2017. május 31., szerda

Kalotaszegi túra - kora nyári kiadás, 2017

Hát ez meg mi?
A szesszió előtti utolsó napon, azaz június 10-én, tanszéki kirándulást szervezünk Kalotaszegre. A kirándulás egy vonatozással egybekötött gyalogtúra lesz, amelyen Kalotaszeg felszegi falvainak egy részét nézzük meg.


A 7.40-kor induló Kolozsvár-Nagyvárad személyvonattal a zsoboki megállóig utazunk (a jegyet Jebuc hc állomásig kell venni, de megvesszük majd együtt). Innen gyalog haladunk tovább, a következő falvakat érintve: Sárvásár – Nyárszó – Magyargyerőmonostor – Valkó – Jákótelke – Damos – Bánffyhunyad. Bánffyhunyadról pedig a 21.01-os esti vonattal jövünk vissza Kolozsvárra. A fő látnivalók a jellegzetes kalotaszegi táj és építészet, amelyek együtt sajátos hangulatot adnak a kalotaszegi falvaknak Az útvonal két leghíresebb építészeti látványossága a gyerőmonostori és valkói erődített templomok, ezek minden erdélyi útikönyvben szerepelnek.

A kirándulásnak különösebb költségei nem lesznek, és spéci kiránduló ruha sem szükséges hozzá. Földutakon, néha legelőkön haladunk át, az egyszerű hétköznapi ruha tehát megteszi. Amit hozni kell: két étkezéshez valamilyen tartalmas hideg élelem – szalonna, hagyma, főtt tojás. Ha van, egy könnyebb esőköpenyt is érdemes betenni.

Az útvonal első látásra lehet, hogy hosszúnak tűnik, de többször is végigjártuk már, biztosra vehető, hogy különösebb fáradtság nélkül még sötétedés előtt Bánffyhunyadon leszünk. Az időjárás szeszélyeinek nem szeretnénk bedőlni, ezért a kirándulás csak akkor marad el, ha induláskor legalábbis vénasszonyok potyognak az égből.

Bárki jöhet, a vonaton is elfér és Kalotaszeg is tágas, de a tervezhetőség érdekében a részvételi szándékot jelezzétek Kiss Dénesnek. 

És végül kedvcsinálónak néhány tavaszi fénykép:









A fényképek forrása: http://www.hegyman.fw.hu/2014_kalotaszeg/#

2017. március 3., péntek

Kastély a faluban

Kísérlet az épített örökség és annak társadalmi környezete közötti viszony vizsgálatára

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy történelmi műemlékek – kastélyok, kúriák, várromok – hogy mehetnek tönkre egy élő faluközösség kellős közepén. Talán a csákigorbói kastély volt az egyik legdöbbenetesebb ilyen élményem, ahol még mindig impozáns fasor vezet egy romhalmazhoz. Na meg a nemrég vandalizmus áldozatává vált szentbenedeki, amely összetett épületegyüttesként szintén egy virágzó közösség központjában vált a műemlékvédelem szégyenévé. „Magyar múlt emléke román faluban, mi nem érthető itt”, intézhetnénk el a kérdést könnyűszerrel. Csakhogy ha szóba állunk a helyiekkel, hamar kiderül, hogy a kérdés nem ennyire egyszerű. „Tényleg, miféle vár ez?”, kérdezett rám egyszer egy sebesvári férfi, látva, hogy a várrom miatt lófrálok a falujukban. És a szentbenedeki kastély kapubástyájában lovakat, várárkában juhokat tartó parasztgazdáról sem hiszem, hogy nemzeti bosszú fűtené. Mi több, szinte mindenhol találkoztam olyan helybeliekkel is, akik határozottan látták a műemlékben rejlő értéket, és keserűen beszéltek a degradálódási folyamatról.