. A Makovecz-tervezte épületben a Héttorony-fesztivál kolozsvári kiadására került sor. A magyar népzene és világzene népszerűsítésére törekvő, valamint a figyelmet zene és építészet kapcsolatára irányítani igyekvő esemény gyakorlatilag egy színvonalas népzene-fesztiválra sikeredett, felléptek a palatkaiak, a Kodoba zenekar, Kiscsipás, és még sokan mások. Mint népzenekedvelő remekül szórakoztam, de bevallom, a helyszín-választást kissé merésznek éreztem. Ebben az érzésemben meghatározó egy évekkel ezelőtti szembesülésem a népzene és a vallás viszonyával. Mezőségi falvakban vizsgáltuk egy neoprotestáns egyház népszerűségének titkát, ennek kapcsán szembesültünk egy olyan állásponttal, mely szerint a népzene, mint a részeg mulatozás és duhajkodás kelléke bűnös dolog, amelytől a hívő ember elhatárolódik. Ez az attitűd mélyen gyökerezik az említett vallási körökben, és azon kívül is előfordul, így például a református kegyességi mozgalom hívei is ezen az állásponton voltak, és tudom, akadnak még mások is, akik a népzenét a vallástól igencsak távolinak, templomba végképp nem illőnek érzik. Utólagos tiltakozásokra számítottam tehát, ám meglepetésemre semmi ilyesmi nem történt, az esemény senki részéről sem váltott ki felháborodást.