Elmélettörténet más szemszögből

Letenyei László: Kulturális antropológia. Elmélettörténet című könyvéről

Blénesi Enikő

A szerző a bevezetésben egy olyan gondolattal indít, amellyel én is gyakran találkoztam, amikor a „Milyen szakon tanulsz?” kérdésre a „kulturális antropológia” csodálatos és érthetetlen kifejezéssel válaszoltam. Letenyi László szerint egzotikus népek jutnak erről az emberek eszébe, és mostmár csak ritkán asszociálnak csontokra. Saját környezetemben viszont azt tapasztaltam, hogy a „csontok”-at sokkal gyakrabban társítják az antropológiához, mint a távoli népeket.

Az antropológia meglehetősen rövid időre visszanyúló történetét követhetjük nyomon ebben a kötetben, amelyet a szerző a jövőben két másikkal is kiegészíteni kíván. A tankönyvben a legjelentősebb antropológiát művelő személyiségek munkásságán keresztül  ismerhetjük meg az antropológiai gondolkodás történetét, a különböző paradigmák világszemléletét és kritikájukat az előző gondolkodókkal szemben. Érthetővé válik, hogy Franz Boas milyen érvekkel ásta alá az evolucionizmus szemléletét, vagy hogy miért hagytak fel a posztmodern antropológiában az objektív megfigyelés elvárásával.

Más antropológia tankönyvekre nem jellemző módon a mű betekintést enged a néprajz elmélettörténetébe is, mivel ez a tudomány magyarországi viszonylatban mélyebben gyökerezik, mint az antroplológia. Hasznosnak tartom a különböző fogalmak eredetének tisztázását, mint az összehasonlító néprajz és a nemzeti néprajz közti különbségek, vagy a szociálantropológia és kulturális antropológia eredetének ismertetése. Ezek az adalékok hozzásegítenek  ahhoz, hogy tájékozódhassunk a diszciplína jelenlegi viszonyai között.

A könyv szerkezetére jellemző, hogy meglehetősen sok eredeti szöveget idéz, amelyekhez néhol csak rövidebb magyarázatokat fűz hozzá. Ez számomra – és gondolom többeknek – érdekes volt, mivel az egyetemi évek során sokkal inkább a szövegek parafrazálásohoz szoktunk hozzá, és a szó szerinti idézés nem volt jellemző a tankönyveinkben sem. Emellett a diszciplínában alkotott személyiségekről készült grafikák is felkeltik a sok tanulásban elfásult diákok érdeklődését.

A könyvben minden fejezetet függelék egészít ki, amely megkönnyíti az olvasottak ismétlését, rendszerezését; illetve új információkat is tartalmaz. Ez a melléklet ellenőrző kérdéseket, fogalommagyarázatot, a személyek életrajzi adatait, ajánlott irodalmat illetve hasznos honlapok címét tartalmazza. Szintén a tananyagot egészítik ki a keretes írások, amelyek esettanulmányként, érdekességként lettek beválogatva. Figyelemreméltó, hogy a szerző itt diákjai házi feladatként írt munkáit is felhasználja.

Úgy gondolom, hogy a könyvre összességében két dolog jellemző igazán: az egyik a kreativitás, a másik pedig a közérthetősége; és szerintem elmondható, hogy nem csak a szerző írására igazak ezek a jelzők, hanem az általa tartott előadásokra, szemináriumokra is. A kreativitás abban a módban rejlik, ahogyan különféle eszközöket felhasználva (mint pl. vers, ábrák) érzékelteti  mondanivalója lényegét; valmint a kérdések megfogalmazása is bizonyos széles látószöget mutat. A kevésbé tudományos stílus pedig lehetővé teszi, hogy a könyvet ne csak azok vegyék kezükbe, akik járatosak az antropológiai irodalomban, hanem mindenki, aki kíváncsi, hogy tulajdonképpen mit is takar a diszciplína elnevezése.

Na és akkor mi is a kulturális antropológia? Úgy gondolom, hogy a könyv engem is hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem a tudományág mibenlétét. A mű bemutatja annak a szemléletmódnak a változását, amelyre az antropológia mai alapelvei visszanyúlnak.

Mivel a dolgok több szemszögből is megközelíthetőek (lásd a könyv hátoldalának illusztrációját alább), itt találtok egy másik írást ugyanezen könyvről Buda Béla tollából.