"Mandrie si beton". Migráció és visszahatás
Kiss Dénes
A külföldi munkavállalással járó kettős életforma
nehézségeiről, a külföldön szerzett pénz visszahatásáról az itthoni
életkörülményekre, több elemzés is született az elmúlt húsz évben. Amit azonban
e témában Petrut Calinescu és Ioana Hodoiu nemrég megvalósított, az nem csak a
tartalma, hanem a formája miatt is figyelemre érdemes. A profi fényképész és az
antropológus társulásának eredményét facebook-tanulmánynak nevezhetnénk,
amelyet sok fotó, ezekhez társított szövegek (interjúrészletek és a szerzők magyarázatai), valamint a közönség nagy mennyiségű
visszajelzése együtt alkot.
A két szerző híres migráns falvak külföldön dolgozó munkásait keresi fel nyugaton és szülőfalujukban, szembeállítva a külföldi megfeszítő életvitelt a kibocsátó környezettel. A fotók és beszámolók többsége azonban inkább a falvakkal foglalkozik. Az ezekről kirajzolódó kép eléggé döbbenetes, a
nem kis mennyiségű hazaáramló pénz nagy része luxusfogyasztásba torkollik: villák
építésébe, luxusautókba és reprezentációs célú ünnepek szervezésébe,
mindenekelőtt lagzikba. Az avassági Certeza-n az egész nyár lagzikkal telik, a „osánok” ugyanis bármennyit is dolgozzanak külföldön, házasságot kötni
hazajárnak. A lagzik szó szerint hetedhét országra szólóak, külföldről
hazasereglett több ezer meghívottal. A hazalátogatók nyaranta akár 15-20 lagzi-meghívásnak is eleget kell tegyenek, ha a falu száját el akarják kerülni.
A luxus-fogyasztás egyik leglátványosabb megynyilvánulása a
menyasszonyi ruha, amely a viselhetőség határát több mint súrolja. Az egykori hagyományos menyasszonyi viseletet alaposan átalakult, a 25
kilós ünnepi felszerelés 2500-8000 euro közötti összegbe kerül, a felhasznált
Swarowski kristályok számától függően. A menyasszony hajfonata két napon át készül, a fonáshoz hozzá margarint használnak.
A lagzik mellett a vakolatlan beton – azaz a megkezdett, de
csak ritkán befejezett luxus-építkezés a másik jellemző vonása a szóban forgó
falvaknak. Villák, amelyekben minden nyugaton látott divatos elem feltétlenül
megtalálható, de amelyben senki sem lakik – az itthon ülő öregek a villák árnyékában
meghúzódó kis parasztházakban várják életük múlását. A grandiózusra tervezett építkezések azonban időben nagyon elhúzódnak, a falvak így évtizedek óta inkább építőtelepek, mint villanegyedek. Ésszerűtlenség? Korlátoltság? A facebook-kommentelők szerint nagyrészt igen. De talán kár volna nekünk is ennyivel letudni.
