2018. április 27., péntek

Az e-sport és ami mögötte van

Duduj Szilvia

Jó néhány évvel ezelőtt reggeli fél nyolckor fáradtan érkezett meg az iskolába akkori jó barátom. Kimerülten mesélte, hogy az éjszakáját (ahogy minden szabadidejét is) egy bizonyos számítógépes játék játszásával töltötte, alig aludt egy-két órát. Ez volt az az időszak, amikor betekintést kaphattam a komplexebb számítógépes játékok világába, ám ekkor még magam is tele kérdőjelekkel, néha alig kendőzhető megvetéssel álltam ehhez a tevékenységhez.

Aztán további közeli ismerősök, rokonok számoltak be hasonló történetekről, olyan játékokról mesélve, amelyeket ma már e-sportként tartanak számon. Rövidesen világossá vált, hogy az akkorra már lokálisan általánossá váló jelenség valójában globális méretű, komplex jelenség, a professzionális videojátékok évente emberek tíz­- és százmillióit mozgatják meg, laikusok, hobbijátékosok, szurkolók, profi gamerek, cosplayerek, csapatok, edzők, és a támogató IT-óriások mind a folyamat részei. Így kezdtem el a kolozsvári e-sportokat kutatni, azzal az elképzeléssel, hogy a jelenség helyi vizsgálata segíthet megérteni, milyen folyamatok zajlanak a háttérben, annak mélyebb rétegeiben.

Az első számítógépes játékok kutatóintézetekben születtek meg 1940 környékén, majd rá néhány évre hódítani kezdett a játéktermi videojátékozás – már ezek esetében is szerveztek versenyeket. 1960 környékén a gépi játszás a nyilvános térből a privátszférába került át, a játékkonzol piacra kerülésével lehetőség adódott az otthoni játszásra. Nem sokkal később olyan számítógépeket kezdtek gyártani, amelyek már elfértek az íróasztalokon, így magánszemélyek is megengedhették, hogy ilyet vásároljanak saját otthonaikba. A számítógépes játékok otthon akármikor elérhetők voltak, így a félbeszakított játékot bármikor lehetett folytatni – szemben a játéktermi gépekkel és a konzolokkal. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a videojátékok ilyen óriásira tudták kinőni magukat.[1]

Az e-sport fogalmának megszületése a 2000-es évek elejére tehető, amikor is a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre realisztikusabb és interaktívabb, egyre komplexebb játékokat kezdtek gyártani. A fogalmat a számítógépes játékok versenyszerűen, professzionális szinten történő játszásával egyeztetik össze, amelyben nagy hangsúlyt kap a játékosok csúcsszintű teljesítménye, kifejlesztett készségeik, csapattal történő hatékony együttműködésük. Míg a hagyományos sportokban közvetlenül a sportolók (vagy csapat) fizikai teljesítményét mérik, addig az e-sportokban a játékosok elektronikus rendszeren belül nyújtott teljesítménye a tét. Ebben az értelemben tehát a legélesebb különbséget a hagyományos és elektronikus sportok között a tevékenység megvalósulásának helyszíne adja, azaz elektronikus rendszer szemben a „valós világgal”. Az e-sportokat illetően kulcsfontosságú tehát a technológia erős jelenléte, e tevékenység sportként történő űzéséhez elengedhetetlen a korszerű felszerelés (mind hardver, mind szoftver tekintetében).

Az elektronikus sport fogalmába nem minden létező számítógépes játék tartozik, hanem az olyan különböző műfajú játékok köré szerveződik, mint:
1. a MOBA, vagyis online többjátékos csatamező [Multiplayer Online Battle Arenas]: a játékos egy csapat tagjaként egy karaktert irányít, a cél pedig a másik csapat központi magjának a lerombolása – pl. League of Legends;
2. az FPS, azaz belső nézetű lövöldözős játék [First-Person Shooters]: a játékos az általa irányított karakter szemével látja a történéseket – pl. Counter-Strike;
3. RTS, a valós idejű stratégiai játék [Real Time Strategy]: egy megjelenített térképen játszódik, általában gyűjtögetés, építés, fejlődés a cél – ennek egyik alműfaja a MOBA
4. CCG vagy TCG, vagyis gyűjtögetős kártyajáték [Collecting/ Trading Card Game] – pl. HearthStone; 
5. sportjátékok – pl. FIFA[2].

A listát kibővíthetjük az MMORPG típusú, vagyis nagyon sok szereplős online szerepjátékkal [Massively Multiplayer Online Role-Playing Game]: ahol sok játékos tud interakcióba lépni egymással. Ez a kategória leginkább a valós idejű stratégiai játékok műfajába illeszkedik be azzal a különbséggel, hogy ez esetében a virtuális világ állandó jelleggel létezik, míg más játékoknál a játékot elhagyva megszűnik.
 
DreamHack Kolozsvár, 2015
(forrás: unsplash.com)
Érdemes néhány gondolat erejéig kifejteni, hogy az e-sportok esetében kifejezetten internetes platformon elérhető játékokra kell gondolnunk, így automatikusan kizárásra kerülnek az egyszemélyes, illetve a lokális hálózatban játszott többszemélyes játékok, amelyek akár internet nélkül is elérhetőek. Az e-sport létrejöttének tehát egyik elengedhetetlen feltétele az internethez való hozzáférés, vagyis az, hogy az adatok egy vagy több, bárki számára elérhető szerveren kerüljenek tárolásra, ezáltal kialakulhat valamilyenfajta rangsor. Egyes e-sportnak minősülő játékok esetében (pl. Counter-strike) a játszás internet-hozzáférés nélkül is lehetséges lokális hálózaton (LAN-on) belül, vagyis ez esetben a játékosok ugyanazon a fizikai helyen a helyi hálózatba kötött számítógépeken játszanak. Ekkor csak saját maguk között alakulhat ki rangsor, hiszen az adatok nem tárolódnak egy külső, a játékhoz tartozó szerveren – tehát esetükben ilyen értelemben nem beszélhetünk e-sportról. Ennek ellenére előfordulhat egyes e-sport bajnokságokon, hogy internet-hozzáférés nélkül, egyazon hálózaton belül zajlanak le a meccsek. Ilyen alkalmak adtán létezik egy külső, független „szerver”, például a bajnokságot szervezők, akik tárolják az eredményeket és számon tartják a rangsort – ezért beszélhetünk ez esetben e-sportról.

