2012. szeptember 28., péntek

"Mandrie si beton". Migráció és visszahatás

Kiss Dénes


A külföldi munkavállalással járó kettős életforma nehézségeiről, a külföldön szerzett pénz visszahatásáról az itthoni életkörülményekre, több elemzés is született az elmúlt húsz évben. Amit azonban e témában Petrut Calinescu és Ioana Hodoiu nemrég megvalósított, az nem csak a tartalma, hanem a formája miatt is figyelemre érdemes. A profi fényképész és az antropológus társulásának eredményét facebook-tanulmánynak nevezhetnénk, amelyet sok fotó, ezekhez társított szövegek (interjúrészletek és a szerzők magyarázatai), valamint a közönség nagy mennyiségű visszajelzése együtt alkot.

2012. szeptember 26., szerda

140 éves a kolozsvári magyar felsőoktatás

Hétfőtől kezdődően a Babes-Bolyai Tudományegyetem  ünnepélyes programsorozatot szervez, annak emlékére, hogy idén 140 éves a kolozsvári magyar felsőoktatás. A legünnepélyesebbnek ígérkező hétfői programon a rektor megnyítója mellett meghívott nagynevű egyetemek rektorai köszöntik a BBTE-t, Marton József tart egyetemtörténeti előadást, majd egy könyvbemutató után az egyetem történetével kapcsolatos kiállítást nyitnak meg a központi könyvtárban.

A hét további napjain különböző tudományterületek szerveztek programot, az előadások címei ITT nézhetők meg. A társadalomtudományok napja a péntek, amely a pedagógusok előadásaival kezdődik, majd 11-től három izgalmasabbnak ígérkező előadás következik:

Kilyén András: A testnevelés oktatásának kezdete a kolozsvári tudományegyetemen 

Pálffy Zoltán: A kolozsvári tudományegyetem diáksága a két világháború közötti korszakban 

Magyari Tivadar: Egyetemtörténeti korszakok 1990-től napjainkig 

Helyszín a központi épület díszterme.

Hogy a szombati sportprogramot hogy képzelték el a szervezők, nem egészen világos. Tekintsük ezt a meglepetés napjának :)

2012. szeptember 21., péntek

Diákmunka Amerikában - e-interjú Veress Saroltával



OviCafe

Sarolta, az idei vakációban a szociológus diákok közül valószínűleg te kerültél legtávolabb Erdélytől, és valószínűleg a leghosszabb időre is. Most már szép lassan három hónapja vagy Amerikában, ideje hogy mesélj valamit az élményeidről. Hol is vagy tulajdonképpen?

Először is köszönöm, hogy rám gondoltatok, jólesik a mindennapi kapcsolatokon kívüli emberekkel beszélgetni, főleg ha azokkal picit specifikusabban is meg lehet osztani az élményeket.
Két barátnőmmel és 17 romániai honfitárssal Catskills hegységben (ami valójában egy szép erdős dombság), New York államban, Sullivan megyében tartózkodunk, valójában messze minden városnak mondható környezettől.  Munkahelyünk különlegessége abban áll, hogy a hegyek mélyén, az erdők között egy üdülőközpontot hoztak létre, ami heti több ezer vendéget is elszállásolt a nyári időszak alatt. Tehát valójában egy szigeten lakozunk, melyet az erdőből kikerülve farmok vesznek körül, majd kisvárosok (melyek lakossága az otthoni falvakkal vetekszik), aztán autópálya, New York és az óceán.

2012. szeptember 14., péntek

Felekezeti adatok – népszámlálás 2011


Kiss Dénes

Napvilágot láttak a remélhetőleg végleges népszámlálási adatok a vallási hovatartozásra vonatkozóan. Az adatok községsoros bontásban a romániai népszámlálások honlapjáról tölthetők le, még községsoros bontásban is - utóbbiak egészen pontosan INNEN tölthetők le. És mivel ilyen részletességű adatokat nem szoktak ingyen nyilvánosságra hozni, érdemes letölteni, nehogy még eltűnjön.

2012. szeptember 5., szerda

A kulturális késés (cultural lag) és az oktatás az információs társadalomban

Horváth István

A kulturális késés fogalma arra az aszimmetrikus fejlődésre hívja fel a figyelmet, amely a társadalom alrendszerei között fennáll és, amely akár (remélhetőleg) átmeneti működési zavarokat is okozhat.

Az információ-rögzítési, tárolási és közvetítési rendszerek hihetetlen gyorsasággal fejlődtek az utóbbi évtizedekben. Az interneten keresztül történő információszerzés lehetőségei (még akkor is, ha nagyon sajátos tartalmakra gondolunk) gyakorlatilag korlátlanok. A legnagyobb problémát mára már nem is a hozzáférhető információ mennyisége, hanem a minőség és a szelekció jelentik. Például egy bevezető szociológia kurzus során bemutatott alapfogalmak, tárgyalt jelenségek és folyamatok (beleértve az azt illusztráló adatokat) mind elérhetőek a neten.

