2012. december 30., vasárnap

Demográfia, manele és Dimitrie Gusti - Sociologie Românească 2012 / 2

Kiss Dénes

Mint azt mindannyian tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, Romániában a kommunizmus bukása óta a születések száma folyamatosan csökkenőben van, 2011-ben pedig e szám – ezt már kevesebben tudtuk – eddigi mélypontját érte el. De kik azok, akik e csökkenő trend közepette mégis szülnek? Erre a kérdésre kereste a választ Traian Rotariu és Mezei Elemér tanulmányában. Elemzésük szerint napjaink Romániájában a szülésre vállalkozó nők öt típusa különböztethető meg:

  • Magas végzettségű alkalmazott nők - férjezettek, többségük városi, átlag 30,3 éves korban szülnek, romák nincsenek közöttük.
  • Alkalmazott, de alacsony vagy középfokú végzettségű nők - kissé alacsonyabb életkorban szülnek és nagyobb körükben a házasságon kívüli szülések aránya, inkább városiak, romák köztük sincsenek.
  • Munkahely nélküli, nyolc osztálynál magasabb végzettségűek - többségük háztartásbeli, fele-fele arányban falusiak és városiak, negyedük házasságon kívül szül.
  • Alacsony képzettségű, munkahely nélküli városi nők - alacsony szülési átlag életkor jellemző rájuk, nagy arányban apa nélküli családban szülnek, szociális támogatásokra hagyatkozva.
  • Alacsony képzettségű falusiak - e csoporton belül két további alcsoport válik el: gazdálkodó családok, melyekben a nők háztartásbelinek vallják magukat, de valójában részt vesznek a gazdálkodásban, illetve a föld nélküli, nagyon szegény családok és fél-családok.

A szülő nők tipológiája tehát leképezi a Románia társadalom-szerkezetét, ennyiben tehát nem meglepő az eredmény. A fontosabb típusok ismerete azonban célzottabb szociálpolitikai szempontok megfogalmazását teszi lehetővé, amitől egy ilyen elemzés gyakorlati hasznosságra is szert tesz.


A manele, bár sok port kavart már a jó ízlés őreinek körében, szociológiai elemzések tárgyát mindeddig ritkán képezte - ezért is különösen érdekes olvasmány a „Popular music, social capital and the consolidation of public space in post-communist Romania” című tanulmány. A négy szerző népszerűségi kritériumok alapján kiválasztott tíz manele dalszövegen végez diskurzuselemzést.


No és végül: hogy válik Dimitrie Gusti munkássága egy 2012-ben szerkesztett szociológiai folyóirat tematikus lapszámának fő témájává? Merthogy egy ilyen lapszámmal állunk szemben, amely „Dimitrie Gusti a román szociálpolitikai gondolkodásban” címmel hét tanulmányt tartalmaz. És bár első látásra nem nagyon hittem benne, hogy ekkora terjedelemben van mit rágni még a Gusti-csonton, úgy tűnik tévedtem. A tanulmányok többsége ugyanis napjaink közélete szempontjából is releváns témák kapcsán elemzi a Gusti-iskolát: hogyan fért meg benne egyszerre a politikai jobb, bal és közép, milyen szerepet töltött be az ország modernizációjában, stb.


És bár nem kaptam rá beleegyezést, a lapszámot elektronikus formában IDE csatoltam. E kis „törvénytelen” tettem tiltakozó gesztusnak szánom az ellen, hogy a pár éve még kiválóan működő és színvonalas folyóirat a bukaresti szociológia belső hatalmi konfliktusainak következtében mára teljesen elérhetetlenné vált. 

2012. december 24., hétfő

Hát én immár mit válasszak?

Továbbtanulás és iskolaválasztás a Kolozs megyei 8. osztályosok körében

Veres Valér – Szabó Júlia

Kolozs megyében felmérés készült az iskolaválasztásról, a magyarul tanuló nyolcadik osztályos tanulók szüleinek a körében, a Kolozs megyei Tanfelügyelőség felkérésére. Az adatfelvételre 2012 november 6 és 12 között került sor, a terepmunkát a BBTE Szociológia Tanszéke és a harmadéves szociológia szakos diákok végezték.*

A vizsgálat alapsokaságát az összes Kolozs megyei magyarul tanuló nyolcadikos diák képezte: 603 fő, ebből a felmérés során összesen 481 tanuló szülője válaszolt (80%).

2012. december 19., szerda

Új feudalizmus


Gábora Attila


Elszomorodtam és örvendtem is egyben, az elmúlt napokban, a magyarországi felsőoktatás helyzetét követve a sajtóban.

Elszomorodtam, mert meddig torzulhat még a helyzet? Tegyük magunkat egy ottani átlagos diák helyébe. A szüleid, ha még nem veszítették el a munkahelyüket, s valahogy a lakáshiteleket is átlábalták,  küszködnek az egyre növekvő árakkal, az egyre növekvő adókkal. Tegyük fel, te, mint diák, most februárban akarsz iratkozni egyetemre. S akkor most kiderül, hogy ja, már nem ingyenes, ennyi és annyi a tandíj egy évre, van két hónapod összeszedni a pénzt. Tessék???

2012. december 16., vasárnap

A nemzeti identitás változékonysága


Studia Sociologica 2012 / 2

Kiss Dénes

A nemzeti-etnikai identitást hajlamosak vagyunk valami állandó, változatlan dolognak tekinteni. Már legalábbis a közgondolkodás, hisz a társadalomtudományok számára a nemzeti-etnikai identitás történetisége, annak történeti-társadalmi-gazdasági tényezők általi meghatározottsága rég közhelynek számít. No de hogy is képzeljük el, mik is befolyásolhatják egy etnikai csoport magáról alkotott képét, azaz identitását? Hát például a nemzetközi migráció során felgyűlt tapasztalatok – amelyek különösen fontossá válnak egy olyan korban, melyben nagy tömegek vándorolnak más kultúrákba, hosszabb-rövidebb időre.

2012. december 2., vasárnap

„..kiváló ember, a magyar ügyben következetes, de társaságban elviselhetetlen”


Ion Aluaş és a kolozsvári szociológia

Kiss Dénes

A címben szereplő dicsérő-zsörtölődő szavakkal Gáll Ernő jellemzi naplójában Ion Aluaşt, 1991-ben, egy balul elsült születésnapi találkozó után, amelyen „sokáig rögbimeccset kellett nézni, majd – néhány pohár után – Aluaş (már ismert) verbális agresszióját elviselni”. E szavak azonban kontextusukból kiemelve félrevezetők: a kritika annak az embernek szól, aki a 90-es évek eleji etnikai feszültségek miatt aggódó Gáll Ernő számára egyúttal a legfontosabb kapcsolat a román oldal fele, és aki mindig következetesen kiállt a nacionalizmus, gyűlölködés ellen.

