Újra terepen – Falukutatótábor Aranyosszéken

Amikor már azt hittük, hogy a hátralévő egyetemi éveink alatt sosem látunk többet terepet, és már csak karosszék-szociológusok lehetünk, végre megkaptuk a lehetőséget: falukutatótáborban vehettünk rész, Mészkőn. A tábor július 7-13 között zajlott, ez idő alatt meglátogattuk az Aranyosszék-vidéki településeket, kutattuk a kulturális és gazdasági életüket, valamint a térség házasság-piacát.

A tábor első napja az ismerkedésről szólt, de nem csak egymással, hanem Mészkővel is. Megnéztük az unitárius templomot, ahol Balázs Ferenc unitárius lelkész különös életéről hallhattunk, majd meglátogattuk a sírját és azt a kilátót, ahonnan 90 éve még ő tekintett le Aranyosszékre, tele álmokkal és tervekkel.

„Innen a hegytetőről, a kicsi házból

Látom Aranyosszéket megnőve,

Megszépülve,

Kiépülve,

Minden jóval megáldva.

Álmok szalmája, de csépelem.” 

(A rög alatt, 249 old.)

Másnap neki is láttunk a térség felfedezésének. A célunk az volt, hogy megismerjük a felsőaranyosszéki falvakból álló kisrégió társadalmát (Kövend, Várfalva, Csegez, Kercsed, Bágyon, Aranyosrákos), ezt három téma mentén próbáltuk meg elérni. Az egyik ilyen téma a közösségi élet volt, hiszen a régió magyar lakosságának jövője nagymértékben függ attól, hogy a települések lakói képesek-e közösségként működni. A témán belül arra törekedtünk, hogy feltárjuk a közösségi mező szerkezetét és beazonosítsuk annak legfontosabb 

szereplőit úgy település, mint regionális szinten, valamint megismerjük a közösségi cselekvések megvalósításának nehézségeit. A második téma a térség gazdasági élete volt, ezen belül a helyi gazdasági élet fontos ágazatainak és szereplőinek feltárására törekedtünk, valamint az erőforrásokhoz való hozzáférés és gazdasági szereplők által alkalmazott HR stratégiák vizsgálatára. A harmadik téma esetében a házasságkötések térbeli hálózatát és az ismerkedési lehetőségeket kutattuk, hiszen az ismerkedés keretei folyamatosan változáson mennek át, például korábbi generációkhoz képest ma már teljesen más lehetőségei vannak, vagy épp nincsenek az aranyosszéki fiataloknak. Mindhárom kutatási téma esetében interjús kutatási módszert alkalmaztunk, azonban az utolsó témához szükségünk volt még arra, hogy az egyházi anyakönyvi kivonatokból adatbázist készítsünk, ami lehetővé teszi a házasságkötések térhálózatának ábrázolását.

Mindennap kilátogattunk egy-két aranyosszéki településre, ahol a helyi magyar közösség kulcsfontosságú szereplőivel beszélgethettünk, leginkább lelkészekkel, pedagógusokkal, polgármesterekkel és vállalkozókkal.  A találkozók mellett időt szántunk arra is, hogy végigjárjuk a falvakat, megfigyelve azok utcáit, jellegzetes épületeit, mindeközben beszélgetésekbe keveredve helyiekkel. Így történt az is, amikor Várfalán egyszer csak egy kissé omladozó, de nagyon bájos tájház udvarán találtuk magunkat, ahol egy idős bácsi mesélt az életéről, közben frissen lepottyant, éretlen almával kínálva bennünket. Csegezen a harangozóval beszélgettünk, aki megmutatta a már elhunyt szüleinek hálószobáját, amit azóta is ugyanolyan formában őriz. Ittunk a csegezi vízből is, ami a bácsi szerint mindig vissza csalogatja azokat, akik egyszer megkóstolják. Úgy néz ki van benne valami, hiszen mi is visszavágyunk… 

A tábort végső kiértékeléssel és kerekasztalbeszélgetéssel zártuk, ahol mindhárom csoport levonta következtetéseit a vizsgált témákról. Az eredmények feldolgozása ugyan még folyamatban van, de ezeket a következtetéseket megpróbáljuk most röviden bemutatni.

Közösségi élet és interetnikus viszonyok

A helyi értelmiségiek az interjúk során meglehetősen negatív képet festettek a falvak közösségi életéről, ám a beszélgetések elmélyedésével programok és események gazdag tára bontakozott ki. A vizsgált településeken egyaránt szerveznek eseményeket gyermekeknek és időseknek is, például táborokat, bálokat, emléknapokat, fesztiválokat, de van példa baba-mama klubra is. E kulturális jellegű programok mellett azonban a közösségi összefogásnak számos más esetével is találkoztunk, a mindennapi életben felmerülő pragmatikus problémák megoldási kísérleteivel – mint például vízhálózat kiépítése, vagy ipari park létesítése. Ez utóbbi közösségi összefogások rendszerint elkerülték az értelmiségiek figyelmét, – részben innen eredhet, hogy alábecsülték a közösségek életképességét. 

A kulturális és vallási jellegű események főszervezője döntő többségében az egyházak, azonban helyenként különböző civil szervezetek is szerveznek programokat. Ezek a civil szervezetek és felekezetek többnyire szorosan együttműködnek. A gyerekeket megcélzó programokban az iskolák, illetve a helyi pedagógusok is fontos szerepet játszanak, a gyakorlatias célú programokban viszont az önkormányzatok a főszereplők, amelyek támogatóként néha a vállalkozókat is bevonják.

A közösségi programok túlnyomó többsége lokális jellegű, sajátossága azonban a térségnek, hogy számos falvakon átívelő, sőt községhatárok fölött is átnyúló közösségi eseményre is sor kerül. Az egyik legnagyobb ilyen esemény a várfalvi községi napok, amelynek helyszínei megoszlanak a község falvai között, és a községen kívüli falvakat is sikerül bevonzania. Hasonlóan térségi szintű közösségi esemény az unitárius lelkészek által kezdeményezett “Együtt Isten völgyében” elnevezésű, népfőiskola-jellegű program, amelynek egyes eseményeire sorra a térség különböző falvaiban kerül sor. 

A falvak közötti ilyen szintű együttműködés viszonylag ritka Erdélyben, így visszatérő kérdésünk volt, hogy a falvak közötti erős versengés mellett minek köszönhető ez a kistérségi közösségi élet. E kérdésre egyelőre inkább csak feltételezéseink vannak, melyek egyike, hogy a szóban forgó falvak többsége nagyjából egyforma nagyságú és gazdasági erejű maradt. Sajátos okokból kifolyólag a községközpont nem emelkedett ki a beosztott falvak közül, sem a gazdasági, sem a közintézmények nem koncentrálódtak a községközpontba olyan mértékben, ahogy az általában történni szokott. Így a falvak egyenrangú szereplők tudtak maradni. A falvak – sőt községek – közötti együttműködést azonban minden bizonnyal az is erősíti, hogy a magyar többségű, de román tömbvidékek által körülvett falvakból álló aranyosszéki közösség etnikai fenyegetettség-érzésben él, amely motiválólag hat az együttműködésre. Végül az is fontos tényezőnek tűnt, hogy a helyi elitnek vannak olyan tagjai – főleg lelkészek –, akik a közösségszervezést hivatásuknak érzik. 

A térségi gazdasági élete

A helyi gazdaságot kutató csoportunk több nehézségbe is ütközött. Torda és Aranyosgyéres közelsége miatt, valamint egy, a község területén működő ipari parknak köszönhetően a vállalati szféra túl sokszereplős volt ahhoz, hogy az ott töltött pár nap alatt képet alkothassunk róla, így az a döntés született, hogy e kutatócsoport a helyi gazdaság egyetlen szektorára, a turizmusra koncentrál. A térség turisztikai tevékenységeiről érdekes kép rajzolódott ki, amelyben nagyon különböző szereplők vesznek részt. A leglátványosabb a Tordai-hasadék látogatására épülő tömegturizmus, melynek kiszolgálására számos helyi kisvállalkozás épül. A hasadékon naponta áthullámzó tömeg nagysága ellenére azonban ezen vállalkozások többsége nem lépi túl az útszéli butik szintjét – kürtőskalács árusok, lángossütők, szuvenírboltocskák alkotják. Működésük meglehetősen rendezetlennek, kaotikusnak tűnik, ami részben annak köszönhető, hogy a Hasadék bejáratát övező területek, melyen az árusok találhatók, a községen kívüli nagyvállalkozók tulajdonában vannak, akik fölött a helyi hatóság nem tud kontrollt gyakorolni, így az e területeken bérlőként áruló kisvállalkozások tevékenységét is nehéz szabályozni.

A helyi turizmusban a külső szereplők más módon is jelen vannak. Így több wellness-szolgáltatást nyújtó panziót is találtunk, ezek működésére gyakorlatilag rálátása sincs a helyi közösségeknek. Sokkal inkább a falvak életének részét képezi egy másik panzió-típus, amelynek fő tevékenysége az eseményszervezés. Olyan panziókról van itt szó, amelyek nem a szállóvendégekből tartják fenn magukat, hanem a különböző helyi eseményeknek való helyszínbiztosításából. A pár évtizede még a kultúrotthonokban megrendezett családi-rokoni ünnepi eseményekre (esküvők, keresztelők, mazsorátus-bulik) ma már szinte kizárólag ilyen panziókban kerül sor.

A helyi turizmus legfejletlenebb része, sajnálatos módon, a hagyományos értelemben vett faluturizmus volt. Ilyen panziókat is találtunk, ám a néhány ilyen típusú panzió egymással nem működött együtt, a térség turisztikai desztinációinak gazdagságát pedig erősen alulbecsülték. Ezen egyelőre az sem segít, hogy Várfalván néhány éve már egy turisztikai információs központ is működik.

Házasságpiac 

Az egyházi házassági anyakönyvek adatainak feldolgozását még alighogy elkezdtük, az azonban az eddigi elemzésből már kiderült, hogy az elmúlt 50 évben jelentősen kitolódott a házasságkötések átlagéletkora. Fokozatosan növekedett, az utóbbi 20 évben pedig hirtelen emelkedett. E változással egyidőben úgy tűnik, hogy a házasság-piac nem a térségből lépett ki, hanem egyenesen globalizálódott, Budapesttől Angliáig nyúlik a párválasztásokból felsejlő kapcsolatháló – ennek felvázolása azonban még hátra van. 

Az interjúkból azt a következtetést vontuk le, hogy a régió fiataljainak a kisfalvakon átívelő baráti társaságuk van. Az ismerkedésre különböző rendezvényeken nyílik lehetőségük, például bálokon, egyházi eseményeken, táborokban, városi iskolában, ami bevonzza a környék fiataljait, illetve a már meglévő barátok által is ismerkednek. Az internetet nem tartják elsőszámú ismerkedési térnek, leginkább a már meglévő kapcsolatok fenntartására használják. 

A helyi fiatalok, akikkel interjúkat készítettünk, a környéken képzelik el a jövőjüket, ha el is költöznek egy időre nagyvárosba, szeretnének egyszer visszajönni. Ez a helyzet abban speciális, hogy Kolozsvár közel van, így akár az ingázást is el tudják képzelni. 

A falukutatótábor nem csak szakmailag, de közösségileg is épített minket, mindezekért pedig külön köszönettel tartozunk Bálint Róbert unitárius lelkésznek és a mészkői unitárius egyházközségnek, hiszen a támogatásuk nélkül nem tudtuk volna ezt megvalósítani!

Szerző: Bocz Henrietta Nóra