Az elektronikus sportok nagyon sok bírálatot kaptak sportként való definiálásuk miatt, hiszen hiányzik a hagyományos sportok esetében kulcselemnek számító fizikai erőfeszítés, megmérettetés. Ezen a ponton azonban szükséges volt minden más olyan jellemzőt figyelembe venni, ami általában a sportokban fontos szereppel bír: szervezettség, szabályozottság, készségek céltudatos fejlesztése, fairplay, kompetitivitás, ludikus jelleg (alapja a játék, játszás). Lényegében tehát a számítógépes játékok professzionális szinten történő űzését a hagyományos sportoktól a fizikai komponens, azaz a sportoló testi teljesítményének mérése különbözteti meg.

Az e-sportokat szám szerint ma már jóval többen követik, mint az olyan hagyományos sportokat, mint például a baseball. Az elektronikus sportok esetében azonban a nézők jelentős hányada játékos is. Ez abból adódik, hogy mindannak megértéséhez, ami az e-sport eseményeken történik, szükségesek a számítógépes játékok játszásához elengedhetetlen készségek és kompetenciák ismerete, megléte. Másképp fogalmazva, ahhoz, hogy a játék történései érthetőek legyenek, szükség van egy, a számítógépes játékokról elsajátított tudásra. A rajongók és/vagy nézők tehát tipikusan először játékosok, majd valamilyen kezdeményezés folytán elköteleződést éreznek, így válnak rajongóvá és vesznek részt versenyek helyszínein.

Romániában az e-sport még meglehetősen gyerekcipőben jár, bár a nagyvárosok több világbajnokságnak és kisebb szintű megmérettetéseknek is otthont adnak az utóbbi években, tehát látható egyfajta fejlődés (hogy két kiemelkedőt említsünk: 2015 Kolozsvár: DreamHack; 2018 Bukarest: The Bucharest Major). Ezeken a versenyeken a főnyeremények elérik akár az 1 millió dollár feletti összeget is, a versenyzők pedig az egyes játékokon belüli legjobbaknak számítanak. Ezek az események továbbá rendszerint kvalifikációs lehetőséget is biztosítanak.

A romániai e-sportnál maradva, az országon belül több e-sport tematikájú szervezet és csapat működik, ezek közé sorolhatjuk a következőket: a TGA ESports, Professional Gamers League (PGL), U Cluj Esports, E-Sports Cluj. Az U Cluj Esport Romániában az első olyan kezdeményezés sportklub részéről, amely elektronikus sport részleg működtetésére irányul. Ezt a mintát láthattuk már például a Beșiktaș török sportklub, az FC Schalke 04 német labdarúgóklub, de akár a Manchester City FC vagy a West Ham United esetében is. Amerikai területeken a Philadelphia 76ers kosárlabdacsapat 2016-tól fogott hasonló kezdeményezésbe, így az első olyan amerikai profi sportcsapattá válva, ami egyben egy e-sport csapatot is birtokol.

Az e-sportolóvá váláshoz vezető út hosszú, rengeteg befektetett idővel jár, ha pedig a szükséges eszközöket nézzük (magas teljesítményű számítógép, tartozékok, stb.), akkor anyagi vonzata is jelentős. A játékosok eleinte hobbiszinten egyénileg gyakorolnak és fejlesztik készségeiket, majd esetleg saját csapatokat létrehozva edzenek közösen, hogy a legjobbakká válhassanak és megszerezhessék az e-sportolói státust. Mint tudjuk, a számítógépes játékokat már a kezdetek óta különféle aggodalmak övezték, olyan negatív hatásokkal hozták őket összefüggésbe, mint a függőség vagy az agresszió. Mára már számos tanulmány igazolja ennek ellenkezőjét, mégsem hagyható figyelmen kívül az a sor probléma, ami az e-sporttal, azaz a profi szinten, munkaként gyakorolt számítógépes játékokkal kapcsolatban merül fel. Gyakran felbukkanó gondként jelenik meg a különféle teljesítményfokozó szerek használata, a függőség kérdése, illetve a szociális kapcsolatok elszemélytelenedése. A negatív oldalai ellenére egy rendkívüli iramban feltörekvő ágazatról beszélhetünk, ami az azon belüli hírnévnek és az igen kedvező jövedelmi lehetőségeknek köszönhetően fiatalok tömegeit vonzza.




[1] Lange, A. in von Borries, F. [et al.]. (2007). Space Time Play. Computere Games, Architecture and Urbanism: The Next Level. Basel [etc.]: Birkäuser
[2] Hamari, J., & Sjöblom, M. (2017). What is eSports and why do people watch it? Kézirat.


2018. április 9., hétfő

A református egyházi civil szféra reprezentációja az egyház diskurzusában


Rusu Szidónia

Az egyházi civil szervezetekről számos kutatás készült, amelyekben a szervezetek maguk mondták el, hogy mit kellene tudni róluk, a kutatók pedig rendszerint ezen adatok aggregálásával vázoltak egy összképet. Ebben az elemzésben nem a szervezeteket kérdezzük meg, hanem azt nézzük meg, hogy néz ki ez a szervezeti szféra egy egyházi folyóirat diskurzusában. A református egyház szervezeteit vizsgáljuk az Üzenet folyóiratban megjelent szövegek alapján, szemantikus tartalomelemzést használva. Az eredményt úgy értelmezzük, mint az erdélyi egyházkerület hivatalos diskurzusát a területén működő református szervezeti szféráról.


Kutatásunk témája az erdélyi református egyház civil társadalomban betöltött szerepe, az egyházi sajtóban fellelhető önreprezentációja alapján. A kérdés jelentőségét az adja, hogy az egyház az erdélyi magyar kisebbségi lét lényeges területein tevénykedik, illetve az elmúlt évek tendenciái, az egyház intézményeinek változásai azt mutatják, hogy e közösségszervezésben, szociális kérdések felvállalásában, oktatásban, vagy az ifjúság felkarolásában betöltött szerepei erősödnek.

Elemzésünkben tartalomelemzést, ezen belül pedig szemantikus hálózat- és diskurzuselemzést alkalmaztunk, az Üzenet, református folyóirat két évfolyamában megjelenő, civil szervezetekről szóló cikkeit elemezve. Tartalomelemzésünk célja a szervezetekről írt szövegek értelmezése volt, de nem csak önmagukban, hanem egymással való kapcsolódásaikban is. A tartalomelemzés révén képet kapunk arról, hogy a református egyházi sajtónak milyen a saját, református civil szférájáról alkotott reprezentációja. Ugyanakkor, mivel a beszámolókat általában a szervezetekhez közeli szerzők írják, az itt vázolt kép önreprezentációként is értelmezhető, annak feltárásaként, hogy az egyházi civil szféra milyennek képzeli el magát, hogyan mutatkozik meg e folyóiratban.

A szemantikus hálózatok elemzése során a tartalmakban levő kulcsszavak kapcsolatát, azok erősségét, hálón belüli elhelyezkedését, a központi témákat, valamint az egyes hálózati csoportok, klaszterek közötti kapcsolatot biztosító kulcsszavakat mutattuk ki. Elemzésünkben a havonta kétszer  megjelenő Üzenet  2016-2017-es lapszámainak 71 olyan cikkét elemeztünk, amelyekben megjelenik valamilyen civil szervezet neve. Típusukat tekintve ezek főként hírek, események, beszámolók és riportok voltak. Az egyes cikkekhez kulcsszavakat rendeltünk, egyrészt olyanokat, amelyek a szöveg mondanivalóját jezik, másrészt azokat a személyneveket, amelyek az események, szervezetek szempontjából fontos szerepet töltöttek be a cikk tárgyát képező eseményen, harmadrészt pedig az elemzett cikkekben fellelhető további szervezetek nevét is kulcsszavakként kezeltük. Annak segítségével pedig, hogy az egyes kulcsszavak milyen gyakran jelennek meg más cikkekben is, az elemzési eljárásunk a cikkek közötti kapcsolatokat is feltárta. Az eljárás eredményeként egy olyan kapcsolathálóhoz jutottunk, amelyen belül beazonosíthatók e  kulcsszavak csoportosulásai. Az alábbi ábrán, amely ezt a hálót jeleníti meg, jól beazonosíthatók a különböző klaszterekbe sűrűsödő kulcsfogalmak. A betűméret nagysága azt jelzi, hogy az adott kulcsfogalom hány kapcsolattal rendelkezik, azaz minél nagyobb betűmérettel jelenik meg az ábrán, annál több cikkben fordul elő.


A kulcssszavak hálózata a fokszám központisági mutatója alapján
Az ábra letölthető nagyobb méretben IDE KATTINTVA 


Mint látható, legtöbb kapcsolattal aDiakóniai Keresztény Alapítvány (DKA) rendelkezik, összesen 36-al, utána az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) következik 24 kapcsolattal, majd az adomány kulcsszó 20 kapcsolattal. Ezeket egy svájci alapítvány, a HEKS-EPER követi 19 kapcsolattal, valamint szintén 19-el a diakónia kulcsszó. Legkevesebb, azaz egy-egy kapcsolódási ponttal a következő toposzok rendelkeznek: Bethlen Gábor Alap, Bod Péter Diakóniai Központ, Borsos Melinda, Dés, konferencia, lelkipásztorok, Lukács Olga és rádió.

A szövegben megjelenő tartalmak modularitási mutatói segítségével  a kulcsszavak hálózata klaszterekre, csoportokra bontható, amelyek külön-külön elemezhetők.[i] Ennek alapján az erdélyi református egyházkerület diskurzusában az egyházhoz kapcsolódó civil tevékenységek  hét klaszterbe csoportosulnak, amelyek közül négy nagyobb kiterjedtségű, három kisebb.


Klaszterek a modularitás mutatója alapján
Az ábra IDE KATTINTVA letölthető nagyobb méretben

Az eljárással következő klaszerek különülnek el:

Támogatói tevékenységek klasztere – lila, a kulcsszavak 21.6 százaléka
Szociális tevékenységek – zöld, 19.2%
Találkozók, képzések – kék, 16.8%
Ifjúsági tevékenységek – narancssárga, 16%
Társadalmi problémák – barna, 13.6%
Alternatív egyházi tevékenységek – rózsaszín, 7.2%
Családi tevékenységek – tűrkíz, 5.6%


A fentebb megjelent táblázatban a modularitás mutatója alapján kialakult csoportokat és a hozzájuk tartozó kulcsszavakat különítettük el. Hét csoport, klaszter alakult ki, amelyek mentén különböző diskurzusok figyelhetőek meg. A következőkben ezeket vesszük gorcsó alá és értelmezzük azt, hogyan jelennek meg ezek a toposzok az általunk vizsgált tartalmakban.

Támogatói tevékenységek

Az e csoportba tartozó toposzok között kiemelkedő helyen vannak az adomány és a támogatás kulcsszavak, az előbbi 20, míg a második 13 fokszámmal. A további toposzok ezek köré csoportosulnak leginkább. Az ide kapcsolódó tartalmakban az adományosztás, vagy támogatás két irányba történik. Egyrészt az egyház, egyházi szervezetek támogatnak bizonyos ügyeket. Ezek általában közvetlen módon érintik az egyházi tevékenységeket, közvetlen kapcsolatban vannak az egyházi intézményekkel, személyekkel. Ezek a támogatások leginkább szociális jellegűek, ahogy azt a kulcsszavak között megjelenik palliáció, rákos gyerekek vagy a gyógykezelés is jelzi. A következő idézetek jól szemléltetik az adományozás kvázi szociális jellegét:

„Az Égjen a láng fesztivál fővédnöke a Erdélyi Református Egyházkerület, főszervezője pedig Sütő Alpár volt. A rendezvény évek óta támogatja a rákos beteg gyerekeket segítő Hope Egyesületet, amelynek idén 2587 lejt gyűjtöttek.” (Üzenet 2016/5)

„Adományokat gyűjtöttek, azzal a céllal, hogy segíthessenek a kalotaszegi gyülekezeteken, a bajba jutottakon, és fejlesszék a lelkészek és presbiterek, gondnokok közötti viszonyt.” (Üzenet 2016/10)

A támogatói, adománygyűjtő- és osztó tevékenységekhez olyan szervezetek kapcsolódnak, mint Bethlen Gábor Alap, Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma, vagy például a FessNeki Alapítvány, ami nem egyházi háttérrel rendelkező szervezet, viszont képzést és műalkotásokat ajánlott fel egyházi intézmények megsegítése érdekében.

A másik terület, a szociális mellett, amelyhez szorosan kapcsolódnak a támogatói tevékenységek, az a felújítások, restaurálások. Ezek főként egyházi épületeket érintenek, egyházi kollégiumokat, imatermeket, és hasonló jellegű építményeket, tereket.

Érdekes módon e csoportban főként női nevek jelennek meg, mint Lukács Olga, a Református Teológia Fakultás dékánja, Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerületi Nőszövetség elnöknője, valamint Molnár Irma, a zsoboki Bethesda Gyermekotthon ügyvezetője és alapítója.