E néhány Aluaş-ról szóló sor megírásába úgy vágtam bele, hogy személyesen nem ismertem őt, meghalt mire a kolozsvári szociológia tanszék diákjává váltam. Ha élne, idén lett volna 85 éves – ennek az évfordulónak az alkalmából szervezett egy rá emlékező szimpóziumot a BBTE szociológia tanszékének román tagozata. S hogy miért ennyire fontos a személye ma, és főleg miért lenne érdekes a számunkra? Tartok tőle, hogy a válasz sokak számára meglepő: mivel ő mai kolozsvári szociológia oktatás és kutatás intézményes kereteinek megalapítója.

2012. november 28., szerda

Támpontok és hipotézisek: Reziduális társadalmunk politikai vetületéről

Magyari Nándor László


Vitaindító jelleggel bocsátom közre az alábbi fejtegetést, mert csak a mások tudásával és véleményével kiegészítve lehet teljesebb a kép, ami a masszív elvándorlások, a belső- és külső migráció és „szórványosodás” után megmaradt társadalmunkról alkotható.

Társadalamunk, (minden esetben beleértve a romániai magyar társadalmat is), a szó demográfiai, társadalmi struktúrát érintő értelmében, reziduális társadalom, márpedig a demográfiai hiány, mintegy felerősíti a mindenfajta egyéb hiányok által generált „hiányzó társadalmi paradigma” szimptómát. A hiányzó táradalmi paradigma pedig, alapvetően negatív irányban látszik befolyásolni a politikai folyamatokat, de minden bizonnyal kihat a demokratikus politikai kultúra fejlődésének elakadására, és annak mentális vetületére, valamint a közélet működésének egészére is.

2012. november 22., csütörtök

Jó szándékkal kikövezve

Vita Emese

Október 26-án debütált Cristian Mungiu legújabb filmje a hazai nagyközönség előtt, de ezt megelőzően már nemzetközileg hangosnak bizonyult A dombok mögött: két díj a Cannes-i Filmfesztiválon, a legjobb forgatókönyvért és a legjobb női színésznek járó díjon is e film  főszereplői osztozhattak (Cosmina Stratan és Cristina Flutur). A filmet több nemzetközi fesztiválon is díjra jelölték (Chicago, Mar del Plata, European Film Awards), Oscar-díjra is. A cinemagia.ro adatai szerint több mint 40 ezren látták az elmúlt hetekben. Az alaptörténet hasonlatosságot mutat Mungiu  4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjével, mellyel 2007-ben vitte el  a Palme d’Or-t. Mindkét esetben két fiatal barátnő sorsmeghatározó döntésének körülményei bontakoznak ki, a közös múlt kötöttségeiben, akiknek élete valamilyen zárt szervezethez kapcsolódik, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap esetében mikro- és makroszinten egyaránt (romániai kommunizmus és bentlakás).  A dombok mögött egy árvaházból indítja a lányok előéletét, az ortodox egyház szervezeti keretei és szabályai között, egy kolostorban követhetjük végig sorsukat.

2012. november 21., szerda

Közösségi településfejlesztési modellek. Konferencia és könyvbemutató


Bodó Izabella - Borsos Emőke

„Egy-egy jó gondolat, egy városfejlesztési modell nem lehet senkinek sem a szellemi privilégiuma, hanem olyan közkincs, amelyet mindannyiunknak ismernünk, s ha hasznosnak mutatkozik, használnunk kell." (Aczél Gábor előszava a bemutatott könyvhöz)

A Max Weber Szakkollégium és a BBTE Településfejlesztés mesterszak közös szervezésében ''Kortárs közösségfejlesztési modellek'' címmel konferenciára kerül sor november 24-én Kolozsváron, a Szociológia és Szociális Munkás Intézet épületének 7-es termében (Szántó utca 34. szám).

Szakkollégistáink az elmúlt években egy olyan határon átívelő kutatási projektben vettek részt, melynek a lakosság, a civil szervezetek, illetve a közösségek önálló kezdeményezése nyomán megvalósult romániai településfejlesztési esetek, gyakorlatok feltárása volt a célja.

2012. november 13., kedd

Szcientológia: alternatív vallás?

Kiss Dénes

A szcientológia a világ egyik legaktívabbb és legtöbb vitát kiváltó szervezete a spiritualitások piacán. Tanaival és szolgáltatásaival boldogságot, kiegyensúlyozottságot és hatékonyságot kínál követőinek. Célja az egész bolygó clearré, tisztává alakítása. Kritikusai vallási köntösbe bújtatott üzleti vállalkozásnak tartják, amely öncélú befolyást kíván szerezni a legmagasabb gazdasági és politikai körökben.


A fenti sorokat Máté-Tóth András és Nagy Gábor Dániel szcientológusokról szóló közös könyvének füljegyzetében olvashatjuk, ahonnan egyúttal az is kiderül, hogy a két szerző e vitatott szervezettel kapcsolatos állításait a tagsága körében végzett kérdőíves felmérés, valamint a szervezet legtekintélyesebb vezetőivel készített interjúk alapján fogalmazták meg, és ezek mellett a magyarországi szcientológusokkal kapcsolatos tíz évnyi sajtóanyagot is felhasználtak.


November 15.-én, este 8 órától a Kolozsváron tartózkodó Nagy Gábor Dánielt a könyvről, a megírásához végzett kutatásról, és hát mindenekelőtt a szcientológiáról fogjuk kérdezni. A beszélgetés minden érdeklődő számára nyitott, helyszíne a Sociologica (Plugarilor 34).

A könyvről egy indulatoktól sem mentes kritika ITT olvasható.

A találkozón bemutatásra kerül a Tomka Miklós emlékére kiadott "Vallás a keresztény társadalom után" című tanulmánykötet is.

Kiegészítés:
a Nagy Gáborral folytatott beszélgetés hanganyaga ITT érhető el.



2012. november 9., péntek

Isten áldja Amerikát (2011) Bobcat Goldthwait (rendező és forgatókönyvíró)


Péter László

Ez a film az erőszakról szól, de igazából a médiáról beszél.

Goldthwait roadmovie-jának középpontjában súlyos problémák állnak: a posztindusztriális társadalmakra jellemző akut elidegenedés, magányosság, bizalom- és intimitáshiány, felületesség, aminek okaként a film a (globális) és szabványosított médiát, annak képmutató, kétszínű és kizárólagosan profitorientált, valóságtorzító, álvalóságokat gyártó és legfőképpen cinikus “ténykedését” jelöli meg. Tehát a médáinak, mint társadalmi  problémának az egyéni szinten érzékelhető negatív következményeiről szól, amik adott esetben váratlan és elkeseredett tettekhez vezetnek.

A cselekmény középpontjában egy átlagos és igyekvő figura áll: szimbolikusan a mindenkori konformista Kisember. Ő lényegében már mindent elveszített - pontosabban úgy tudja, hogy elveszített. Családját, munkahelyét és legfőképpen egészségét, ami tipikusan az amerikai kultúra egyik nem túl dicsőséges figurájává “avanzsálja”: vigilante lesz, a véletlenül mellé sodródott fiatal lánytársa sugallatára. A vigilante az a személy, aki kezébe veszi az igazságszolgáltatást és a rendszer helyett végzi el az önkényes rendteremtést, leginkább a “rosszak” fizikai likvidálásával. Hősünk egyfajta Rózsa Sándor féle modern urbánus igazságosztó, posztmodern Sobri Jóska, aki mindenki által gyűlölt személyeket tesz el láb alól, a többiek nagy lelkesedésére.

2012. november 3., szombat

A Max Weber Szakkollégium tervezett programjai


Buzogány Izabella

A Max Weber Szakkollégium e félévi nyilvános programjainak sora egy filmesttel indul, amelyen a közönség a God Bless America című filmet nézheti meg november 8-án. A filmet követő beszélgetésen meghívottként Péter László is részt vesz.

Ezt egy héttel később, november 14.-én a Kolozsvár, mint kulturális főváros című kerekasztal beszélgetés követi. E kerekasztal keretében Kolozsvár kulturális fővárossá válásának esélyeit, akadályait, valamint lehetséges következményeit vitatjuk meg, meghívott közéleti személyiségekkel és újságírókkal.

November 24-én a Kortárs településfejlesztési modellek Erdélyben elnevezésű konferenciára kerül sor.  E konferencia keretében egy tavalyi szakkollégiumi kutatási program eredményeként született esettanulmányokat mutatják be a szakkollégium jelenlegi és volt tagja. 

A félévet a Bajnokok Ligája társadalomtudományi konferenciával zárjuk, amelyen a 2012 májusában lezajlott XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia meghívott győztesei mutatják be dolgozataikat.

A fenti programokon kívül további kerekasztalbeszélgetéseket és filmklubokat is tervezünk, amelyek témáira vonatkozóan minden javaslatnak és észrevételnek örülünk. 


.

2012. november 2., péntek

Isten áldja Amerikát (2011)

Noghi Livia

Az Isten áldja Amerikát (God Bless America) 2011-ben megjelent fekete vígjáték. A mai amerikai társadalom kegyetlenségét, ostobaságát és intoleranciát tárgyalja a film.  A főszereplő ,Frank (Joel Murray), egy középkorú elvált férfi , aki nemrég elvesztette munkahelyét és megtudta, hogy halálos betegségben szenved.  Tulajdonképpen Franknek már nincs oka, amiért tovább éljen, de nem lesz öngyilkos, hanem eldönti, hogy „megtisztítja” a társadalmat a  legrosszabb tulajdonságokkal rendelkező emberektől... Az egyik általa elkövetett gyilkosság szemtanúja Roxy (Tara Lynne Barr) igazságosnak találja a küldetését és csatlakozik hozzá. Együtt több embert is meggyilkolnak, de nemsokárra számos gonddal és konfliktussal találják szembe magukat...


A filmvetítésére november 8-án, 18:00-kor kerül sor, az Ovi (Sociologica) 7-es termében, a Szociológia Kar épületében (Plugarilor /Szántó utca 34. szám).

A vetítés után, a meghívott Péter László, egyetemi adjunktus, rövid elemzését hallgathatjuk meg a film kapcsán, majd közös beszélgetés következik.

Egy kritika a filmről magyarul és angolul.

Várunk mindenkit szerettel,
A Max Weber Szakkollégium

2012. október 29., hétfő

Kelet London és az Olimpia: benyomások a helyszínről


Pásztor Gyöngyi

Hogyha valaha készülne egy toplista azokról a helyekről ahova minden szociológusnak vagy antropológusnak (vagy éppen okuló szociológus, antropológus diáknak) kötelező volna elmenni, Kelet London (East End) biztos benne volna a Top 10-ben. Talán abban sem tévedek, hogy a nyugati világ legkutatottabb terepeinek toplistájába is bekerülne. Két ikonikus könyvet említek, amelyek segítenek a hely szellemének a megértésében. Egyrészt a gyakran idézett, sok nyelvre lefordított, közismert Michael Young és Peter Willmot: Family and Kinship in East London (1957) könyve, illetve a nemrégiben megjelent Tarquin Hall: Slaam Brick Lane: A Year in the New East End (2005).

2012. október 18., csütörtök

Vezetőképzés három percben

K.D.

Ha valaki mindeddig azt gondolta, hogy a szociológia pusztán statisztika, nézze csak meg az alábbi videót :)


A mozgalom-szervezés nem is tűnik olyan nehéznek. "A leader needs the guts to stand alone and look ridiculous. But what he's doing is so simple, it's almost instructional. This is key. You must be easy to follow!"  A lecke itt folytatódik.






2012. szeptember 28., péntek

"Mandrie si beton". Migráció és visszahatás

Kiss Dénes


A külföldi munkavállalással járó kettős életforma nehézségeiről, a külföldön szerzett pénz visszahatásáról az itthoni életkörülményekre, több elemzés is született az elmúlt húsz évben. Amit azonban e témában Petrut Calinescu és Ioana Hodoiu nemrég megvalósított, az nem csak a tartalma, hanem a formája miatt is figyelemre érdemes. A profi fényképész és az antropológus társulásának eredményét facebook-tanulmánynak nevezhetnénk, amelyet sok fotó, ezekhez társított szövegek (interjúrészletek és a szerzők magyarázatai), valamint a közönség nagy mennyiségű visszajelzése együtt alkot.

