2015. január 18., vasárnap

Áldás vagy ártalom? Az internetfüggőség - TUDEK 2014, II. díj

Mészáros Adél*


A modern technológiai eszközök megjelenése megkönnyíti a mindennapokban az információhoz való hozzáférést. Ezen lehetőségek használata fejlődésünket és egészségünket kellene, hogy szolgálja, viszont nem megfelelő használatukkal súlyosan romboljuk egészségünket. „Dosis facit venenum” – A mennyiség teszi a mérget. Minden korban jelentek meg új dolgok, amelyek túlzott igénybevétele káros lehet az egészségünkre. Ilyen például a nyomtatott könyvek  megjelenése 1920-ban, 1609-ben az újság, 1875-ben a rádió, 1920-ban a telefon és 1989-ben az internet megjelenése.
A függőségeket két nagy csoportba soroljuk: kémiai addikció, amikor egy szert juttatunk a szervezetünkbe, és viselkedési addikció, amikor egy eszköz tesz függővé. A függőséget az endorfin felszabadulása okozza, amely a hipotalamuszban és az agyalapi mirigyben termelődik. Az endorfint a boldogság hormonjaként is emlegetik. Az endorfinok hatása, hogy gátolják a szinapszisokat a fájdalmat vezető idegsejtek között, ezáltal egy kellemes érzést váltanak ki.

Az internetfüggőség (internet addiction disorder) diagnózis megfogalmazása dr. Ivan Goldbergtől ered (1995), majd dr. Kimberly Young (1998) dolgozta ki részletesebben. A DSM5, a pszichiátriai diagnosztikák 2013-ban megjelent kézikönyve szerint függőnek tekinthető az alany, ha legalább 5 tünet 12 hónapig jelen van az alábbiak közül:
  1. Az internettel való intenzív foglalkozás
  2. Egyre több időt kell ahhoz az interneten töltenie, hogy elégedett legyen
  3. Többszöri sikertelen erőfeszítés arra, hogy kézben tartsa, csökkentse vagy abbahagyja az internet használatot
  4. Nyugtalanság, rosszkedvűség, levertség, ingerlékenység, ha csökkenteni vagy abba akarja hagyni az internetezést
  5. Tovább időzik a hálón a tervezettnél
  6. Fontos kapcsolatok, munka, tanulmányi lehetőségek veszélybe kerülnek az internetezés miatt
  7. Hazudozás a családtagoknak vagy másoknak, hogy titokban tartsa az interneten való idő mennyiségét
  8. Internethasználat a problémák vagy a rossz érzések (tehetetlenség, bűntudat, aggodalom, levertség) elől való menekülésre
Az internetfüggőség, mint betegség nem került be a DSM5-be, sokak meglepődésére. Ez annak köszönhető, hogy a könyv az internetfüggőséget tünetként tartja számon, amelyet más pszichológiai problémák váltanak ki. Ezért nem is kezelik, csak a kiváltó tényezőt. Ha a kiváltó tényező megszűnik, akkor a függőség tünetei is megszűnnek.

Kutatásomat 239 diák körében végeztem el. Felmértem az internetezési szokásaikat egy kérdőív segítségével. Felmérésemmel azokra a kérdésekre szerettem volna választ nyerni, hogy eltérő-e az Y és Z generáció, avagy a technológiával együtt fejlődő és a "digitális bennszülöttek" között a világháló használata. Ennek kimutatása érdekében a 9. és 12. osztályokban végeztem el a felmérést. Továbbá azt is tanulmányoztam, hogy milyen különbségek jelentkeznek a humán/reál beállítottságúaknál, fiú/lány, városi/vidéki diákok között. A kérdőívben az alábbi kérések szerepeltek:

Húzd alá a rád vonatkozót: Fiú/ Lány  Városi/ Vidéki
A. Milyen készüléken/ készülékeken internetezel?
B. Naponta hány órát internetezel? (beleértve az iskolát is)
C. Milyen céllal használod leggyakrabban az internetet?
D. Az elmúlt időben több időt töltesz internet előtt, mint azelőtt?
E. Előfordul, hogy a tervezettnél több időt töltesz az internet előtt?
F. Hanyagolsz más dolgokat az internetezés miatt?
G. Amikor nem internetezel, tervezed, hogy mikor tudsz rá időt szakítani?