A klasztert alkotó kulcsszavak: Bethlen Gábor Alap, Borsos Melinda, Lukács Olga, adomány, támogatás, képzés, zsoboki Bethesda Gyermekotthon, csapat, Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma, Sütő Alpár, Béthel Alapítvány, felújítás, Magyarország kormánya, restaurálás, Bogártelke, EREK – Missziói-Diakóniai Ügyosztály, FessNeki Alapítvány, gyógykezelés, Hope Egyesület, Molnár Irma, művészet, Női Világimanap, palliáció, perselypénz, rákos gyerekek, Studium Alapítvány, Timóteus Vezetőképzés

Szociális tevékenységek

A második csoport a kulcsszavak 19,2 százalékát tartalmazza. Mint a névadásunk is jelzi, ezek a kulcsszavak erősen szociális jellegű kérdéseket taglalnak. A csoportban a legnagyobb fokszámmal a Diakóniai Keresztény Alapítvány rendelkezik, ahogyan az egész hálózatban is ennek a toposznak van a legnagyobb fokszáma, azaz összesen 36 kapcsolattal rendelkezik, ezt 19-el a HEKS-EPER Alapítvány követi, majd 8 kapcsolattal az Ausztriai Diakónia. Ez a három alapítvány szervesen összekapcsolódik egymással, hiszen az utóbbi kettő a DKA (Diakóniai Keresztény Alapítvány) legfőbb partnerei és támogatói közé tartozik. Ebből is látható, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület egyik legfontosabb szervezeteként pozicionálja a DKA-t, amely sokrétű tevékenységi kört fed le, valamint számos alkalmazottal rendelkezik. Fő támogatója és partnere a svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete (HEKS-EPER), amely számos helyen meg is jelenik az elemzett szövegkorpuszban.

Ugyanakkor a szociális jellegű tevékenységek meghatározásához és értelmezéséhez szervesen hozzátartozik a szeretetszolgálat, segítségnyújtás, illetve a misszió kulcsszavak, amelyek egy jelentősen egyházi fogalomkört, szóhasználatot járnak körül. Az alábbi idézet is jól szemlélteti ezt:

„Minél több szükséget szenvedőhöz jut el az egyház, annál inkább látszik meg majd rajtunk az, hogy Isten szolgálatában álló keresztyének vagyunk. Ez pedig nem más, mint a missziónak a lehetősége – fogalmazott a püspök, aki a prédikációt követően azért imádkozott, hogy ne csak ravatalozókat és diakóniai munkapontokat kelljen építenünk, hanem óvodákat és iskolákat is.” (Üzenet 2016/16)

A szociális tevékenységekhez szervesen hozzátartoznak a gyermekotthon, hátrányos helyzetű, idősgondozás kifejezések is. Ahogyan a fenti idézetből is kiderül az Üzenetben megjelent tartalmak alapján az egyházkerület nagy figyelmet szentel a gyerekekkel és az idősekkel kapcsolatos szociális problémák, kérdések megoldásának.

Kulcsszavak: Dézs, Diakóniai Keresztény Alapítvány, HEKS-EPER Alapítvány, pályázat, szeretetszolgálat, Ausztriai Diakónia, akadálymentesítés, álláshirdetés, Árva Bethlen Kata Alapítvány, bonyhai kastélynapok, Csemete Óvoda, fiókszervezet, hátrányos helyzetű, hospice, idősgondozás, Jó Testvér Gondozóotthon, Mamácska Otthon, misszió, paralimpia, pedagógus, Sárosi Artúr, segítségnyújtás, székelyudvarhelyi Caritas, szociális gyermekotthon.


Találkozók, képzések

Ez a klaszter a kulcsszavak 16,8 százalékát tartalmazza, legfontosabb toposzai pedig a találkozó, ifjúság és a HISZ, azaz a Hivatásmegörző Szolgálat. Ide tartoznak ugyanakkor a hagyományőrzés, környezettudatosság, mobbing, pletyka kifejezések is. Ez utóbbi egy neves konferencia és a hozzákapcsolódó tartalmak alapján jelenik meg a 2016/2017-es Üzenet szövegeiben. Ide tartozik a Fiatalságért Alapítvány és a 2016-ban felavatott marosvásárhelyi Gecse Dániel Szakkollégium is. Ezek mellett az egyházi, vallásos jellegű tevékenységeik mellett fontos oktatási tevékenységet is végeznek, például az utóbbi orvostanhallgatók lakhatását és érdekképviseletét biztosítja Marosvásárhelyen.

A találkozók, képzések célcsoportjaként általában az egyházi vezető személyek jelennek meg (lelkészek, ifjúsági vezetők, nőszövetségi vezetői tagok), viszont megjelennek a szövegekben olyan képzések, találkozók is, amelyek széles körű közönség számára voltak nyitottak.

„A Brassói Ref. Egyházmegye Nőszövetsége szervezésében szeptember 24-én Erzsébetvároson rendezték meg a Dél-Erdélyi Régiós Nőszövetségi Találkozót, ahová mintegy 201 képviselő gyűlt össze.” (Üzenet 2016/20)

A találkozók és képzések szempontjából fontos szerepet tölt be az elemzett tartalmakban az egyházkerületi nőszövetség tevékenysége. A hírek, események rovatban nagyon sokszor megjelennek, találkozók, továbbképzések vagy szociális jellegű tevékenységek kapcsán.

Kulcsszavak: Bod Péter Diakóniai Központ, lelkipásztorok, találkozó, ifjúság, HISZ (Hivatásmegörző Szolgálat), Református Nőszövetség, Gecse Dániel Szakkollégium, Ellis Potter, Fiatalságért Alapítvány, hagyományőrzés, jubileum, kenyérosztás, környezettudatosság, Marosvécs, Média a Családért Alapítvány, MIFIKE, mobbing, pletyka, szolgálat, újságírók, verseny.


Ifjúsági tevékenységek

E klaszterben a három legnagyobb fokszámmal rendelkező kulcsfogalom az Erdélyi IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület), az Agnus Média Alapítvány és a YMCA, amelynek az IKE gyakorlatilag az Erdélyi leányszervezete. Az Erdélyi IKE a tartalmi hálóban a második legnagyobb fokszámmal rendelkező toposz.

„ Az Égjen a láng! zenefesztivállal Marosvásárhelyen nyitotta meg az Erdélyi Református Egyházkerület a reformáció jubileumi emlékévét, a záró ünnepségre pedig a tervek szerint Kolozsváron kerül sor ugyancsak egy ifjúsági rendezvény keretében. A két esemény között az erdélyi IKE számos programot szervez...” (Üzenet 2017/5).

Az elemzett szövegekben fontos szerepet töltenek be más kapcsolódó szervezetek és események is, mint az évente, az Erdélyi IKE által megszervezett Égjen a Láng, vagy a Várom az Urat zenefesztivál, vagy az ifjúsági tevékenységi körrel is rendelkező Diaszpóra Alapítvány, vagy a Illyefalvi KIDA (Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Központ).

Ugyanakkor személynevek is megjelennek a toposzokban, mint Tussay Szilárd vagy Bartos Károly neve, az előbbi az Erdélyi IKE ügyvezetője, a második pedig lelkipásztor és az Erdélyi IKE elnöke minőségében szerepel az Üzenet tartalmaiban.

Főként a 2016-os év végétől, illetve a 2017-es év kezdetétől megjelennek a Refo500, azaz a Reformáció 500. Emlékévével kapcsolatos események, tervek is.

Kulcsszavak: rádió, Erdélyi IKE, Agnus Média Alapítvány, Égjen a Láng, Bartos Károly, YMCA, Tussay Szilárd, bibliaismereti vetélkedő, Diaszpóra Alapítvány, évforduló, Fidelitas Református Egyetemi Kollégium, KIDA, magyarországi Zsinati Ifjúsági Iroda, Pataki Boróka, Refo500, Szontagh Szabolcs, tervek, ünnep, Várom az Urat Zenefesztivál, zenefesztivál


Társadalmi problémák

Az ötödik, Társadalmi problémák-nak elnevezezett klaszter olyan toposzokat jelenít meg, amelyek szorosan kapcsolódnak a helyi kérdésekhez, problémákhoz. A csoport legnagyobb fokszámmal (19) rendelkező kulcsszava a diakónia, ezt követi az idősek, majd a gyermekek toposzok. Viszont megjelenik a Mikó-ügy, a támogatásmegvonás, és a román állam is, mint kulcsfogalmak. Ez utóbbi negatív kapcsolódásként jelenik meg a Mikó-ügy és a diakóniai intézetek támogatásmegvonása kontextusában. A közéleti kérdésekben az elemzett tartalmak ezekben vállalnak erőteljesebben álláspontot. Ugyanakkor ebben a csoportban Visky S. Béla, egyetemi professzor, és Csiha Nagy Emese, volt diakóniai vezető, nevei jelennek meg, a diakóniával, megemlékezéssel, és a lelkésztalálkozóval kapcsolatosan.

Kulcsszavak: Csiha Nagy Emese, diakónia, Dióház, elnök, emlékezés, fiatal családok, fogyatékkal élők, gyermekek, gyülekezet, idősek, lelkésztalálkozó, magányosak, Mikó-ügy, restitúciós bizottság, román állam, támogatásmegvonás, Visky S.Béla


Alternatív egyházi tevékenységek

A hatodik csoportba legnagyobb fokszámú kulcsszava az Ikafalva, a többi kulcsszó pedig szervesen kötődik hozzá. Legfőképpen azért mert, ahogyan a szövegekből is kiderül, az Ikafalvi egyházközség számos alternatív tevékenységnek ad otthont, környékbeli civil szervezetek, civil személyiségek bevonásával, ugyanakkor az EMI táborban is jelen vannak a Keskeny Út Sátor programmal. Az alternatív elnevezéssel azt akartuk jelezni, hogy e klaszterben találunk a megszokott egyházi tevékenységektől leginkább eltérő toposzokra utaló kulcsszavakat (környezetvédelem, politikai kötödés). 

Kulcsszavak: Csillagösvény Egyesület, Erdélyi Magyar Ifjak, Ikafalva, Irisz Ház, Keskeny Út sátor, rendhagyó istentisztelet, Sepsiszentgyörgy, teaest, Zöld Nap Egyesület
 

Családi tevékenységek

Végül a hetedik csoportba olyan toposzok kapcsolódnak, amelyek a családhoz, családi tevékenységekhez köthetőek leginkább. Megjelenik a Bonus Pastor Alapítvány, a családterápia, valamint a CSAKIS: Családos Keresztény Fesztivál is.

Kulcsszavak: Bonus Pastor Alapítvány, CSAKIS: Családos Keresztény Fesztivál, család, családterápia, Kézdivásárhely, konferencia, Szegedi László


Összegezve elmondható, hogy az erdélyi református egyházkerület diskurzusában a református civil szféra két centrum, a Diakóniai Keresztény Alapítvány, illetve az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület köré szerveződik, a tevékenységeket illetően pedig az adomány és a diakónia kulcsszavak köré. Továbbá az egyházi diskurzusban négy fő tematikus mező azonosítható be, a támogatói, szociális, találkozók és képzések valamint az ifjúsági tevékenységek. Ezek mellett a diskurzusban beazonosítható három további, kisebb jelentőség terület is,  egy társadalmi problémákkal, egy családi tevékenységekkel, valamint az egyházi jellegű tevékenységektől leginkább elütő, „nonkonformista” terület, amelyet alternatív-nak neveztünk el.

Az egyháznak és a hozzá kapcsolódó szervezeteknek a szekularizált, polarizált társadalom egyes részterületei szempontjából fontos szerepe van. Az egyházi szervezetek főként szociális és karitatív jellegű tevékenységeket végeznek, viszont erőteljesen jelen van az oktatás, ifjúság témakörét taglaló kérdések is. A jelen tartalomelemzés és kutatás leíró jelleggel próbálta ezeket bemutatni, viszont az egyházi civil szervezetek szélesebbkörű átláthatósága, illetve más tartalmakban való megjelenésükkel történő összehasonlítása végett a kutatás továbbgondolást igényel. További, nem egyházi jellegű tartalmak elemzésével, interjúkkal és esettanulmányokkal lehet bővíteni. Viszont összességében hozzájárul ahhoz, hogy egy általános képet adjon az egyházi tartalmakban megjelenő civil tevékenységekhez köthető toposzokról és azok kapcsolódásairól.


Irodalomjegyzék


PÉTER LÁSZLÓ 2014. Football and Social Process. Issues and Problems in Soccer Discourses. Jyväskylä: University of Jyväskylä

POPPING, ROEL 2000. Computer-assisted Text Analysis. London: SAGE.




[i] A modularitás a hálózatok vagy grafikonok szerkezetének egyik mérőszáma. Egy adott mezőn belül a hálózat modulokra, klaszterekre való felosztásának erejét méri. A nagy modularitású hálózatoknak sűrű kapcsolatuk van egyes modulokon belüli csomópontok között, viszont a különböző modulok közötti csomópontok között a kapcsolat gyenge. (NEWMAN 2006) Esetünkben a szövegmezőn belül a tartalmak modularitás értéke 0,681.