2012. szeptember 26., szerda

140 éves a kolozsvári magyar felsőoktatás

Hétfőtől kezdődően a Babes-Bolyai Tudományegyetem  ünnepélyes programsorozatot szervez, annak emlékére, hogy idén 140 éves a kolozsvári magyar felsőoktatás. A legünnepélyesebbnek ígérkező hétfői programon a rektor megnyítója mellett meghívott nagynevű egyetemek rektorai köszöntik a BBTE-t, Marton József tart egyetemtörténeti előadást, majd egy könyvbemutató után az egyetem történetével kapcsolatos kiállítást nyitnak meg a központi könyvtárban.

A hét további napjain különböző tudományterületek szerveztek programot, az előadások címei ITT nézhetők meg. A társadalomtudományok napja a péntek, amely a pedagógusok előadásaival kezdődik, majd 11-től három izgalmasabbnak ígérkező előadás következik:

Kilyén András: A testnevelés oktatásának kezdete a kolozsvári tudományegyetemen 

Pálffy Zoltán: A kolozsvári tudományegyetem diáksága a két világháború közötti korszakban 

Magyari Tivadar: Egyetemtörténeti korszakok 1990-től napjainkig 

Helyszín a központi épület díszterme.

Hogy a szombati sportprogramot hogy képzelték el a szervezők, nem egészen világos. Tekintsük ezt a meglepetés napjának :)

2012. szeptember 21., péntek

Diákmunka Amerikában - e-interjú Veress Saroltával



OviCafe

Sarolta, az idei vakációban a szociológus diákok közül valószínűleg te kerültél legtávolabb Erdélytől, és valószínűleg a leghosszabb időre is. Most már szép lassan három hónapja vagy Amerikában, ideje hogy mesélj valamit az élményeidről. Hol is vagy tulajdonképpen?

Először is köszönöm, hogy rám gondoltatok, jólesik a mindennapi kapcsolatokon kívüli emberekkel beszélgetni, főleg ha azokkal picit specifikusabban is meg lehet osztani az élményeket.
Két barátnőmmel és 17 romániai honfitárssal Catskills hegységben (ami valójában egy szép erdős dombság), New York államban, Sullivan megyében tartózkodunk, valójában messze minden városnak mondható környezettől.  Munkahelyünk különlegessége abban áll, hogy a hegyek mélyén, az erdők között egy üdülőközpontot hoztak létre, ami heti több ezer vendéget is elszállásolt a nyári időszak alatt. Tehát valójában egy szigeten lakozunk, melyet az erdőből kikerülve farmok vesznek körül, majd kisvárosok (melyek lakossága az otthoni falvakkal vetekszik), aztán autópálya, New York és az óceán.

2012. szeptember 14., péntek

Felekezeti adatok – népszámlálás 2011


Kiss Dénes

Napvilágot láttak a remélhetőleg végleges népszámlálási adatok a vallási hovatartozásra vonatkozóan. Az adatok községsoros bontásban a romániai népszámlálások honlapjáról tölthetők le, még községsoros bontásban is - utóbbiak egészen pontosan INNEN tölthetők le. És mivel ilyen részletességű adatokat nem szoktak ingyen nyilvánosságra hozni, érdemes letölteni, nehogy még eltűnjön.

2012. szeptember 5., szerda

A kulturális késés (cultural lag) és az oktatás az információs társadalomban

Horváth István

A kulturális késés fogalma arra az aszimmetrikus fejlődésre hívja fel a figyelmet, amely a társadalom alrendszerei között fennáll és, amely akár (remélhetőleg) átmeneti működési zavarokat is okozhat.

Az információ-rögzítési, tárolási és közvetítési rendszerek hihetetlen gyorsasággal fejlődtek az utóbbi évtizedekben. Az interneten keresztül történő információszerzés lehetőségei (még akkor is, ha nagyon sajátos tartalmakra gondolunk) gyakorlatilag korlátlanok. A legnagyobb problémát mára már nem is a hozzáférhető információ mennyisége, hanem a minőség és a szelekció jelentik. Például egy bevezető szociológia kurzus során bemutatott alapfogalmak, tárgyalt jelenségek és folyamatok (beleértve az azt illusztráló adatokat) mind elérhetőek a neten.

Oktatóként ez egyszerre jelent segítséget és kihívást. Segít, hisz lehetővé teszi a gyors informálódást, könnyíti a felkészülést, megközelítési alternatívákat kínál. Ám ugyanakkor felvetődik bennem a kérdés: mi az én szerepem ebben a folyamatban? A klasszikus előadói szereplésem során csak az információ töredékét tudom átadni, és az a töredék könnyen megszerezhető más forrásból. Persze, tudom, hogy a számítógépes felületek által és az élőszóban közvetített információ jellege, rögzülési módja eltérő, de továbbra is nyitott marad az a kérdés, hogy mennyi információt (fogalmi meghatározást, jelenség leírást, adatsor bemutatást, stb.) ildomos belevinni egy előadásba? Milyen mértékben és formákban volna érdemesebb arra fektetni a hangsúlyt, hogy a hallgató információ-szerzési, szelekciós és feldolgozási készségeit fejlesszem?

Nos, tény, ezek a dilemmák a kulturális késés tünetei. Az információs társadalomban az oktató fő szerepe az információ-feldolgozó készségek alakítása kellene legyen, ám a tudásátadás megszervezésének a keretei és formái, főleg a klasszikus előadás, vagy ahogy mifelénk mondják kurzus, az hagyományosan információ közvetítésről szól. Vagyis az információ közvetítő technológiák sokkal gyorsabban fejlődnek mind a tudástátadás, az oktatás formái. 

Az észt oktatási miniszternek határozott véleménye van ebben a kérdésben: http://www.nyest.hu/hirek/az-eloadas-elavult-forma. Én még gondolkodom.

Szelterszi társadalomtudományi tábor 2012

Bartha Zsuzsa

Augusztus 23 és 26 között, immár kilencedik alkalommal került megszervezésre a szociológus, történész, irodalomtörténész, néprajzos, politológus kutatók és hallgatók társadalomtudományi tábora Szelterszen. Ennek keretében számos érdekes előadás, kéziratvita, könyv- és lapbemutató, valamint filmvetítés és ezt  követő vita várta a kiváncsiskodókat. A szociológusokat az előadók mellett diákként hárman képviseltük.

A tábor csütörtök délután rajtolt sátorveréssel és ismerkedéssel, majd ezt követte az egyik legaktuálisabb és mindenkit foglalkoztató téma, a népszámlálási kampány és eredményeinek bemutatása, valamint megvitatása Barna Gergő, Kiss Tamás és Tánczos Vilmos közreműködésével. Ezt követte Tánczos Vilmos Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről írott könyvének bemutatása, a moldvai csángok nyelvismereti szintjük szerinti kategóriáiról. Továbbá három lapbemutató, az Etnoszkóp, Pro-Minoritate és Magyar Kisebbség, színesítette a programot, írásra és publikálásra ösztönözve a hallgatóságot. Az első napot Galán Angéla Szlovákmagyarok dokumentumfilmjének levetítése és az ezt követően kialakult beszélgetés zárta.

A tábor második és harmadik napja sok izgalmas témával kecsegtetett. Előadást hallhattunk Zahorán Csabától intézményépítés kapcsán, Fosztó László a nemzetközi roma kutatói hálózat működéséről és ezek eredményeiről beszélt, majd őt követte Nagy József katonai hagyományőrző programjának bemutatása. Továbbá kutatási beszámolókat hallhattunk változó magyarság diskurzusokról Ilyés Zoltán és Borbély Sándor megközelítésében, az előbbinél Gyimesekben és Zaboralján, az utóbbinál egy szatmári faluban, majd ezt Bárdi Nándor népszolgálatról szóló előadása követte. A délutáni órákban Papp Z. Attila a Kárpát-medencében történő iskolaválasztásról készült kutatását prezentálta a közönségnek, valamint beszélt a nemzetközi kompetenciamérések (PISA) magyar kisebbségre vonatkozó idősoros adatairól és következtetéseiről.

A második napon a Max Weber Szakkollégium is bemutatkozott, együtt a történész diákok szakkollégiumával. Vas Réka és Pápay Boróka a két szakkollégium tevékenységeit valamint műkődésük nehézségeinek mutatta be. Az ezt követő beszélgetés során a szakkollégiumok tevékenységével kapcsolatban Hadas Miklós elgondolkoztató kritikát fogalmazott meg, hozzászólásában kifogásolva a szakkollégiumok kritikai szellemiségének hiányát. Véleménye szerint addig nem lesz igazán aktív szakkollégiumi mozgalom Kolozsváron, amíg az ezekben tevékenykedő diákokat nem az motiválja, hogy jobbat és többet akarnak mint amit az egyetem nyújt nekik.

E napon a kutatási beszámolókat Kiss Dénes, a LEADER program romániai alkalmazása kapcsán megírt esetelemzés következtetéseiről szóló előadása, valamint Csák László vidékpolitikával foglalkozó beszámolója zárta. Az este Cornel Mihalache és Berecki Edit Vă doare capul? Fáj a fejed? című dokumentumfilm egyik részletének a vetítésével végződött, mely egyben megalapozta a másnapi előadások és viták témáját, ugyanis ’89 decemberétől egészen ’90 márciusáig a különböző erdélyi városokban lezajló eseményeket kiváltó okok és következményeikről készült kéziratok bemutatása határozta meg a nap túlnyomó részét, Novák Zoltán, László Márton, Gidó Attila és társaik elbeszélésében.

A harmadik napon kutatási beszámolókat hallhattunk mezőgazdasági támogatási rendszerekről, gazdálkodási gyakorlatról két különböző térségben, Sólyom Andreától és Oláh Sándortól, valamint internethasználatról Csikfalván, Gagyi József bemutatásában. Ezt követte Kiss Tamás és Barna Gergő kulturális fogyasztásról készült kutatásuk eddigi eredményeinek vázolása, és az elkészüt kézirat megvitatása. Érdeklődve figyeltük Stefano Bottoni Mikó Imre pályaképéről szóló kutatásának fontosabb következtetéseit, valamint Bokor Zsuzsa a két világháború közötti Kolozsvár prostitúciós intézmények változásáról szóló előadását.

Az utosló napot Kiss Tamás és Barna Gergő székelyföldi turizmusről készült kutatásának bemutatása és megvitatása, valamint a Romániában élő nem magyar kisebbségek (krassovánok, ukránok, szatmári svábok, örmények, dobrudzsai görögök és törökök) etnicitásának szerepéről a mindennapokban és közösségépítésben szóló vitája zárta, Kiss Dénes, Kiss Tamás és Veress Ilka közreműködésével. Összegzésként elmondható, hogy a négynapos tábor alatt, alkalmunk nyílt érdekes és aktuális témák meghallgatására és megvitatására, kapcsolathálónk bővítésére, de ugyanakkor az esti tábortűz remek lehetőséget nyújtott a közös éneklések és beszélgetések kibontakozásához is.

2012. szeptember 4., kedd

Az érettségiről

Magyari Tivadar


Az idén az érettségit és pótérettségit sikerült mindenhol különösebb incidensek, bonyodalmak nélkül megszervezni, ott is, ahol a magyar közösség érintett, ilyen szempontból a tavalyinál rendezettebb érettségi volt. A magyar érettségizők  közel 180 középiskolában végeztek. A tavaly óta megszigorított érettségin nehezebb sikeresen túljutni, és a korábbi eredményekhez szokott szemeknek ijesztő lehet a tévékben bemutatott statisztikák látványa. Ezért fontos részletezni az adatokat, és én kiemelném, hogy az elméleti középiskolák magyar végzettjei körében az országos szinten mért sikeresség megközelíti a 80 százalékot, és valamennyi magyar elméleti középiskola esetében 70 százalék felett van. 

Ez a hírek  jó oldala, hiszen  éppen azokról  a fiatalokról van szó, akik olyan iskolákba jártak, ahol a sikeres érettségi és felsőfokon való továbbtanulás a fő cél. Így arányokban a tavalyihoz hasonló nagyságú elsőéves magyar egyetemista populációra számíthatnak  a felsőoktatási intézetek, a viszonylagos fogyás oka inkább demográfiai természetű lesz.  A hír rossz oldala, hogy a szakközépiskolák fiataljai továbbra is kis arányban érettségiznek, az idén az eredmények mélypontot értek el: volt olyan szakközépiskola, ahol egyetlen vizsgázónak sem sikerült az érettségije, a tipikus eredmény pedig országosan – magyar viszonylatban – a  mindössze 10-15 százalékos siker, és ezen az őszi pótérettségi sem változtatott. 

Abból is látszik, hogy a nyári érettségi erős, hogy az őszi forduló már nem hozott nagy változásokat: a nyári valóban ki is szűrte az ezen a téren gyengébben teljesítő gyermekeinket.  Kiemelkedő volt az idén azoknak a száma, akik befejezték ugyan az utolsó középiskolai tanévet, de meg sem jelentek a vizsgán. Nyilván büszkék vagyunk a nevezetes, kiemelkedő középiskoláinkra, de egyforma figyelemmel kell követnünk és támogatnunk minden középiskolát, azokat is, ahol talán nem az érettségi a fő cél, hanem egy mesterség tanulása. Hagyományosan az igazi, megbecsült munkásembert éppen a széles látókör, műveltség, továbbtanulási szándék jellemezte.

2012. szeptember 3., hétfő

Elmélettörténet más szemszögből

Letenyei László: Kulturális antropológia. Elmélettörténet című könyvéről

Blénesi Enikő


A szerző a bevezetésben egy olyan gondolattal indít, amellyel én is gyakran találkoztam, amikor a „Milyen szakon tanulsz?” kérdésre a „kulturális antropológia” csodálatos és érthetetlen kifejezéssel válaszoltam. Letenyi László szerint egzotikus népek jutnak erről az emberek eszébe, és mostmár csak ritkán asszociálnak csontokra. Saját környezetemben viszont azt tapasztaltam, hogy a „csontok”-at sokkal gyakrabban társítják az antropológiához, mint a távoli népeket.

Az antropológia meglehetősen rövid időre visszanyúló történetét követhetjük nyomon ebben a kötetben, amelyet a szerző a jövőben két másikkal is kiegészíteni kíván. A tankönyvben a legjelentősebb antropológiát művelő személyiségek munkásságán keresztül  ismerhetjük meg az antropológiai gondolkodás történetét, a különböző paradigmák világszemléletét és kritikájukat az előző gondolkodókkal szemben. Érthetővé válik, hogy Franz Boas milyen érvekkel ásta alá az evolucionizmus szemléletét, vagy hogy miért hagytak fel a posztmodern antropológiában az objektív megfigyelés elvárásával.

Más antropológia tankönyvekre nem jellemző módon a mű betekintést enged a néprajz elmélettörténetébe is, mivel ez a tudomány magyarországi viszonylatban mélyebben gyökerezik, mint az antroplológia. Hasznosnak tartom a különböző fogalmak eredetének tisztázását, mint az összehasonlító néprajz és a nemzeti néprajz közti különbségek, vagy a szociálantropológia és kulturális antropológia eredetének ismertetése. Ezek az adalékok hozzásegítenek  ahhoz, hogy tájékozódhassunk a diszciplína jelenlegi viszonyai között.

A könyv szerkezetére jellemző, hogy meglehetősen sok eredeti szöveget idéz, amelyekhez néhol csak rövidebb magyarázatokat fűz hozzá. Ez számomra – és gondolom többeknek – érdekes volt, mivel az egyetemi évek során sokkal inkább a szövegek parafrazálásohoz szoktunk hozzá, és a szó szerinti idézés nem volt jellemző a tankönyveinkben sem. Emellett a diszciplínában alkotott személyiségekről készült grafikák is felkeltik a sok tanulásban elfásult diákok érdeklődését.

A könyvben minden fejezetet függelék egészít ki, amely megkönnyíti az olvasottak ismétlését, rendszerezését; illetve új információkat is tartalmaz. Ez a melléklet ellenőrző kérdéseket, fogalommagyarázatot, a személyek életrajzi adatait, ajánlott irodalmat illetve hasznos honlapok címét tartalmazza. Szintén a tananyagot egészítik ki a keretes írások, amelyek esettanulmányként, érdekességként lettek beválogatva. Figyelemreméltó, hogy a szerző itt diákjai házi feladatként írt munkáit is felhasználja.

Úgy gondolom, hogy a könyvre összességében két dolog jellemző igazán: az egyik a kreativitás, a másik pedig a közérthetősége; és szerintem elmondható, hogy nem csak a szerző írására igazak ezek a jelzők, hanem az általa tartott előadásokra, szemináriumokra is. A kreativitás abban a módban rejlik, ahogyan különféle eszközöket felhasználva (mint pl. vers, ábrák) érzékelteti  mondanivalója lényegét; valmint a kérdések megfogalmazása is bizonyos széles látószöget mutat. A kevésbé tudományos stílus pedig lehetővé teszi, hogy a könyvet ne csak azok vegyék kezükbe, akik járatosak az antropológiai irodalomban, hanem mindenki, aki kíváncsi, hogy tulajdonképpen mit is takar a diszciplína elnevezése.

Na és akkor mi is a kulturális antropológia? Úgy gondolom, hogy a könyv engem is hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem a tudományág mibenlétét. A mű bemutatja annak a szemléletmódnak a változását, amelyre az antropológia mai alapelvei visszanyúlnak.

Mivel a dolgok több szemszögből is megközelíthetőek (lásd a könyv hátoldalának illusztrációját alább), itt találtok egy másik írást ugyanezen könyvről Buda Béla tollából.


2012. augusztus 28., kedd

A pünkösdiek mellett az ateisták száma gyarapodott az elmúlt tíz évben - előzetes népszámlálási eredmények

Kiss Dénes

Alapos késéssel végre napvilágot láttak a 2011-es népszámlálás első vallási vonatkozású adatai is. A statisztikai hivatal nem vitte túlzásba az adatközlést, alig tíz sornyi szövegben foglalta össze ezirányú mondandóját. Az anyag ITT tölthető le.

A lakosság vallási hovatartozása csak százalékos bontásban került nyilvánosságra, ez is csak egy tizedesnyi pontossággal, így ennek alapján az egyes felekezetek tagságát visszaszámolni is csak közelítéssel lehet. Az alábbi táblázatban az így visszaszámolt adatok láthatók.

Románia lakosságának felekezeti szerkezete 2011-ben
Százalék             Létszám (ezer fő)
   Legkevesebb           Legtöbb
Ortodox 85,9 16349,1 16366,2
Római katolikus 4,6 866,5 883,6
Református 3,2 599,9 617,0
Pünkösdista 1,9 352,3 369,4
Görög katolikus 0,8 133,3 160,0
Baptista 0,6 104,7 121,9
Hetednapi adventista 0,5 85,7 102,8
Más vallású 1,8 333,3 350,4
Vallás nélküli 0,1
    23,9
Ateista 0,1
    21,2
Nem válaszolt 0,5
    84,8

E kevés adatot összevetve az előző népszámlálás eredményeivel megállapítható, hogy az ország felekezeti szerkezetében lényeges változás nem következett be. A korábban is nagyobb számú hívet tömörítő felekezetek továbbra is nagyok maradtak, a kisebb egyházak közül pedig egyik sem növekedett meg jelentősebben.

Tényleges létszámnövekedést a lakosság általános fogyása mellett különben is nehéz volt elérni. Egészen biztosan csak a pünkösdi egyház növekedett, 21-39 ezer közötti személlyel. Mellettük még a hetednapi adventista egyházról derülhet ki, hogy tagsága növekedett, legtöbb 5,8 ezerrel, ám inkább az a valószínű, hogy az adventisták is fogytak. 


Százalékos megoszlás
2002 2011
Ortodox 86,8 85,9
Római katolikus 4,7 4,6
Református 3,2 3,2
Pünkösdi 1,5 1,9
Görög katolikus 0,9 0,8
Baptista 0,6 0,6
Hetednapi adventista 0,4 0,5
Más vallású 1,7 1,8
Vallás nélküli és ateista 0,1 0,2
Nem válaszolt 0,1 0,5


A táblázatban meg nem jelenő egyházakról együtt tudtuk meg, hogy bár arányuk egy egész keveset nőtt, tagságuk aboszlút számban szintén csökkent.

Szám szerint adja meg a közlemény a vallás nélküliek és ateisták számát, akik együtt a lakosság 0,2 százalékát alkotják. E szám a tíz évvel ezelőttinek a kétszerese. És végül, négyszer többen tagadták meg a választ a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre, mint tíz évvel ezelőtt, ezúttal 84,8 ezren a korábbi 18,5 ezerhez képest.



2012. augusztus 8., szerda

Studia Sociologica 2012/1

Megjelent a szociológia tanszék román-angol folyóirata, a Studia Sociologica első 2012-es lapszáma. A lapszám ezúttal teljes egészében angol nyelvű. Tematikája szerteágazó, olvasni lehet benne a politikától az egészségügyön át a környezetvédelemig és a "digital engagement"'-ig számos érdekes kérdésről. A magyar szociológia tanszék tagjai közül Csata Zsombor írt e lapszámban, aki tanulmányában a vállalkozói tevékenység társadalmi meghatározottságát elemzi. A lapszám tartalomjegyzéke:


JOSHUA KJERULF DUBROW, Dynamics of Political Inequality of Voice: Romanian and Polish Women’s Parliamentary Representation since 1945

DANIELA ŞOITU, ADINA REBELEANU, Perceptions and Representations  on the Vulnerability in Accessing the Primary Healthcare Services

AMY SAMUELSON, The “Real” Moldova? Dirty Water, Global Environmentalism and Rural Sanitation Projects

DAN JECAN, CRISTIAN POP, Education and Occupation for Five Generations in Romania: A Sequential Analysis of Cohort Status Consistency

BIANCA FIZEȘAN, Digital Engagement among Eastern European Children 

ZSOMBOR CSATA, The Social Determinants of Entrepreneurial Activity in Rural Transylvania


A lapszám INNEN tölthető le.


2012. július 17., kedd

A diákok és a Facebook

Vita Emese

Kedves kolozsvári Y-ok (és nemcsak)!

A tavasszal internet- és Facebookfelhasználásról faggattunk benneteket, túl a számokon – mennyi időt töltötök a virtuális térben, hány FB ismerősötök van, milyen gyakorissággal töltötök le különböző tartalmakat, mennyi zsebpénzből tengetitek az egyetemista életet – arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyennek ítélitek meg cybertérbeli ismeretségeitek minőségét, és milyen tényezők befolyásolják (szülők végzettsége, anyagi helyzet) preferenciáitokat az internethasználat egyes formáit illetően. Az alábbiakban ebből szemelgetünk, remélem, találtok hasznosat, kedvetekre valót.

A csupasz tények előtt még el szeretnék mondani valamit, megelőzésképpen, hogy a laikusok ne kiáltsanak megkövezni-t utánam, mondván, hogy rájuk ez aztán tényleg nem jellemző. Ami persze meglehet, hiszen egy kérdőíves felmérés során nem mindenkit kérdezünk, hanem mintát veszünk, kb. úgy, mint a vérvételen, s a részből visszakövetkeztetünk az egészre, ebben az esetben 431 egyetemistából, a kolozsvári BBTE magyarul tanuló diákságára.

Az már nem újdonság, hogy szinte kivétel nélkül napi szinten használjátok a netet, a legtöbben a Facebookon és IWIWen rendelkeztek felhasználói profillal, és a HI5ra már csak 16%-otok emlékezik, viszont úgy tűnik, hogy a nem is olyan régi GOOGLE+ egyre népszerűbb, kiváltképp a lányok, valamint a kommunikációra és matek infóra járók körében. (Kb. minden ötödik magyar BBTEs a közgázra jár –ezt csak úgy zárójelben.)

Egy átlagos egyetemünkön tanuló diák adatlapján 500 ismerőst találunk, és 7%-nak van 1000-nél több ismerőse, akiknek többségével a valós életben 30% egyáltalán, vagy inkább nem tartja a kapcsolatot. S hogy mennyire jelentenek „tiszta hasznot” ezek az ismeretségek, azt az alábbi táblázatban böngészni lehet.
Mellesleg egy bizalmatlan generáció vagyunk, háromnegyede a megkérdezetteknek bízik teljes mértékben a családjában, viszont az ismerőseiben csak inkább bízik, és a csoporttársakban még ennél is kevesebben (56%), a szomszédokról nem is beszélve, bennük a legtöbben (63%) nem bíznak, talán mert az internetezés mellett, nem jut idő velük ismerkedni. Pedig néha jól jönne, ha valakire rábízhatnád a közköltség kifizetését, mert épp „nincs időd”, vagy már az is nagy áldás, ha a szomszéd barátsággal tolerálja a házibuliidat. Nos, szerintem megéri emberszámba venni őket, legalább annyira, mint azokat a FB ismerősöket, akikkel szinte sosem találkozol.

Bevallásotok szerint, legtöbben családi események alkalmával készült fotókat, valamint haverokkal partyzós és kirándulásokat megörökítő képeket osztotok meg FB oldalatokon, és elég népszerűek olyan szórakoztató oldalak képei, postjai is, mint a 9GAG, vagy a Demotiváló, amint a mellékelt ábra mutatja. De ki gondolta volna, hogy saját sexy képekkel és értéktárgyakkal oly kevesen dicsekednek

Nemek tekintetében a fiúk több képet tesznek közzé, parti – haverok és értéktárgyak kategóriákban, ugyanakkor a lányok kirándulásokat és családjukat prezentáló képekből raknak fel többet. A Facebook legnépszerűbb találmányának mind két nem esetében a likeolás lehetősége bizonyult, ugyanakkor a lányok körében nagyobb népszerűségnek örvendett a chatelés, commentelés, és többen használják cseverészésre is az oldalt. A fiúk inkább információ, reklámok megosztásra használják, és köreikben népszerűbb a flörtölés valamint a bökdösés (poke) viszont meg kell jegyezni, hogy nem ezek a Facebook nyújtotta legnépszerűbb lehetőségek.

Mennyire figyelünk az adatbiztonságra? Válaszaitok szerint, négyötöd rész profilja szerkesztése során nem tette közzé sem lakcímét, sem telefonszámát és bemutatkozót sem írt magáról; vallási meggyőződését szabadidős tevékenységeit sem jelölte meg a válaszolók fele. Iskoláját/munkahelyét, valamint jelenlegi lakóhelyét kb. 50% osztotta meg az ismerősökkel, és egyharmad tette ezt láthatóvá mindenki számára. Egyharmad rész közzétette családi állapotát ismerősei számára és ennél valamivel több (40%) megadta internetes elérhetőségét is.

Mindenki tölt, és vajmi kevesen fizetnek, ők a jobb anyagi helyzetben lévők. Ez sem újdonság, viszont minden ötből egy elmondhatja, hogy fizetett már azért, amit letöltött, ez leginkább zene és film, s még dokumentumfilmet is gyakrabban tölt a tudományra éhes egyetemista, mint könyvet.

A köztudatban jelenlevő válság ellenére átlag 300 lej zsebpénzt költöttek el havonta, és a lakásfenntartásra még további 265 lejt. A nagyobb büdzsével rendelkezők gyakrabban élnek az internetes szállásfoglalás, vásárlás és internetes banki ügyletek rendezésének lehetőségével, utóbbit leginkább az egyetemet végzett apukák gyerekei preferálják.
  
Érdemes még megjegyezni, hogy a Facebookhasználatot (használja-e az illető a FB nyújtotta különböző lehetőségeket, mint chat, comment, like, poke, infómegosztás, eseményszervezés, csoport létrehozása stb.) befolyásolják olyan tényezők, mint a családi háttér - a szülők végzettsége és az anyagi helyzet révén, a lakáshelyzet, az életkor, valamint, hogy az illető hányadik évfolyamon tanul, viszont nincsenek nemi és településtípusok (falu-város) szerinti különbségek. Vagyis, magasabb iskolai végzettségű apát magának tudó, több zsebpénzzel rendelkező kint- vagy kollégiumban lakó, első és másodéves egyetemista gyakrabban él a fenti lehetőségek legtöbbjével, annál a társánál, akinek szülei szakiskolát vagy ennél kevesebb osztályt jártak, az átlagnál alacsonyabb anyagiakkal rendelkeznek, szüleikkel laknak, vagy ingáznak, valamint végzősök, vagy mesteri képzésben vesznek részt. Bár az életkorok közti különbségek nem tértek el jelentős mértékben, - jellemzően ’89 és ’92 között születettek (80.2%), átlagban 22 évesek – azt találtuk, hogy a korévek csökkenésével a használat szisztematikusan növekedett, tehát a fiatalabbak (’91 – ’92 között születettek) intenzívebb használói a Facebooknak.

Vita Emese
II.év, szociológia.


2012. július 9., hétfő

Blog-keresztelő


Kedves barátaim!

Az elmúlt félévben sokszor beszélgettünk arról, hogy a nehezen működő OVI lapunk helyett jó lenne létrehozni egy nagyjából hasonló funkciót betöltő blogot. Ezt a blogot ezzel a mögöttes elképzeléssel hoztuk létre, vagyis azzal a céllal, hogy tanszékünk diákjainak és tanárainak közös életét – annak mindenféle tanulmányi, kutatási, társadalomkritikai és szabadidős eseményeit, megnyilvánulásait tükrözze. A pontosabb kitalálásához viszont mindannyiatok segítségére szükség van, hisz egy blog mégsem egy folyóirat. Jó volna tehát, ha az oviszerkesztoseg@gmail.com-ra megírnátok javaslataitokat-ötleteiteket a következő kérdésekre vonatkozóan:
     Miről szóljon, milyen típusú anyagokat tegyünk fel rá?
     Hogyan lássuk el a szerkesztését, folyamatos életben tartását?
     Mi legyen a neve? (a jelenlegi tehát csak egy ideiglenes név)

És addig is, amíg a fentiekről vitatkozunk, máris küldhettek:
o       beszámolókat-tudósításokat tanulmányi eseményekről (szakmai gyakorlatokról,  kirándulásokról, kutatásokról)
o       beszámolókat szakmai jellegű rendezvényekről ( konferenciákról, részképzésről, nyári egyetemről)
o       személyesebb társadalom-kritikai írásokat
o       olvasmány-élményeket, könyvismertetéseket

És bármi egyebet, amiről úgy gondoljátok, hogy tágan értett közösségünk tagjai örülnének neki. A közlésre szánt anyagokat egyelőre - amíg kialakul az Ovi Cafe szerkesztősége -  a kissdenes2000@yahoo.com-ra küldjétek.


Üdv,
Kiss Dénes

2012. július 6., péntek

Szakmai gyakorlat Magyarbikalon

Május közepén került sor a másodév szakmai gyakorlatára. Az idén egy Bánffyhunyad melletti kis faluba, Magyarbikalra látogattunk el, ahol egy kérdőíves kutatást végeztünk a lakosság önkormányzattal és egyéb helyi intézményekkel kapcsolatos elégedettségéről, valamint a vallásosságukról. A két napos terepmunka a helyi református lelkész segítsége nélkül aligha valósulhatott volna meg - köszönjük tehát ezúton is a szállást Szabó Mihálynak, a pap-szociológusnak.

A két nap alatt a munka mellett került idő a helybeliekkel való barátkozásra is, és még egy bográcsgulyásra is. A lekérdezett kérdőíveket utólag dolgoztuk fel, a kutatásjelentésnek (melyet e bejegyzés alján csatoltunk) reméljük hasznát veszik a falu lakói is. Néhány pillanatkép:

Előkészületek

Ismerkedés a falubeliekkel
Készülőben a vacsora

Napzárás, immár tele hassal

A kutatás eredményei - Merli Zsuzsa, másodéves hallgató feldolgozásában - itt érhetők el.