Oktatóként ez egyszerre jelent segítséget és kihívást. Segít, hisz lehetővé teszi a gyors informálódást, könnyíti a felkészülést, megközelítési alternatívákat kínál. Ám ugyanakkor felvetődik bennem a kérdés: mi az én szerepem ebben a folyamatban? A klasszikus előadói szereplésem során csak az információ töredékét tudom átadni, és az a töredék könnyen megszerezhető más forrásból. Persze, tudom, hogy a számítógépes felületek által és az élőszóban közvetített információ jellege, rögzülési módja eltérő, de továbbra is nyitott marad az a kérdés, hogy mennyi információt (fogalmi meghatározást, jelenség leírást, adatsor bemutatást, stb.) ildomos belevinni egy előadásba? Milyen mértékben és formákban volna érdemesebb arra fektetni a hangsúlyt, hogy a hallgató információ-szerzési, szelekciós és feldolgozási készségeit fejlesszem?

Nos, tény, ezek a dilemmák a kulturális késés tünetei. Az információs társadalomban az oktató fő szerepe az információ-feldolgozó készségek alakítása kellene legyen, ám a tudásátadás megszervezésének a keretei és formái, főleg a klasszikus előadás, vagy ahogy mifelénk mondják kurzus, az hagyományosan információ közvetítésről szól. Vagyis az információ közvetítő technológiák sokkal gyorsabban fejlődnek mind a tudástátadás, az oktatás formái. 

Az észt oktatási miniszternek határozott véleménye van ebben a kérdésben: http://www.nyest.hu/hirek/az-eloadas-elavult-forma. Én még gondolkodom.

Szelterszi társadalomtudományi tábor 2012

Bartha Zsuzsa

Augusztus 23 és 26 között, immár kilencedik alkalommal került megszervezésre a szociológus, történész, irodalomtörténész, néprajzos, politológus kutatók és hallgatók társadalomtudományi tábora Szelterszen. Ennek keretében számos érdekes előadás, kéziratvita, könyv- és lapbemutató, valamint filmvetítés és ezt  követő vita várta a kiváncsiskodókat. A szociológusokat az előadók mellett diákként hárman képviseltük.

A tábor csütörtök délután rajtolt sátorveréssel és ismerkedéssel, majd ezt követte az egyik legaktuálisabb és mindenkit foglalkoztató téma, a népszámlálási kampány és eredményeinek bemutatása, valamint megvitatása Barna Gergő, Kiss Tamás és Tánczos Vilmos közreműködésével. Ezt követte Tánczos Vilmos Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről írott könyvének bemutatása, a moldvai csángok nyelvismereti szintjük szerinti kategóriáiról. Továbbá három lapbemutató, az Etnoszkóp, Pro-Minoritate és Magyar Kisebbség, színesítette a programot, írásra és publikálásra ösztönözve a hallgatóságot. Az első napot Galán Angéla Szlovákmagyarok dokumentumfilmjének levetítése és az ezt követően kialakult beszélgetés zárta.

A tábor második és harmadik napja sok izgalmas témával kecsegtetett. Előadást hallhattunk Zahorán Csabától intézményépítés kapcsán, Fosztó László a nemzetközi roma kutatói hálózat működéséről és ezek eredményeiről beszélt, majd őt követte Nagy József katonai hagyományőrző programjának bemutatása. Továbbá kutatási beszámolókat hallhattunk változó magyarság diskurzusokról Ilyés Zoltán és Borbély Sándor megközelítésében, az előbbinél Gyimesekben és Zaboralján, az utóbbinál egy szatmári faluban, majd ezt Bárdi Nándor népszolgálatról szóló előadása követte. A délutáni órákban Papp Z. Attila a Kárpát-medencében történő iskolaválasztásról készült kutatását prezentálta a közönségnek, valamint beszélt a nemzetközi kompetenciamérések (PISA) magyar kisebbségre vonatkozó idősoros adatairól és következtetéseiről.

A második napon a Max Weber Szakkollégium is bemutatkozott, együtt a történész diákok szakkollégiumával. Vas Réka és Pápay Boróka a két szakkollégium tevékenységeit valamint műkődésük nehézségeinek mutatta be. Az ezt követő beszélgetés során a szakkollégiumok tevékenységével kapcsolatban Hadas Miklós elgondolkoztató kritikát fogalmazott meg, hozzászólásában kifogásolva a szakkollégiumok kritikai szellemiségének hiányát. Véleménye szerint addig nem lesz igazán aktív szakkollégiumi mozgalom Kolozsváron, amíg az ezekben tevékenykedő diákokat nem az motiválja, hogy jobbat és többet akarnak mint amit az egyetem nyújt nekik.

E napon a kutatási beszámolókat Kiss Dénes, a LEADER program romániai alkalmazása kapcsán megírt esetelemzés következtetéseiről szóló előadása, valamint Csák László vidékpolitikával foglalkozó beszámolója zárta. Az este Cornel Mihalache és Berecki Edit Vă doare capul? Fáj a fejed? című dokumentumfilm egyik részletének a vetítésével végződött, mely egyben megalapozta a másnapi előadások és viták témáját, ugyanis ’89 decemberétől egészen ’90 márciusáig a különböző erdélyi városokban lezajló eseményeket kiváltó okok és következményeikről készült kéziratok bemutatása határozta meg a nap túlnyomó részét, Novák Zoltán, László Márton, Gidó Attila és társaik elbeszélésében.

A harmadik napon kutatási beszámolókat hallhattunk mezőgazdasági támogatási rendszerekről, gazdálkodási gyakorlatról két különböző térségben, Sólyom Andreától és Oláh Sándortól, valamint internethasználatról Csikfalván, Gagyi József bemutatásában. Ezt követte Kiss Tamás és Barna Gergő kulturális fogyasztásról készült kutatásuk eddigi eredményeinek vázolása, és az elkészüt kézirat megvitatása. Érdeklődve figyeltük Stefano Bottoni Mikó Imre pályaképéről szóló kutatásának fontosabb következtetéseit, valamint Bokor Zsuzsa a két világháború közötti Kolozsvár prostitúciós intézmények változásáról szóló előadását.

Az utosló napot Kiss Tamás és Barna Gergő székelyföldi turizmusről készült kutatásának bemutatása és megvitatása, valamint a Romániában élő nem magyar kisebbségek (krassovánok, ukránok, szatmári svábok, örmények, dobrudzsai görögök és törökök) etnicitásának szerepéről a mindennapokban és közösségépítésben szóló vitája zárta, Kiss Dénes, Kiss Tamás és Veress Ilka közreműködésével. Összegzésként elmondható, hogy a négynapos tábor alatt, alkalmunk nyílt érdekes és aktuális témák meghallgatására és megvitatására, kapcsolathálónk bővítésére, de ugyanakkor az esti tábortűz remek lehetőséget nyújtott a közös éneklések és beszélgetések kibontakozásához is.

2012. szeptember 4., kedd

Az érettségiről

Magyari Tivadar


Az idén az érettségit és pótérettségit sikerült mindenhol különösebb incidensek, bonyodalmak nélkül megszervezni, ott is, ahol a magyar közösség érintett, ilyen szempontból a tavalyinál rendezettebb érettségi volt. A magyar érettségizők  közel 180 középiskolában végeztek. A tavaly óta megszigorított érettségin nehezebb sikeresen túljutni, és a korábbi eredményekhez szokott szemeknek ijesztő lehet a tévékben bemutatott statisztikák látványa. Ezért fontos részletezni az adatokat, és én kiemelném, hogy az elméleti középiskolák magyar végzettjei körében az országos szinten mért sikeresség megközelíti a 80 százalékot, és valamennyi magyar elméleti középiskola esetében 70 százalék felett van. 

Ez a hírek  jó oldala, hiszen  éppen azokról  a fiatalokról van szó, akik olyan iskolákba jártak, ahol a sikeres érettségi és felsőfokon való továbbtanulás a fő cél. Így arányokban a tavalyihoz hasonló nagyságú elsőéves magyar egyetemista populációra számíthatnak  a felsőoktatási intézetek, a viszonylagos fogyás oka inkább demográfiai természetű lesz.  A hír rossz oldala, hogy a szakközépiskolák fiataljai továbbra is kis arányban érettségiznek, az idén az eredmények mélypontot értek el: volt olyan szakközépiskola, ahol egyetlen vizsgázónak sem sikerült az érettségije, a tipikus eredmény pedig országosan – magyar viszonylatban – a  mindössze 10-15 százalékos siker, és ezen az őszi pótérettségi sem változtatott. 

Abból is látszik, hogy a nyári érettségi erős, hogy az őszi forduló már nem hozott nagy változásokat: a nyári valóban ki is szűrte az ezen a téren gyengébben teljesítő gyermekeinket.  Kiemelkedő volt az idén azoknak a száma, akik befejezték ugyan az utolsó középiskolai tanévet, de meg sem jelentek a vizsgán. Nyilván büszkék vagyunk a nevezetes, kiemelkedő középiskoláinkra, de egyforma figyelemmel kell követnünk és támogatnunk minden középiskolát, azokat is, ahol talán nem az érettségi a fő cél, hanem egy mesterség tanulása. Hagyományosan az igazi, megbecsült munkásembert éppen a széles látókör, műveltség, továbbtanulási szándék jellemezte.

2012. szeptember 3., hétfő

Elmélettörténet más szemszögből

Letenyei László: Kulturális antropológia. Elmélettörténet című könyvéről

Blénesi Enikő


A szerző a bevezetésben egy olyan gondolattal indít, amellyel én is gyakran találkoztam, amikor a „Milyen szakon tanulsz?” kérdésre a „kulturális antropológia” csodálatos és érthetetlen kifejezéssel válaszoltam. Letenyi László szerint egzotikus népek jutnak erről az emberek eszébe, és mostmár csak ritkán asszociálnak csontokra. Saját környezetemben viszont azt tapasztaltam, hogy a „csontok”-at sokkal gyakrabban társítják az antropológiához, mint a távoli népeket.

Az antropológia meglehetősen rövid időre visszanyúló történetét követhetjük nyomon ebben a kötetben, amelyet a szerző a jövőben két másikkal is kiegészíteni kíván. A tankönyvben a legjelentősebb antropológiát művelő személyiségek munkásságán keresztül  ismerhetjük meg az antropológiai gondolkodás történetét, a különböző paradigmák világszemléletét és kritikájukat az előző gondolkodókkal szemben. Érthetővé válik, hogy Franz Boas milyen érvekkel ásta alá az evolucionizmus szemléletét, vagy hogy miért hagytak fel a posztmodern antropológiában az objektív megfigyelés elvárásával.

Más antropológia tankönyvekre nem jellemző módon a mű betekintést enged a néprajz elmélettörténetébe is, mivel ez a tudomány magyarországi viszonylatban mélyebben gyökerezik, mint az antroplológia. Hasznosnak tartom a különböző fogalmak eredetének tisztázását, mint az összehasonlító néprajz és a nemzeti néprajz közti különbségek, vagy a szociálantropológia és kulturális antropológia eredetének ismertetése. Ezek az adalékok hozzásegítenek  ahhoz, hogy tájékozódhassunk a diszciplína jelenlegi viszonyai között.

A könyv szerkezetére jellemző, hogy meglehetősen sok eredeti szöveget idéz, amelyekhez néhol csak rövidebb magyarázatokat fűz hozzá. Ez számomra – és gondolom többeknek – érdekes volt, mivel az egyetemi évek során sokkal inkább a szövegek parafrazálásohoz szoktunk hozzá, és a szó szerinti idézés nem volt jellemző a tankönyveinkben sem. Emellett a diszciplínában alkotott személyiségekről készült grafikák is felkeltik a sok tanulásban elfásult diákok érdeklődését.

A könyvben minden fejezetet függelék egészít ki, amely megkönnyíti az olvasottak ismétlését, rendszerezését; illetve új információkat is tartalmaz. Ez a melléklet ellenőrző kérdéseket, fogalommagyarázatot, a személyek életrajzi adatait, ajánlott irodalmat illetve hasznos honlapok címét tartalmazza. Szintén a tananyagot egészítik ki a keretes írások, amelyek esettanulmányként, érdekességként lettek beválogatva. Figyelemreméltó, hogy a szerző itt diákjai házi feladatként írt munkáit is felhasználja.

Úgy gondolom, hogy a könyvre összességében két dolog jellemző igazán: az egyik a kreativitás, a másik pedig a közérthetősége; és szerintem elmondható, hogy nem csak a szerző írására igazak ezek a jelzők, hanem az általa tartott előadásokra, szemináriumokra is. A kreativitás abban a módban rejlik, ahogyan különféle eszközöket felhasználva (mint pl. vers, ábrák) érzékelteti  mondanivalója lényegét; valmint a kérdések megfogalmazása is bizonyos széles látószöget mutat. A kevésbé tudományos stílus pedig lehetővé teszi, hogy a könyvet ne csak azok vegyék kezükbe, akik járatosak az antropológiai irodalomban, hanem mindenki, aki kíváncsi, hogy tulajdonképpen mit is takar a diszciplína elnevezése.

Na és akkor mi is a kulturális antropológia? Úgy gondolom, hogy a könyv engem is hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem a tudományág mibenlétét. A mű bemutatja annak a szemléletmódnak a változását, amelyre az antropológia mai alapelvei visszanyúlnak.

Mivel a dolgok több szemszögből is megközelíthetőek (lásd a könyv hátoldalának illusztrációját alább), itt találtok egy másik írást ugyanezen könyvről Buda Béla tollából.