A kérdőívben nem terjed ki külön kérdés az osztályra és a szakra, mert osztályonként volt kiosztva.

Az alábbi megoszlásban voltak a felmért személyek:

Fiú
Lány
Város
Vidék
Reál
Humán
9. Osztály
48
89
56
81
83
54
12. Osztály
32
70
45
57
75
27
Összesen
80
159
101
138
158
81



Feltűnően vezeti az internetezési felületek listáját a telefon. A függőség kialakulásának nagyobb az esélye egy olyan készülékkel, amely mindig kéznél van. Ezt követi az asztali számítógép, majd a laptop és nagyon kis számban a tablet használata.



Az internetezési célnál a két domináns alkalmazás a közösségi portál és a böngészés, információszerzés. A felmértek körében senki sem válaszolta, hogy blogolásra vagy internetes vásárlásra használná.

Prognózisom szerint a reál osztályok több időt töltenek el az internet előtt, viszont az eredmény meglepett. Nincs nagyméretű különbség és a szélsőséges esetekben a humán osztályok még le is hagyják a reál osztályokat. Tehát a beállítottság nem meghatározó.


A 9. és 12. osztály között már egy óra eltérés is van. A 12-esek azt a plusz órát viszont tanulásra fordítják, amint a felhasználási céloknál láthattuk. A második diagramon láthatjuk, hogy a fiúk szinte egy órával többet interneteznek a lányoknál. A harmadik dián a városiak vezetik a listát. Véleményem szerint ez a tömbházba való bezárkózás következménye. Vidéken a fiatalok a kertben is találnak elfoglaltságot, míg városon kevésbé.



A DSM 2. kritériuma rámutat a folyamatosan növekvő internet szükségletre, ami a függőség egyik jeleként fogható fel, hasonlóan más függőségekhez. Ez látványosan kitűnik az első diagramból. Valójában kialakul egy ördögi kör, vagyis minél több időt tölt az interneten, annál többre van szüksége. A második diagram az időérzék elvesztését jelöli. A megkérdezettek nagy százaléka igennel válaszolt, ami megdöbbentő. (5. Tovább időzik a hálón a tervezettnél.) A következő diagram a más dolgok hanyagolását mutatja. (6. Fontos kapcsolatok, munka, tanulmányi lehetőségek veszélybe kerülnek az internetezés miatt.) Az utolsó diagram pedig a hiányérzetet mutatja. Ide két kritérium is tartozik a 3. többszöri sikertelen erőfeszítés, hogy csökkentse vagy abbahagyja az internetezést és a 4. nyugtalanság, ha az illető nem férhet hozzá a világhálóhoz.







Összesítve az eredményeket a felmért személyek 20%-ának függőségi hajlama van vagy függők, mivel minimum 5 kritériumnak megfelelnek. Egy diáknak kb. 6 óra szabad ideje van hétköznap, és ennek a felét internetezéssel tölti. Vajon tartalmasabban is el tudnák tölteni azt a szabad időt? Szerintem igen. Dolgozatom egyik célja, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a modern technológia a mindennapi életünk része, és legyünk figyelmesek, hogyan és mire használjuk, mert jóból is megárt a sok. Tehát újra feltevődik a kérdés: a modern technológia fejlődése számunkra áldás vagy ártalom?






* Mészáros Adél a gyergyószentmiklósi „Salamon Ernő” Elméleti Líceum 12.C. osztályos diákja. "Áldás vagy ártalom?" című dolgozatával a 2014-es TUDEK Szociológia szekciójának II. díját nyerte el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése