Új feudalizmus

Gábora Attila

Elszomorodtam és örvendtem is egyben, az elmúlt napokban, a magyarországi felsőoktatás helyzetét követve a sajtóban.

Elszomorodtam, mert meddig torzulhat még a helyzet? Tegyük magunkat egy ottani átlagos diák helyébe. A szüleid, ha még nem veszítették el a munkahelyüket, s valahogy a lakáshiteleket is átlábalták,  küszködnek az egyre növekvő árakkal, az egyre növekvő adókkal. Tegyük fel, te, mint diák, most februárban akarsz iratkozni egyetemre. S akkor most kiderül, hogy ja, már nem ingyenes, ennyi és annyi a tandíj egy évre, van két hónapod összeszedni a pénzt. Tessék???

Örvendtem, mert akad még pár valamire való diákszervezet, amely megszervezte a megmozdulásokat. Mégis maradt még egy kis szolidaritás, mégis fel tudják a diákok, fiatalok emelni a hangjukat. Mindezt incidensek és politikai szereplők befolyása nélkül, civilizáltan és egyelőre konzekvensen.

Egy rövid kitérőt tennék a hazai helyzetre: a tavaly ilyentájt mi, romániai diákok azzal szembesültünk, hogy pár hónap múlva kell vizsgázni az alapképzés anyagából. A válaszunk erre mi volt? Semmi. Hol voltak a diákszervezetek, hol voltak a diákok? Sehol. Egy nyilatkozat,  egy tüntetés, semmi. Legalább fejezzük ki azt, hogy ez nincs rendben. A diákszervezet több kell legyen a bulinál, kávé és sör kedvezményeknél, és cipősdoboz ajándékozásnál Karácsonykor.

A magyarországi és hazai helyzetnél is hasonló a kép: van egy rendszer, van egy folyamat, és ennek szabályait menet közben, utolsó percben, az épp hatalmon lévők megváltoztatják. Ja, azt mondják, hogy reformálják. Nem azt mondom, hogy nem kell tandíj, s nem azt mondom, hogy nem kell záróvizsga, de ezeket megfelelő módon kell bevezetni, elkezdeni. A „reformokat” pedig gondolják már át egyszer, és jól, hosszú távon. Lassan tarthatalan, hogy minden miniszter, kormány, rajtunk próbálgatja a külföldről rosszul lekoppintott elképzeléseit. Jelzésértékű, ha egy éretségire készülő diákkal beszélget az ember: nem lehet tudni, miből vizsgázunk, mire kapunk jegyet, s mire nem, milyen lesz a felvételi az egyetemre, semmi sem világos. S ha netán lesz egy új miniszter, akkor újból kezdődik a „reform”. S még azt mondják, a mai fiatalok a „katasztrófa-generáció”. Nem, az a generáció, aki épp az országot vezeti, az a katasztrófa.

Ami a legszomorúbb számomra, hogy az oktatási rendszer tönkretételének lassan az lesz az eredménye, hogy a jelenlegi vezető elit saját „gyerekeinek” megtartja pozicióit, hisz sokaknak, egyszerűen azért, mert családjuk szegény, nem tudnak tanulni, nem tudnak egy jobb életről még csak álmodozni sem. A hatalmon lévők megengedik ezt maguknak, gyerekeiknek. Amúgy is egyre növekednek a jövedelmi, vagyoni különbségek a „hatalmasak” és a „hatalom nélküliek” között, de hát erre volt egy út, az oktatási rendszer, mely egy kis rátermettséggel keverve járható volt.

Magyarországon ezt az utat már eltorlaszolták, a tárgyalásokon még változhatnak a dolgok, de nem bízom a jelenlegi kormányban. Nincs okom rá.

Nálunk a folyamatos „reformok” és az érettségi nagy károkat okozott, sok fiatalt lehetőségek nélkül hagyott. Történetesen még munkát sem kapnak, mert ugye nincs sem tapasztalat, sem diploma. A jelenlegi kétharmados többség pedig.... csak remélni tudom, hogy nem vesznek példát „ a szomszédból”. De nem bízom benük sem. Nincs okom rá.

Ha pedig ezek megtörténnek, akkor hát szerintem szépen visszatérünk egy pár századot az időben, hisz mi más ez, mind egy újfajta feudalizmus?  Apád szegény volt, te is az maradtál, és lassan semmit sem tehetsz ellene, semmilyen út, lehetőség nincs előtted.