ESC kaland egy spanyol kisvárosban
Szeptember nyolcadikán vette kezdetét életem leghosszabb nyara. Így szeretem emlegetni az ESC kalandom (a European Solidarity Corps-ból származik a rövidítés). Az egyetemi alapképzést befejezve, úgy éreztem, újabb kihívásra éhezem, éppen ezért jelentkeztem tíz hónapra önkéntesnek Álora városába. A megérkezés egyértelmű jele, ha gondtanul, az utcán sétálva, citromba vered a fejed.
Túlzás nélkül: lakások erkélyeiről, éttermek és utcák falairól, boltok bejáratáról meredt rám a negyvenéves arcú, gyermek Jézus és édesanyja. Pár nap múlva a helyiek elmesélték, hogy a városban hatalmas ünnepélyt szoktak szervezni szeptember nyolcadikán – a keresztény hagyomány szerint, ezt tartják Szűz Mária születésnapjának –, azonban az idei évben, a vírus okán, ez meghiúsult. A helyiek számára ez egy különösen lényeges esemény, hiszen ő a település védőszentje. Sok álora-i lány viseli a Flores nevét, az ő tiszteletére. Hasonló népszerűségnek örvend a Juan (János), a María (Mária), a José (József), a Jesús (Jézus), a Miguel (Mihály), az Ana (Anna). A bibliai nevek népszerűsége nem tűnik rendkívülinek a keresztény Spanyolországban, ugye? Az azonban már picit szokatlan, hogy vallási fogalmak is keresztnevekké alakultak át. Így például a Concepción (fogantatás), a Dolores (fájdalom), az Inmaculada (makulátlan) vagy épp a Mercedes (kegyelem) teljesen hétköznapi neveknek számítanak.
És ha már hétköznapi dolgoknál tartunk, akkor... tinto de verano, vagyis nyári vörösbor! Ami nekünk a citromos sör, az itt a citromos bor. A receptet is leírom nem-konyhatündérek számára. Hozzávalók: vörösbor, szóda, citrom és jég. Elsőként végy egy poharat... nem, nem folytatom. Egy frissítő, alacsony cukortartalmú ital a forró napokra (amiből errefelé van bőven). Ha már beléptünk a spanyol konyhába, maradjunk még egy kicsit, és beszéljünk a tapas-ról és a paellá-ról, de csak szépen sorban. A legenda szerint a spanyol tapa szó fedőt jelent. No, ez nem segít sokat, viszont az, hogy a borospoharakra tapa, azaz fedőre kerül, – por és bogarak ellen –, na az már igen! Hiszen a tapas lehet gyakorlatilag bármi, ami pici adagokra osztható, és elfér a kistányéron.
A paella gyakorlatilag a hatalmas serpenyőről kapta a nevét, amiben készül, mutatom:
Készülhet
nyúl- vagy csirkehússal, tenger gyümölcseivel, különböző zöldségekkel, a
sáfrány azonban elengedhetetlen!
Ebéd
után pedig: redőny le, ágyba be, jöhet a szieszta! Elsőre mindenképp
szokatlannak tűnhet, hogy délután 14 és 17 óra között kicsit megáll az élet.
Pedig a Pató Pál úr hitvallás igazán jellemző errefelé, hiszen „Ej, ráérünk
arra még!” És mi kell még a Ricky Martin-féle livin’ la vida locá-hoz, ha nem sok szieszta és végtelen d-vitamin?
Ja, és egy tinto de verano, por favor!
Bár
a helyiek lehet ide sorolnák a karácsonyi lottó fődíját is. Létezik a La casa de papel, teatro real-nak hívják. Évek óta itt sorsolják ki a lotería nacional-nak, azaz országos
lottónak a nyerőszámait. Nyilván zajlanak a heti sorsolások, de ennél sokkal
jelentősebbek a nagyobb, különleges húzások, mint a már említett karácsonyi
kiadás, a lotería de navidad. A
népszerűsége abban rejlik, hogy a nyerési esélyek az átlagosnál nagyobbak. Nem,
nyilván nem a fődíjról beszélek. És dobpergés: a szelvények eladásából befolyt
összeg hetven százaléka visszakerül a nyertesekhez. Ami nálunk felé a shaormás,
az itt a lottószelvényeket áruló bódé/kisasztal. Több és izgalmasabb részletért itt.
Folyt. köv. ¡Hasta luego!
Gordán Dalma írása
A fényképeket a szerző készítette
