2016. július 27., szerda

A középiskolások sajátos önszerveződési formája, a diáktanács

Dániel Botond

„A demokráciát nem elegendő eltűrni, mint a diktatúrát. A demokráciát működtetni kell” (Bihari Mihály). Ezt a gondolatot válaszotta Pál Tamás szociológus, diákjogi szakértő, mozgalmár 1992-ben megjelent, „Igazlátó Nap” című, korszakalkotó könyvének mottójául. Bihari Mihály jogász, politológus, a Magyar Alkotmánybíróság egykori elnöke, idézett gondolataival nem volt egyedül. A rendszerváltás környékén Magyarországon neves humán szakértők – politológusok, jogászok, pszichológusok, pedagógusok, szociológusok – fejtették ki azon álláspontukat, hogy a demokráciát tanulni kell, és a demokráciára való nevelést már az ifjúkorban, az iskolában el kell kezdeni. Úgy gondolták, hogy az iskola feladata kell legyen, hogy a fiatalokat véleményük megfogalmazására, helyes képviseletére, környezetük életében és döntéseiben való aktív részvételre neveljék. Pál Tamásnak közvetlenül a rendszerváltás után két kötete is megjelent, amelyek nagyban meghatározták a magyarországi és romániai diákmozgalmak kialakulását és fejlődését. A „Diákönkormányzatok” és az „Igazlátó Nap” című könyvekben[i] elveket fogalmaz meg az iskolai diákönkormányzatok szükségességéről, feladatáról és gyakorlati technikákat is bemutat a létrehozásuk módjával, működtetésének módszereivel kapcsolatosan.