2018. április 1., vasárnap

"Éreztették azt veled, hogy románul beszélj, még hogyha kettőtökre is tartozott a téma." Nyelvhasználati szokások a munkahelyen

Gábor Emőke Blanka

A nyelvhasználatunkra hatással van az, hogy milyen környezetben, kivel és milyen témáról beszélünk. Másként fogalmazva, nyelvhasználati szokásaink nem csupán a nyelvismereti kompetenciánktól függnek, hanem ennél sokkal összetettebb folyamatról van szó. A továbbiakban azt elemezzük, hogy az egyének a munkahelyükön milyen társadalmi és morális normák, egyéni döntések, szervezeti kultúra, szabályzat mentén váltanak nyelvi kódot.


2018. március 13., kedd

Temető egy ház mögött

A nagymamám majdnem ugyan akkor született, mint Paula. Lehetett volna hasonló életük. Élhetett volna Paula is 92 éves koráig, tarthatta volna a dédunokáját a kezében. De Paula-t 14 évesen lelőtték. Persze rengeteg oka lehet annak, hogy valaki nem éri meg az öregkort. De Paula esetében ez az ok annyi volt, hogy...

Valamikor 5-8 osztályos koromban az osztályfőnökünk elvitt minket Nagyszalontán belül kirándulni. Azt mondta a zsidó temetőt fogja megmutatni. Kisétáltunk egészen a város szélére a Sarkad (Magyarország) felé vezető útra. Úgy emlékszem egyikünk sem tudta, hova is megyünk pontosan, sosem jártunk ott előtte, nem is került a zsidó temető szóba addig. Majd a legutolsó háznál megálltunk. Egyszerű ház, kerítéssel, rozoga tetővel, a falakról foszladozó festékkel. Értetlenkedve tömörültünk össze az apró udvaron. Egyikünk sem így képzelte egy temető bejáratát.

2018. március 2., péntek

Újpogány mozgalmak és nemzeti radikalizmus, emberi jogok és az iszlám, lelkésznők az egyházakban – fókuszban a vallás a 8. Szociológus Napokon

„Intézményesülni látszik egy, az akadémiai tudományosságtól függetlenül szerveződő mozgalom, amely alternatív módon tekint a magyarság múltjára, történelmének egyes szegmenseire, újraértelmezi legfontosabb történelmi szereplőinek tetteit, mítoszait, hagyományait és a legjelentősebb nemzeti szimbólumok jelentéstartalmát. A populáris kultúrában mindeközben széles körben elterjedt legendák keringenek többek között a pilisi szívcsakráról, a nyirkai jóslatról vagy épp rovásírásos helységnévtáblák árasztják el a településeket. A helyzetet bonyolítva a jelenséghalmaz vallási vetülettel is rendelkezik: egyesületekkel, táltosokkal, gyógyítókkal, szakrális terekkel, -rituálékkal és szimbólumokkal, eredetmítoszokkal. A zűrzavar a külső szemlélők fejében csak fokozódik, amikor egy-egy ilyen rítuson a sámándobok mellett kettőskereszt, a szent korona másolata, netán Babba Mária ábrázolás tűnik fel. Sokakban felmerül a kérdés, vajon mi ez a jelenség? Világszerte tapasztalható trendek hazai lecsapódása, vagy a magyar történelem sorsfordulóiban gyökerező identitásrekonstrukciós stratégia? A kortárs neonacionalizmus egy összetett irányzata vagy sokkal inkább vallási megújulási mozgalom?”  

Milyen viszonyban van az iszlám, mint komplex vallási, kulturális és gondolati rendszer, társadalomszervező erő és koherens világmagyarázat az emberi jogokkal? Mik azok a szempontok, amelyek alapján elemezni lehet a kettő viszonyát. Ellentétben állnak-e az emberi jogok, amelyek modern politikai és társadalmi koncepciók egy, a 7. században kialakult vallással, amely maga is létrehozza tanítását az emberről és az ember jogairól? Hogyan lehet a vallás és az emberi jogok kapcsolatáról beszélni a 21. száadban? Milyen emberi jogi problmák merülnek fel egy olyan társadalomban, amelyben az iszlám a domináns vallás, és az emberi jogok helyzetés mennyire befolyásolja a vallás? Milyen viszonyban van a hivatalos vallás a laicizmussal a muszlim többségű társadalmakban? Az előadás érinteni fogja azokat a problémákat, ahogy nyilvános terekben ‘az iszlámról’ beszélünk, azt, hogy az iszlám szent szövege, a Korán és más elfogadott szövegei hogyan beszélnek az emberről, mint egyénról, a társadalomról, a nőkről, a vallásszabadságról, a hatalom elleni lázadás lehetőségéről és az iszlám jog alapjáról, a sarí’áról.

“A lelkészi szolgálat folyamatosan változik az egyházi hagyományok, helyi adottságok vagy éppen a korszellem hatására. Nem csoda, hogyha változatosak az egyéni attitűdök is. Mégis a református egyházban végzett szerteágazó munka az intézményes elkötelezettség és a hivatástudat jegyében történik. A lelkésznők gyülekezeti fogadtatása, a kifejtett munka függvényében alakul. A lelkészfeleségek munkája gyakran láthatatlan, hiszen közösségi integrációjuk egyé formálja őket az egyháztagokkal. Jól érzékelhető szereptávolítással találkozhatunk ott, ahol a helyi elvárásokat elutasítva határozzák meg önazonosságukat. A vallási vagy közösségi előítéletek folyamatosan enyhülnek, visszaigazolva a kifejtett munka pozitív hatását.“

Szilárdi Réka az újpogány vallások kutatója, a témában 2017-ben önálló kötete jelent meg (Az újpogány vallási diskurzus narratív mintázatai. MVT - L’Harmattan), emellett több további könyv társszerzője illetve társszerkesztője (Istenek ébredése, 2007, Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság interdiszciplináris elemzése, 2014).

Gyöngyösi Csilla eredetileg protestáns teológiát végzett, majd az ELTE Keleti nyelvek és kultúrák – Arab szakirányát, illetve az ELTE Vallástudományi mesterképzésének Vallástörténet és iszlám specializációját. Az utóbbi években az iszlámról, vallási és politikai iszlám különbségéről számos előadást tartott.

Máté István gyakorló református lelkész és antropológus, a BBTE Néprajztudományi Doktori Iskolájának hallgatója, aki a református lelkészek karrier- és életstratégiáit kutatja.

Az előadások a 8. Szociológus Napok keretében hangzanak el, március 8.án, az alábbi program szerint:
15.30 - Máté István (doktori hallgatók más előadásai mellett)
16.00 – Szilárdi Réka
17.00 – Gyöngyösi Csilla


A 8. Szociológus Napok teljes programja itt érhető el:

2017. október 24., kedd

Őszi kalotaszegi kirándulás - Alszeg


Október 29-én, vasárnap, tanszéki kirándulást szervezünk Kalotaszegre. A vonatozással egybekötött
gyalogtúrán négy alszegi falut látogatunk meg, Zsobokot, Farnast, Kispetrit és Sztánát, de nem hagyjuk ki az almási várat és Kós Károly Varjúvárát sem. Mindez összesen egy körülbelül 10-12 km-es gyaloglást jelent.

Zsobokig a 7.40-kor induló személyvonattal utazunk (a jegyet a Jebuc hc állomásig kell venni), visszafele pedig 17.22-kor indulunk a Sztánai megállóból. A 

A gyalog megtett út változatos terepen fog haladni, az aszfalttól tól az árkon-bokron át vezető mezei (kisebb szakaszon erdei) utakig - az öltözéket ehhez kell hozzáválogatni, na meg egy esetleges őszi szemerkélő esőhöz. Élelmet mindenki magának visz, belátása szerint.

Találkozunk a kolozsvári vonatállomáson, ahova ajánlott a vonat indulása előtt legalább 15 percel korábban odaárni. Barátokat, hozzátartozókat is lehet hívni.


Zsobok és az alszegi táj



2017. július 8., szombat

Az iskola diákszemmel. A Venczel József esszéverseny kiértékelése.


Az iskolai hierarchiák legnagyobb befolyásolója a családi háttér, a kinézet és az év (…). Ha ez a három passzol az életedben, biztos te leszel az a szereplő, akit mindenki irigyel, egy tipikus amerikai „High School” filmben.


Az erdélyi magyar közoktatás színvonala, esélyteremtő, vagy inkább: esélykorlátozó jellege évek óta a figyelem középpontjában áll a közbeszédben: foglalkoztatja nem csak a szakértőket (oktatókat, kutatókat, szakpolitikusokat), hanem a tágabb közvéleményt is. Az oktatással foglalkozó kutatók körében konszenzus van arra vonatkozóan, hogy az országos vizsgákon, felmérőkön szerzett jegyek jó, de nem kizárólagos indikátorai a rendszer vagy éppen a diákok teljesítményének. Vannak az oktatási rendszer „színvonalának” olyan aspektusai is, amelyek sokkal nehezebben mérhetők, „puhák”, ahogyan a szociológiában hívjuk őket – például a rendszerben élők véleményei, tapasztalatai, vagyis egy szóval „a megélt iskola”. Ezekből derül ki, milyen iskolába járni, milyen iskolásnak, tanárnak vagy más dolgozónak lenni. Míg a számszerűsíthető adatok „felülről”, a vélemények és tapasztalatok alulról és egyben belülről is láttatják az iskolát. Utóbbiaknak - a tanulók között kialakuló kohézió és szolidaritás, a tanári támogatások rendszere, a személyközi kapcsolatok minősége, a bizalom, a konfliktuskezelési módszerek – legalább akkora a szerepük az iskola reputációjának alakításában, mint a 8-as fölötti jeggyel érettségizők arányának.

A BBTE Szociológia Intézete által meghirdetett Venczel József-verseny azt tűzte ki célul, hogy alulról és belülről, a diákok perspektívájából láttassa az erdélyi magyar iskolákat. Az esszéíró pályázat kulcsszavai a „bullying, erőszak, tobzódó divat, versengés, klikkek, hierarchiák” voltak, de tulajdonképpen szabad kezet adott a diákoknak abban, hogy saját iskolájukról kritikus látleletet állítsanak ki. A pályázók pedig nagyon jó érzékkel rámutattak arra, hogy miben állnak ezek a problémák, mi is ezeknek a genealógiája és hogyan járulhatnak ezek hozzá a diákélet alakításához. A beérkezett esszék leginkább az egyenlőtlenség, méltánytalanság és a közöny témáit járták körül. Az alábbiakban a legfontosabb problémákat soroljuk fel, majd méltatjuk a szövegek legfőbb erősségeit.
A pályázók feladata az volt, hogy az iskolai élet belső, alig látható, a kapcsolatok szövetében rejlő nehézségeit írják le. Amint azt mindegyik szerző jól felismerte, a tudásátadás mellett a serdülők életének fontos terepe: „a versengés, a divat, pont úgy, mint a barátok, a lenézés, a kicsúfolás és az első szerelemi csalódás, mind-mind az iskolához köthetők.” S bár nem képezte elsődleges tárgyát a dolgozatoknak, kevesen tudták teljesen figyelmen kívül hagyni az oktatás tartalmi hiányosságait: az irreleváns és túlzott mennyiségű tananyagot.

„Ül a diák, figyel, de nem köti le, maximum a régi csövekben átfolyó víz hangja, és a leghátsó padsorban ülő fiúk, akiket a tanárok nagyrészt a jövő hulladékainak tekintenek, akik valamilyen oknál fogva „de jól fognak keresni a semmit tevéssel is”.

Az esszék szerzői mind érzékenyen figyelik az iskolai társadalmat sokféle módon átszövő egyenlőtlenségeket: tanár és diák, maguk az oktatók, illetve a gyerekek közötti hierarchikus viszonyokat. A tanárok közötti versengés tétje tárgyaik fontosságának megerősítése és újradefiniálása, a diákok pedig egymás között a presztízsért, megbecsültségért rivalizálnak. Egyenlőtlen esélyekkel találják szembe magukat városi és vidékről ingázó gyerekek, elméleti és szakiskolába járók, a fiúk és a lányok, szegények és tehetősek. Éles szemmel veszi észre több szerző, hogy mennyivel többre van ehhez szükség puszta karizmánál: a származási háttérre, és az ebből fakadó magabiztosságra. Hajszálpontos szociológiai leírást kapunk a reputációért vívott harcot befolyásoló tényezőkről: „Az iskolai hierarchiák legnagyobb befolyásolója a családi háttér, a kinézet és az év (…). Ha ez a három passzol az életedben, biztos te leszel az a szereplő, akit mindenki irigyel, egy tipikus amerikai „High School” filmben”. A referencia, ugyanis, mint kiderül, az amerikai gimnáziumok világa sokak számára, csakhogy ezt az illúziót romániai (magyar) kontextusban kergetjük.

A diákok közötti rivalizálás, a gúnyolódások, a „bullying” gyakran vezet erőszakhoz, ami egyrészt sokak számára láthatatlan, másrészt viszont sok tanár, megfelelő eszközök és kompetenciák hiányában, nem is érdekelt ezek felszínre hozatalában: „De ugyan már miért ne üthetne meg akárki akárkit? A tanárokat nem érdekli, csak az, hogy a megrázó szünet után te fel legyél készülve testileg, lelkileg az ő órájára.” Egy nemrégiben publikált magyarországi kutatás világított rá arra, hogy a megkérdezett tanárok sem feladatuknak, sem kompetensnek nem érzik magukat a zaklatás jelenségével szemben. Ez vezethet oda, hogy a diákok egy része „inkább túléli, mint megéli az iskolai éveket”. Mi több, „sajnos, sokak iskolai évei [nem] csodálatosak: a félelem, szorongás és erőszak az egyetlen tanára rengeteg diáknak.”

Egy szóval, az iskolai társadalom pontos leképeződése az „odakint” kialakult igazságtalanságoknak és egyenlőtlenségeknek, úgy, hogy közben az esszéírásra vállalkozott diákok a tanárokban sem látják segítőiket vagy partnereiket a problémák feltárásában és megoldásában. Több dolgozatban is rámutatnak, a megfelelő képzettség és eszközök hiánya mellett ezért elsősorban a közöny a hibás, mind a diákok, mind pedig a tanárok részéről.

Mindezek ellenére a szövegek legnagyobb része képes a strukturális hatások feltárására, és nem süppednek bele az egyes szereplők individuális okolásába. Igazi alakuló szociológiai perspektíva ez, amelyet nem csak a megértésre törekvés, absztrakciós képesség, reflektáltság és problémaérzékenység jellemez, hanem empátia is, vagyis az a képesség, hogy a diákok a tanári perspektívát is érteni és láttatni tudják. Több szöveg szak- és szépirodalmi keretbe helyezi problémafelvetését, mások a jelenségek „sűrű leírásában”, illetve a kreatív látásmódban erősek. Mindez – a megfogalmazott problémák ellenére is – határozottan pozitív kicsengésűvé teszi az esszék elolvasását, hiszen kisejlik belőle az érintettek, az „alul levők” látásmódja és tenni akarása. Már csak a strukturális lehetőségek szükségesek a problémák megoldásához.

Geambasu Réka


Az esszéverseny második fordulójába hat versenyző jutott tovább:

Büte Brigitta – George Emil Plade Élelmiszeripari Líceum, Szatmárnémeti
Derzsi Nóra – Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely
Markó Balázs – Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Petru Barbara – Mihai Eminescu Főgimnázium, Nagyvárad
Prezsmer Bernadett – Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy
Tóth Emese – Máron Áron Főgimnázium, Csíkszereda

A verseny első díját, megosztva, Derzsi Nóra és Markó Balázs nyerte el.

Az alábbiakban az esszéverseny második fordulójába jutott hat esszé olvasható, a szerzők biztonsága érdekében névtelenül. Ugyanezen megfontolásból az esszék sorrendje nem egyezik meg a szerzők fenti sorrendjével sem.


… ha nem lenne az iskola a társadalom elesne és buta emberek maradnánk. A diákokban mégis ott motoszkál az az érzés, hogy ez az egész felesleges, mert az iskola miatt már megint nem lesz idő semmire. Hogy mire gondolok? Arra, hogy iskolaidőben az órákra való minimális felkészülés mellett sem lehet annyit olvasni, amennyit szeretnénk, nincs elég idő naplóírásra és ráérős baráti, családi beszélgetésekre, lopni kell az időt színházra, mozira, színjátszó körre, kirándulásra, de még az alvásra is. Vagyis az iskola mindent elvesz tőlünk, amit igazán szeretünk, mindezek mellett ott vannak a vizsgák az eredmények, a szidalmazások és a megfelelni vágyás.


...a diákok többségét nem a tanulási, a szellemi fejlődés vágya hajtja, hanem „legyünk már túl rajta, mert kötelező” felfogás, ebből adódik a következő gond. Mivel a diákok nem tanulni járnak az iskolába, hanem a közösség szelleme miatt, ezért megpróbál mindenki kitűnni és ezt sokan olyan módon teszik, hogy másokat megbántanak, megaláznak. 


Az iskolai ballagásokon és évzáró ünnepségeken közhelyes, mégis sokszor említett gondolat, hogy az iskolai élményeink lesznek a legkedvesebb emlékeink a jövőben. De sajnos nem a fiatalság üdesége és szépsége teszi olyan fontossá ezt a kort: tulajdonképpen kemény tanulságokkal és sokoldalú tapasztalatokkal kellene hogy felkészítsen a gyermekkor és serdülőkor a társadalom és a világ próbatételeire. Persze, ez a folyamat lehet izgalmas, időnként lehet kellemes, és közben boldoggá is tehet. Sajnos, sokak iskolai évei mégsem ilyen csodálatosak: a félelem, szorongás és erőszak az egyetlen tanára rengeteg diáknak. 



A jelenlegi létszituációban a tanulóknak olyasvalakire van szükségük, aki nem irányít, csak irányt mutat és motivál. Ugyanakkor az adott tanár oktatási módszere is merőben befolyásolja a diákok tanórán történő tevékenységét. A klasszikus frontális eljárás passzivitást eredményez, hiszen az Y és Z generációnak „alapszükséglete” saját véleményének kifejtése, azaz a kooperatív, participatív, aktivizáló oktatási módszerek alkalmazását igényeljük.



Az osztályközösségekben kialakult klikkek, valamint a hierarchia okai számosak lehetnek. Mindig lesznek olyan diákok, akik a perifériára szorulnak, olyan kisebb csoportok, akik kevésbé kapnak lehetőséget az érvényesülésre, hiszen egyetlen közösség sem alkot homogén egészet. Figyelnünk kell arra, hogy a közösségekben kialakult hierarchiák fő célja ne egymás elnyomása, kiszorítása legyen, hanem egy útmutatás, ösztönzés a végcél felé.


Gondolkozás nélkül minden reggel elmegyünk iskolába anélkül, hogy észrevennénk, vagy megkérdeznénk miért, csak azt tudjuk, hogy nem akarjuk és kész. Megtesszük ugyanazt az utat, végigüljük ugyanazokat az órákat, ugyanazon a helyen, ugyanazokkal az emberekkel, nap mint nap. Mint valami robotok jóformán. És még az emberek csodálkoznak, hogy a diákok nem kreatívak. Undorral kelnek fel, tudják mi fog történni aznap, nincs ami motiválja őket.