Az "új csendes generáció". Magyar ifjúság 2012
Kiss Dénes
„Az új nemzedék legfontosabb életszakaszát egy olyan világban éli, ahol a társadalom alrendszereiben strukturálisan kódolt a bizonytalanság, ahol az elhomályosult tradíciók helyett csupán ködös és távoli igazodási pontok léteznek. Ebben a változékony világban a fiatalok nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek házasságot, kevésbé vállalnak gyermekeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a „menni vagy maradni” kérdésével kapcso- latban, bizonytalanok értékválasztásukban és kevésbé biztosak a jövőjükben. Mindezek mellett a magyar fiatalok vágynak a rendezettségre, nem keresik a változást, de a folyamatos változás megtalálja őket”, írja Székely Levente, a Magyar Ifjúság 2012 kötet szerkesztője a kötet előszavában.
A
kötet 12 ifjúságszociológiai tanulmányt tartalmaz különböző területekről, többek
között munkaerőpiaci helyzetről, médiahasználatról, szabadidős
tevékenységekről, sportolásról, okatásról, társadalmiközérzetről, politikához
való viszonyról, vallásosságról. A kötet itt érhető el.
Az
eredmények alapján a szerzők "új csendes generációnak" nevezték el a
mostani 15-29 éveseket, akik leginkább a két világháború között születettekhez
hasonlóak. „Simulékonyan alkalmazkodnak a fennálló rendszerhez (a jó
állampolgárt például dolgozó, adót fizető emberként képzelik el), különösebb
kritika nélkül elfogadják a szüleik értékrendjét: 46 százalékuk megfelelőnek
tartja a szülei életeszményét, és csak tíz százalékuk utasítja el, vagyis a
lázadás nem jellemző rájuk...” áll az origo.hu összefoglaló írásában.
A
kötet egy kiváló vallásszociológiai tanulmányt is tartalmaz, melyben a szerző (Rosta
Gergely) a fiatalok vallásosságában beazonosítható trendeket vizsgálja, felhasználva
a 2000 és 2008-as ifjúságszociológiai felmérések
adatait is.
„...
a vallás a fiatalok egyre kisebb része számára bír jelentőséggel. Új- donság
ugyanakkor a korábbiakhoz képest, hogy a vallásukat nem egyházi keretek között
megélők aránya is csökkent. Ez azt jelenti, hogy noha a vallásosak csoportján
belül továbbra is a „maguk módján” vallásosak vannak nagy többségben, az általános
trend a 2012-es eredmények alapján mégsem az individualizáció, hanem inkább az elvallástalanodás,
a vallás iránti közömbösség irányába mutat.
Ennek
a folyamatnak az okai sokrétűek. Minden bizonnyal szerepet játszik benne, hogy
a 15-29 éves korosztály szülőinek a generációja döntő részben abban a
korszakban, a 60-as, 70-es években szocializálódtak, amelyet egyértelműen a
vallási hanyatlás jellemzett Magyarországon. Másfelől az egyházi iskolákba járó
diákok emelkedő aránya ellenére határozottan úgy tűnik, az elsődleges vallási
szocializáció hiányát nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudja pótolni az
iskola. A családi vallás- átadásra törekvés pedig csökkenőben van, s meglehetősen
alacsony a hatásfoka is. Nem utolsó sorban a társadalmi modernizáció, a lassan
emelkedő társadalmi jólét, valamint a felsőoktatás egyre szélesebb rétegek számára
hozzáférhetővé válása is bizonyára közre játszanak abban, hogy a mai fiatalok
vallásosságának trendjeiből egy túlnyomórészt szekularizált magyar társadalom jövőképe
rajzolódik ki.”
Befejezésül
néhány ábra a vallásszociológiai tanulmányból: