Láthatatlan valóság: az áldozatok köztünk élnek
 |
| Forrás: Pexels |
A következőkben olyan nők történeteit idézem fel, akik valamilyen módon erőszak áldozataivá váltak, de sikerült kilépniük a mérgező helyzetből. Az első két történetet online sajtóból dolgoztam fel, az utolsó két történetet két dokumentumfilmből idézem, amiket az áldozatok mesélnek el egyes szám első személyben. Előtte azonban röviden ismertetem a nők elleni erőszak fogalmát és néhány számbeli adatot Romániára vonatkozólag.
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1993-as nyilatkozata szerint „A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos cselekmény, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést, kárt vagy sérelmet okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.” A párkapcsolati és családon belüli erőszak különböző formáiról itt és itt lehet olvasni.
Erőszak számokban:
Fontos megjegyezni, hogy ebben a kérdéskörben a statisztikák nem mutatnak valós képet, ugyanis nagyon sok eset láthatatlan marad a hatóságok és a külvilág számára. Az adatok a 2019-es romániai rendőrségi statisztikából származnak, ezek azok az esetek, amelyek a rendőrség tudomására jutottak. A valóságban valószínűleg sokkal magasabbak ezek a számok. A infografikán a következőkre tértek ki: verés és egyéb családon belüli erőszak, nemi erőszak, szexuális agresszió, szexuális aktus kiskorúval, gyilkosság. A következőkben ezekből két kategóriát emelek ki, az infografikát ide kattintva találjátok.
Verés vagy egyéb családon belüli erőszakos esetek
- 2016-ban 18.531 ilyen esetet regisztráltak, 2017-ben 20.233 esetet, 2019-ben 25,968 esetet. A számok növekedése nem feltétlen azt jelenti, hogy az erőszak gyakorlata egyre népszerűbbé válik, hanem valószínűleg azt, hogy több eset jut el a rendőrséghez (jóhiszemű feltételezés).
- 84 százaléka ezeknek az erőszakos eseteknek otthon történt
- az agresszorok 91 százaléka férfi, 7,5 százaléka nő, 1,5 százaléka kiskorú
- az áldozatok 77 százaléka nő, 18 százaléka férfi, 5 százaléka kiskorú
- az agresszorok 46 százaléka az áldozatok házastársa, illetve volt házastársa
Nemi erőszak
- 203 áldozat, ennek 40 százaléka nő, 45 százaléka kiskorú lány
- az elkövetők 89 százaléka férfi, 7 százaléka kiskorú fiú
- az esetek 35 százalékában az elkövető az áldozat szüleje
Nők történetei:
Ana története
Ana 52 éves, mérnök végzettséggel rendelkezik, és 30 évig élt bántalmazó kapcsolatban férjével, akivel az egyetemi időszak alatt ismerkedett meg. Jó minőségű életük volt, közel laktak Bukaresthez, szerettek utazni és túrázni. A szülővé válást követőn a férfi agresszívan kezdett viselkedni a kislányukkal és feleségével egyaránt, a káromkodás a mindennapok részévé vált, feleségét többször is megcsalta. A hűtlenségből fakadó viták gyakran végződtek fizikai bántalmazással, olykor fojtogatásra is volt példa. Ahogy telt az idő, a szexuális bántalmazás is egyre gyakoribbá vált a házastársi kapcsolatban. Ana nem minden esetben tudta kivédeni a „közeledést”, nem akarta veszekedéssel és dulakodással megrémiszteni a másik szobában alvó gyereket. De a csend nem jelentette azt, hogy mindkét fél beleegyezett a szexuális aktusba. Időközben született még egy gyerekük. Ana tehetetlennek érezte magát, nem tudta, hogy mitévő lehetne két gyerekkel, mivel nem rendelkezett szakmai tapasztalattal, attól félt, hogy nem fog munkát találni, ha elválik férjétől. A pár ugyanis egy közös céggel rendelkezett, amelyben szerepvállalása teljesen háttérbe szorult férje mellett, így nem mondható el, hogy Ana dolgozott. Egy veszekedést követően a férfi meg akarta erőszakolni feleségét. Ana-nak sikerült megállítania a férfit és kirohant az udvarra, amelyen anyjával osztozott. A nő anyja kérdőre vonta vejét, aki durván válaszolt. Ana az anyja védelmére kelt, ekkor azonban olyasmi történt, amire nem számított. A férfi torkon ragadta és azt mondta neki, hogy ha akarná, pillanatok alatt megölhetné. Ez volt a fordulópont, amikor Ana kihívta a rendőrséget. Kérdőre vonták, hogy miért pont 30 év együttélés után hívja ki őket, majd azt mondták, hogy a nemi erőszak nem létező dolog családon belül…
Forrás: https://www.dor.ro/dincolo-de-tacere-dincolo-de-violenta/
Mária története
Mária a gimnáziumban ismerte meg férjét, akivel tizennyolc évesen kötött házasságot, annak ellenére, hogy szülei próbálták lebeszélni róla. Első gyermekük születése után egyre többet vitatkoztak, a gyerek sokat sírt, a férfi pedig nem tudta elviselni. Ha valami rosszul alakult, mindenért Máriát és a gyereküket okolta. A kapcsolatuk folyamatosan romlott, Mária pedig szégyellte azt, ami vele történik, így nem kért segítséget. A bántalmazások egyre gyakoribbá váltak, a kislányukon is megjelentek a kék-zöld foltok. A nőt akkor sem kímélte, amikor második gyerekükkel volt terhes. „Azzal fenyegetett, ha el merem bárkinek mondani, Hannát kiveri a hasamból, és Dóri látja majd a kárát.” Mária a két gyermekkel szüleihez költözött, a férfi azonban üzenetekben zaklatta tovább: „Elmondtam, ha valaki, akárki megtudja, a gyerekek fogják bánni, és nemcsak te fogsz kapni, hanem ők is, és végig kell nézned, ahogy régen is végignézted. Emlékezzél vissza, amikor a hajadon keresztül húztalak, mert nem fogadtál szót...”. A bíróság kétszer is távolságtartást rendelt el, Mária pedig válópert nyújtott be. A férfi egészen addig látogathatta lányait, amíg egy nadrágszíjjal el nem verte a nőt. A válás megtörtént, a nőnek új párja lett, a zaklatás azonban nem ért véget. A volt férj egy másik férfival csöngetett be Máriához, aki a gyerekekkel volt otthon, Mária azt hitte, hogy a főbérlő az. Amikor ajtót nyitott azonnal rátámadtak és meg akarták erőszakolni. Azzal fenyegették, hogy a gyerekeket fogják bántani, ha nem engedelmeskedik. A nőnek sikerült megvédeni önmagát, a férfi azonban a síró kislányok előtt végzett önkielégítést, miközben társa lefogta a nőt. A 25 éves férfit ezt követően letartóztatták a kálvária azonban nem ért véget. Néhány hónappal később, miközben Mária a kaput zárta, egy férfi támadt rá, mondván: „Ezt azért kapod, mert Dávidot börtönbe juttattad!”, majd combon és karon szúrta. Az elkövetőt a rendőrség nem találta meg, volt férjével pedig nem hozták kapcsolatba az ügyet, aki mindössze másfél év börtönbüntetést kapott zaklatásért és testi sértésért.
Forrás: https://index.hu/belfold/2020/02/11/bantalmazott_nok_parkapcsolati_eroszak_aldozatok/
Elena története
„Tizenhat évesen, egy barátnőmön keresztül ismertem meg a gyerekeim apját. Az elején nagyon szépen viselkedett velem, folyton a kedvemben járt. Csak miután az első kislány megszületett, akkor kezdte el hajtogatni, hogy elmegy. Kezdtünk elhidegülni, már nem olyan volt, mint az elején. 24 évesen újra terhes lettem, ezt a gyereket az apja már elejétől kezdve nem fogadta el. Azt mondta vetessem el a gyereket, de nem egyeztem bele. Elkezdett verni, káromkodni, mindenféle módon bántalmazott. Próbáltam szakítani, de azt ígérte, többet nem tesz ilyet. Gondoltam, mégiscsak terhes vagyok, és van tőle még egy kislányom, így kibékültem vele. Ez addig tartott, míg ki nem mondtam, hogy már egyáltalán nem akarok vele élni. Fogtam a lányomat és elmentem az anyámhoz. Utánam jött. Azt mondta beszélgetni akar velem, de nem tud a családom jelenlétében. Mondta, ha el akarok válni, rendben, de előbb beszélgetni akar velem, menjünk ki a parkba… Elindultunk. Azt mondta egy parkba megyünk, de a mezőre vitt, ahol addig senki sem volt, míg fel nem hívták, majd megérkezett két autó. Csak annyit mondott: majd jövök, jó lesz neked ott, ahova mész… Kapott értem 1500 eurót, így azt mondta, azokkal az emberekkel kell mennem, akik a pénzt adták. Amikor kiabálni kezdtem, hogy nem gondol arra, hogy már van tőle egy gyerekem, és terhes vagyok, válaszul ordítani kezdett, hogy neki pénzre van szüksége. Elkezdett verni mindenki előtt, a többiek megfenyegettek, kést vettek elő, ő pedig azt mondta, hogy többé nem látom a lányomat, ha megmozdulok, ha kiabálok. Hallgattam. Onnan egy házba vittek. Ahányszor látták, hogy nem tudnak féken tartani, tablettákat adtak, és elaltattak. Még a mosdóba is elkísértek. Annak ellenére, hogy az öt hónapos terhességem látszott, a vásárló testvére szexuális kapcsolatot folytatott velem, vertek is. Aztán azok, akik megvettek, tovább adtak 1000 euróért és egy autóért. Amikor oda kerültem, telefonon egy férfi arról beszélt, hogy olyan gyógyszert kellene beadni, ami vetélést okoz. Ezzel fenyegettek.” Nem sokkal később Elena fogvatartói vele együtt el akarták hagyni az országot, ekkor nyílt lehetősége a rendőrséghez fordulni. Elena megmenekült. A verések, a gyógyszerek és az erős stressz miatt a gyermek komoly egészségügyi problémákkal született.
Forrás: Eladó remények (Speranţe la vânzare) című dokumentumfilm, ahol az áldozat Maria néven szerepel. A filmben hat nő meséli el a történetét, akik az emberkereskedelem áldozatai voltak. Itt érhető el.
Marcsi története:
VIGYÁZAT, SPOILER! A Védelem alatt című dokumentumfilm egyik meghatározó jelenetéből fogok idézni. Ajánlom, hogy először olvasd el a filmajánlót itt. Nem mondok újat azzal, hogy ha megnézed a filmet, a jelenet meghatározóbb és mélyebb élmény lesz, de ha úgy gondolod, hogy nem fogod megnézni, akkor mindenképp olvasd el Marcsi történetét. A film nézése közben három volt prostituált társadalmi reintegrációjába kapunk betekintést. A novemberben online megrendezett Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon elnyerte a legjobb magyar film díját.
„Ha az én történetemet nézzük, megszülettem, anyám lelépett, apu a böribe került, kerültem a nagymamámhoz, aztán felnőttem a cigánytelepen, úgy ahogy felnőttem. Fürödtem amikor az eső elvert, ettem amikor a kezembe adtak enni… Ez így ment egészen sokáig, emellett folyamatos volt a verés, a családon belüli szolgasors: hozzál vizet, hozzál fát, vesd meg az ágyat, takarítsál. Mivel mi voltunk az öcsémmel az árvák, csak a mi szüleink nem voltak ott a nagyszülőknél, nyilván mi voltunk a csicskák. Ez így ment kilenc-tíz éves koromig, mit tud tenni egy kilenc-tíz éves gyerek? Semmit… A születésnapomon erőszakoltak meg tizenegy évesen. Na ez kellett az akkori gyámhivatalnak, hogy kiemeljenek a családból. Aztán amikor kiemeltek a családból, akkor kezdődött az a része, ami nyilván érdekes, de még rosszabb lett, mint volt. Ahogy állami gondozásba kerültem, és én voltam az új, így egyszerű volt rám fogni Sárika néninek az eltűnt ötezresét... De nem én loptam el. Nyilván én ezt nem mondtam el, hanem elpucoltam onnan. Felszálltam a vonatra, ami akkor hozott Budapestig. Jött a kalauz, aki kérte a jegyem, természetesen nem volt jegyem… Megkérdezte hány éves vagyok, mondtam tizenegy, és ezt ő nem hitte el. Azt mondta legalább tizenhat éves vagyok, de mivel nincs jegyem, vagy leszopom a WC-ben, vagy leszállok a vonatról. Ez egy hivatalos ember volt. Nem volt más választásom, így kezdődött… A Nyugatiban szálltam le a vonatról, és akkor este kint aludtam egy padon. Nyilván nem az értelmiség, nem a tanult társadalmi réteg, hanem a züllött emberek, a drogos, a hajléktalan… ezek környékeztek meg. Mind ekkor én tizenegy éves voltam. Na, itt kezdődött el ez a kizsákmányolás, amiről nekem fogalmam sem volt természetesen. Oda mentem, ahova vittek, azt csináltak velem, amit akartak. Ez tartott egy ideig, nyilván nem bírtam én ebben úgy létezni, egész gyerek voltam, nem is nagyon tudtam mit tenni ellene, valahogyan csak az agresszivitás jött ki belőlem folyamatosan. Egy hónappal később betöltöttem a tizenkettőt, és már javítóintézetben vettem magam észre… Miután eljöttem, ide kerültem Pestre egy lakásotthonba. Elkezdődtek a speedezések, csak egy csík, csak egy kicsit szívunk, aztán a csak egy csíkból menjünk le csináljunk pénzt a Nyugatinál. Aztán még több pénzt, még több pénzt, még több kábítószer. Akkor keveredtem bele a legmélyébe ennek a prostitúciónak, rengeteg strici keze alatt mentem át, akik azt mondták hú, de szeretlek…” Marcsi később kikerült ebből a hálózatból, született egy kisfia, és a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa lett, ahol hasonló sorsú lányoknak tart előadásokat. Az idézett gondolatok is egy ilyen előadás során hangzottak el.
Írta: Bocz Henrietta
További történetek
A Centrul de Consiliere pentru Prevenirea Violenței a 16 Akciónap alkalmából tizenhat könyvajánlót tesz közzé Facebook oldalukon románul és magyarul, valamint „12 hősnő történetét” olvassák fel. Itt követhető és nézhető vissza.
A magyarországi NANE Egyesület 2014 óta minden évben összegyűjti a sajtóban megjelenő családon belüli erőszak halálos áldozatait, akiknek neveit és történeteit évente felolvassák a Néma Tanúk Menetén, november 25-én, a Nők Elleni Erőszak Felszámolásának világnapján. Idén online történt a megemlékezés:
https://www.facebook.com/190624800967882/videos/135371038040699
Kicsivel több mint egy éve a Mérce is összegyűjti a különböző eseteket, kibővítve azoknak az áldozatoknak a történeteivel, akiket ismeretlenek vagy távolabbi ismerősök gyilkoltak meg. 2019. novemberig a NANE összesítése alapján készítették el a saját listájukat:
https://merce.hu/nok-es-gyermekek-elleni-eroszak-aldozatai/
Eladó remények c. dokumentumfilm: https://tv.transindex.ro/?kategoria=4
Még több nő története:
https://index.hu/belfold/2020/02/11/bantalmazott_nok_parkapcsolati_eroszak_aldozatok/
https://atlatszo.ro/eroviszonyok/csaladon-beluli-eroszak/ketezer-ember-nyult-hozzam/
